EUROPA 2022.
Történetek és mítoszok

Het vrouwtje van Stavoren (A stavoreni hölgy egy holland népmese, amely a 16. századból származik.

A ma mindössze 1000 lakosú falu, Stavoren egykor gazdag kikötőváros volt a holland Friesland tartományban, de a késő középkorban hanyatlásnak indult, miután a kikötőn kívül homokpad keletkezett, amely megakadályozta a hajók be- és kiszállását. Az évek során számos történetet meséltek el a homokpad kialakulásának magyarázatára, köztük a Stavoren hölgy meséjét.

A történet, amelynek több mint 27 változata ismert, egy rendkívül gazdag patrícius kereskedő özvegyről szól, aki egyre nagyobb gazdagságra vágyott. Kereskedelmi flottája kapitányát küldte ki, hogy megkeresse a világ legnagyobb kincsét. Amikor visszatért búzával, és kijelentette, hogy a búza a "legdrágább dolog a világon", mivel ez képes táplálni az éhezőket, az özvegyasszonyt, aki elsöprő büszkeségében és haragjában van (ahogyan ő észlelte) bolondsága miatt, legyen a búza. átdobták Stavoren kikötőjébe.

Amikor óva intették ettől a gonosz viselkedéstől, emlékeztetve a sors ingatagságára és (gazdaga és hatalma ellenére) állomásának kényes voltára, örvendezve gyűrűt vett az ujjáról, és az óceánba dobta, kijelentve, hogy ugyanolyan valószínű volt, hogy szegénységbe esik, mint a gyűrű visszaszerzésére.

Nem sokkal ezután, egy banketten, amelyet hanzai kereskedőhercegtársainak rendeztek, megtalálja a gyűrűt egy neki felszolgált halban. Ahogy ez az esemény előrevetítette, elvesztette vagyonát, hátralévő éveit nélkülözésben élte le, és kenyérdarabokért könyörgött. Az isteni megtorlásra a kikötő eliszapolódott, és a partra dobott búza most megnőtt a homokpadban, amely lezárta a kikötőt és tönkretette a várost.

A mese dalokat, színdarabokat, operákat és filmeket ihletett. Stavoren kikötője előtt 1969-ben állították fel a tengert bámuló mesés hölgy szobrát.