A 4 bélyegből és egy „első napi” borítékból álló kiadvány néhány állatvilági kuriózumnak van szentelve – nevezetesen olyan helyzeteknek, amikor egyes állatok fiatal egyedeinek színezete jelentősen eltér a kifejlett egyedekétől.

Egyes fajoknál ez tükrözi a fiatalok jobb álcázásának szükségességét, akik "tehetetlenebbek", mint a felnőttek, nehezebben mozognak, és nem tudják megvédeni magukat.

Így a hattyúfiókák először szürkék, majd barnák, a kifejlett egyed élénkfehérje helyett, ami megnehezíti a nádasban való észrevételüket; a flamingófiókák fehéresszürkék, ellentétben a kifejlett egyed rózsaszín vagy vörös tollazatával (amit a táplálékban található karotinoid pigmentek bevitele okoz).

A déli kazuár – Casuarius casuarius (névértéke 9 lej ), egy nagy, röpképtelen madár – fiókái kezdetben hosszában barna és sárgás csíkokkal rendelkeznek, majd egyenletesen sárgásbarnává válnak (ahogy a bélyegen is látható), végül pedig felveszik a kifejlett egyed fekete tollazatát (amelyen egy sajátos címer és néhány piros "gyöngy" is látható, mint a pulykáknál).

A tapírok , mint nagy emlősök, fiatal korukban sötétbarna, hosszanti fehér csíkokkal tarkított mintázattal rendelkeznek. Ez a hosszanti csíkos minta álcázza a fiatal egyedeket a fűfélék, ágak, hajtások stb. között, és eltünteti az ebben a környezetben futó állat sziluettjét. A tapírok öregedéssel elveszítik ezt a mintázatot, a kifejlett egyed egyenletesen barna (a dél-amerikai tapír esetében), vagy fekete, a hátán és a farán nagy fehér területtel, mint az ázsiai tapír – Tapirus indicus (névértéke 21 lej ) esetében.

A pumánál, egy amerikai nagymacskánál, a kölykök (kiscicák) bézs alapon barna foltok mintázatát mutatják, ugyanezen álcázási célból; ez a minta a felnőtt egyednél eltűnik, és helyét egységes bézs-szürke veszi át.

Vannak olyan fajok is, amelyeknél a kifejlett egyed és a fióka színezete közötti eltérésnek az álcázáson kívül más szerepe is van.

Az ezüstlangur – Trachipitecus cristatus (névértéke 6,50 lej ) – majomfaj, amely körülbelül 10-40 egyedből álló csoportokban él, a kifejlett egyed ezüstszürke (innen ered a neve is), de a kölyök, abban az időszakban, amikor az anyja a mellkasán hordozza, élénk narancssárga színű, ami már messziről jelzi a langur csoport többi tagjának, hogy egy nőstény tartózkodik itt kölyökkel, amely segítségre és fokozott védelemre szorul.

A királypingvin – Aptenodytes patagonicus (névértéke 7,50 lej ) esetében a fiókákat vastag, hosszú, gesztenyebarna pehely borítja, amely elsősorban hővédelemként szolgál a hosszú várakozási idő alatt, amíg a szüleik táplálékkal érkeznek. Ez a pehely nem vízálló, és amikor a fiókák felnőnek és úszni kezdenek, helyét a felnőtt egyed rövid, vastag, vízálló tollazata veszi át, a jellegzetes narancssárga díszítésű „frakk” mintával. Így azt mondhatnánk, hogy a fióka „bundát”, a felnőtt pedig „neoprén ruhát” visel.