Történelmi alakok.

Práxedes Mateo-Sagasta 1825. július 21-én született Torrecilla en Camerosban (La Rioja). Apja, Clemente, logronói kereskedő, vállalkozó és aktív liberális milíciatag, az abszolutista hatóságok üldözték. Édesanyja, Esperanza, szintén torrecillai, azzal tüntette ki magát, hogy aláírt egy kiáltványt, amelyben mintegy harminc nő arra kérte VII. Ferdinánd királyt, hogy őszintén támogassa az „alkotmányos utat”. Ezek a családi körülmények formálták őt ettől kezdve, és a forradalmi liberalizmus és a modernizáció új útjainak harcos védelme felé vezették: az egyéni szabadságjogok és szabadságjogok, a politikai részvétel, a közmunka kiterjesztése, valamint az anyagi növekedést és haladást gátló akadályok leküzdése.

Első szakmai tevékenysége az építőmérnöki tudományok volt. Megérkezett úti céljához:

Valladolid körzetében, Zamora tartományban, 1849 telén, ahol egyetlen mérföldnyi kész út sem volt. Ott terepmunkának szentelte magát, hogy megtervezze nemcsak a Zamora és Galícia közötti út, hanem Spanyolország egyik első vasúti szakaszának, az Északi vonalnak (Madrid-Irún-Franciaország) az útvonalát is a Valladolid-Burgos szakaszon.

Hamarosan rájött azonban, hogy más térképek és útvonalak érdemlik meg az energiáját: a politikai tevékenység térképei. Kiemelkedő szerepe és elkötelezettsége lenyűgöző: négy évtizedes parlamenti tevékenység (1854-1902), különféle miniszteri tárcák betöltése, és hétszer volt miniszterelnök különböző időszakokban és politikai rendszerekben (I. Amadeo demokratikus monarchiája, az 1874-es Köztársaság, a restauráció alkotmányos monarchiája, beleértve XIII. Alfonz uralkodásának kezdetét is, egészen a 20. századig). Bizonyos vezérelvek állandóak maradtak politikai cselekedeteiben, a viszontagságok ellenére is: a demokratikus intézményekkel és tartalommal körülvett monarchia védelme, a választójog fokozatos kiterjesztése, a két politikai erő (progresszívek és konzervatívok) közötti váltakozó kormányzás alkalmassága, valamint az egyéni jogok és szabadságok lehetőség szerinti kiterjesztése.

Benito Pérez Galdós nagyon jól ismerte őt, sőt, ragyogó vonásokkal úgy jellemezte, mint "a politikus, aki a Riego-himnusz harsány hangjait a Királyi induló komoly zsoltárénekével harmonizálta".