225 éve történt a lázadás a Bountyn.
Különös esetre derült fény hat éve a Csendes óceán egyik legkisebb szigetén, ami önálló állam a maga 46 fős lakosságával. A Pitcairn-szigetről van.

A Pitcairn-sziget története az 1789-es Bounty-lázadáshoz kötődik.
A valóság az, hogy egy Tahitiból Londonba irányuló kenyérfa-szállítmányozásnál elszámolták a legénység számára vételezendő élelmiszert és azok elkezdtek kókuszt lopni - többek között az ifjú Fletcher elsőtiszt is -, Bligh kapitány ezért megfenyítette a vétkeseket, Fletchert meg még külön is megszégyenítette egy más okból kifolyólag, amiben szintén a kapitánynak volt igaza. Fletcher - utólagosan megállapítva - mentálisan terhelt állapotban állt az elégedetlenkedők élére és kitették a kapitányt 18 hozzá hű emberével egy csónakba az óceán közepén, a hajóval pedig elmenekültek, mivel tudták, hogy zendülés miatt a brit birodalom törvényei szerint halál fiai.
A kapitányt és társait ezáltal gyakorlatilag halálra ítélték, de ők valami csoda folytán, és a kapitány mindenki által elismert szakmai tudásának hála, térkép és szextáns nélkül is megmenekültek, vagy 6000 kilométerrel később vetődtek partra.
Fletcherék pedig menekültek a Bountyval. Visszatértek Tahitire, ahonnan beszereztek jónéhány, az akkori angol szokásoknál jóval könnyedebb felfogású hölgyet és pár férfi rabszolgát és menekültek tovább. Időnként itt-ott egy-egy lázadó leszakadt, őket az angol közigazgatás erre szakosodott apparátusa elkapta, és az akkori szokásos ügymenetnek megfelelően kezelte, aminek a vége általában akasztás volt.
Fletcherék annyit tudtak, hogy van az óceánon egy sziget, amely rossz koordinátákkal szerepel a térképeken, ezért oda érdemes menni, senkinek se akad az útjába.

A lázadók sorsa hamar beteljesedett, miután a szigeten egy skót származású tengerész rájött, hogyan lehet pálinkát főzni valami ott honos növényből. Az ezt követő dorbézolások során egymást irtották ki részegen, rövid idő után egyetlenegy eredeti lázadó maradt, aki az időközben ott megszületett gyermekek számára a Bibliát is oktatta.
A közösség zárt maradt, mind a mai napig az, egy tahiti-angol keveréknyelvet beszélnek, mindnyájan az egykori lázadók leszármazottjai, a Fletcher nevet ma is többen viselik, közte a sziget mai vezetője is.