Megemlékezés a São José Kórház 250. és a Királyi Sebészeti Iskola 200. évfordulójáról.
A 18. század szívében a jezsuiták elhagyták hazánkat, és az akkoriban híres Santo Antão kollégium elkezdte befogadni a Todos-os-Santos Kórház betegeit, amelyet az 1755-ös földrengés pusztított el.

A Jézus Társasága röviddel alapítása után érkezett Portugáliába, III. János király hívta őket össze, aki a mourariai Santo Antão kolostort jelölte ki nekik, ahol 1552-ben megalapították a világ első jezsuita kollégiumát.

Az országunkban megnyílt első nyilvános tanulmányutak sikere miatt a Santo Antão-ban rendelkezésre álló tér elégtelenné vált, és a Jézus Társaságát egy nagyszabású vállalkozásba indította, amely D. Henrique bíboros (1512-80) védelmével a Santo Antão-o-Novo Kollégiummá vált.

Az építkezés 1579-ben kezdődött Baltazar Álvares építész grandiózus tervével, amelyet később Filipe Terzi véglegesített, és ünnepélyesen 1593. november 8-án avatták fel.

A Campo de Sant'Anában, a Rossio térre néző kollégiumot, amelyet a január 24-i 8/83. számú törvényerejű rendelet közérdekű ingatlannak minősített, egy grandiózus templom egészítené ki, amelynek építése 1613-ban kezdődött és 1652. július 31-én, Loyolai Szent Ignác napján fejeződött be, valamint egy gyönyörű sekrestye, mindkettő főként Linhares grófnő, D. Filipa de Sá nagylelkűségének köszönhető.

A João Antunes építész által tervezett és 1696 és 1700 között épült sekrestye gyakorlatilag érintetlenül áll ma is. Az 1933. május 10-i 22 502. számú törvényerejű rendelet értelmében nemzeti emlékhely, és jelenleg a Szent József Kórház kápolnája.

A 18. század szívében a jezsuiták elhagyták hazánkat, és az akkoriban híres kollégium elkezdte befogadni az 1755-ös földrengés által elpusztított Mindenszentek Kórházának betegeit.

Így jött létre a Szent József Királyi Kórház.

Kevés ismeretünk van a 18. század végi belső szervezetről és egészségügyi tevékenységekről, azon kívül, hogy a São José Kórház, a Todos-os-Santos nyomdokaiba lépve, továbbra is az ország vezető sebészeti iskolája volt.

E hagyomány betetőzéseként és a neves sebész, Manoel Constâncio nagy odaadásának köszönhetően 1825-ben VI. János király rendeletével megalapították a Királyi Sebészeti Iskolát, amely később a Lisszaboni Orvosi-Sebészeti Iskola alapítványává vált.

1844-ben a São José Kórház annektálta a kórházak hosszú listájának első részét – a São Lázaro Leprosariumot. Néhány évvel később a Rilhafoles Elmegyógyintézet és a Desterro Kórház következett, így létrejött a São José Kórház és mellékletei. Fokozatosan további kórházak is csatlakoztak: 1877-ben a Dona Estefânia Kórház, 1892-ben az Arroios Kórház és 1903-ban a Santa Marta Kórház. 1906-ban a Curry Cabral Kórházat, 1928-ban pedig a Santo António dos Capuchos Kórházat csatolták hozzá. Ezzel teljessé vált a „Lisszaboni Polgári Kórházak” (HCL) csoportja, amely megnevezés 1913-ban lépett hatályba.