Megszületett Tomaso Campanella olasz filozófus, író (Napváros - filozófiai értekezés).
445 éve
Született, Irodalom
1568. 09. 05.

Nápolyban és Cosenzában tanult filozofiát. Ez utóbbi helyen, ahol az ottani akadémia alapítójának, Bernardino Telesionak tanai még életben voltak, Campanella eltért az arisztotelészi skolaszticizmustól. Szabadelvű nyilatkozataiért s azon gyanúból, hogy részt vett az ellene szőtt összeesküvésben, a spanyol kormány 1599-ben elfogatta és kínoztatta. 27 évig maradt fogságban, míg végül VIII. Orbán pápa az alatt az ürügy alatt, hogy mint eretneket megbüntesse 1626-ben kiszabadította. Erre a látszat kedvéért a római inkvizició börtönébe zárták, de 1629-ben tekintélyes évi járadékkal szabadon bocsátották és VIII. Orbán pápa bizalmas embere lett. Minthogy a spanyolok újból üldözni akarták, 1634-ben Franciaországba menekült, ahol Párizsban nagy kitüntetéssel fogadták. Számszerint 82 irata a filozófia, természettudomány, asztronómia, asztrológia, orvostan, teológia, dogmatika, etika és államtudományok körébe tartozik. Iratai legnagyobb részét a börtönben készítette, de azért külföldön is ismeretesekké lettek azok, mert a szász Tobias Adami, aki a börtönben ismerkedett meg vele, kinyomtatta azokat Németországban. Hasonló történt a fogságbán írt kanzonáival és szonettjeivel, melyeket Adami Scelta d'alcune poesie filosofiche di Septimontano Squilla címen adott ki. Ezek egy részét Herder németre is lefordította. Védelmezvén a katolicizmust és papizmust (Monarchia Messie, Aix, 1633 és Discors, i della libertá e deMa felioe suggestione allo stato 'ecclesiastico, u. o. 1633), megnyerte a pápa kegyét. Mint a pápai világuralom védelmezője a Civitas solis-ban hevesen polemizált Machiavellivel, aki a független; olasz nemzeti állam-eszméje mellett küzdött. Campanella összes műveit Alessandro Ancona adta ki Opere di Tommaso Campanella címen (2 köt. Torino 1854). Művei közül felemlítendők: De sensu rerum et magia (Frankfurt, 1620, 2. kiad. Párizs, 1636); Atheismus triumphatus, nec non de gentilismo non retinendo (Párizs, 1636, 2. kiad. 1638); Civitas solis és Philosophia epilogistica realis (Frankfurt, 1623, a kettő külön-külön Utrecht, 1643).
Filozófiája


Campanella filozófiai nézetei részben Teleso szenzualizmusán alapulnak. Isten kétféleképen nyilatkoztatta ki magát: először a természetben másodszor a Bibliában; az elsőn alapul a filozófia, a másikon a hit. Campanella filozófiája némiképp hasonlít Descartes-éhoz, és Kantéhoz; felfogása, hogy a szubjektum a megismerés alapja az egész világegyetemre nézve hogy a megismerés dolgában érzékeinkre vagyunk korlátozva és hogy az érzésekben aktiv és passziv (szubjektiv és objektiv) momentum van. A világegyetem létrejöttét Campanella az újplatonikus felfogás szerint az istenség emanáciajának vallja. Kedvenc tana Campanellának, hogy a dolgok általában lélekkel bírnak s erre alapozza az ösztönökre, jóslásokra és magikus viszonyokra vonatkozó nézeteit.