Blokk Első nap: 2026. március 13., péntek.

Mitikus és kevéssé ismert: bár a cetológia jelentősen fejlődött Arisztotelész óta, aki megfigyelte, hogy tüdővel rendelkeznek és az emlősökhöz hasonlóan szaporodnak, a cetfélék továbbra is rejtélyesek. Egész életüket a tengeren töltik, a felszínen többnyire láthatatlanok, és a part közelében ritkán látni őket. A cetfélék két alrendbe tartoznak: a Mysticetes, vagyis a sziláscetek, és az Odontoceti, vagyis a fogascetek. Ez utóbbiak között a Delphinidae család 37 fajt foglal magában, a kardszárnyú delfinektől a Déli-óceán kis delfinjeiig.

A kardszárnyú delfinek szinte a világ minden tengerében megtalálhatók; ezek a nagy ragadozók matriarchális csoportokban élnek, és sokféle zsákmányt fogyasztanak, a heringtől a bálnákig. A nagy ámbráscet, Herman Melville Moby Dickjéből, a fogascetek legnagyobbika: a hímek akár 18 méteres hosszúságot is elérhetnek. Több mint 1000 méteres mélységbe merülnek, hogy elkapják kedvenc zsákmányukat, a 3 méternél is hosszabb tintahalat. Figyelemre méltóak társasági életükkel, amely a hímeknél kisebb nőstények csoportjai köré szerveződik. A belugák, amelyeket szintén rendkívül társaságkedvelők, opportunista ragadozók. Fehér bálnáknak is neveznek, ezek az 5 méter hosszú fogascetek az arktikus tengerekben élnek, beleértve a jégtáblák közelében is... innen ered a színük! A belugáknak nincs hátúszójuk, ellentétben rokonaikkal, a narválokkal. A Mysticeti alrend 15 fajt foglal magában, amelyek közül a legismertebb a púpos bálna. Ez a bálna, amely apró halakkal és rákfélékkel táplálkozik, trópusi szigetcsoportok vizeiben szaporodik, nem messze a partoktól, ahová nagy tömegek jönnek megcsodálni. A púpos bálna, más néven megaptera nagy mellúszói miatt, énekéről is híres. A cetfélék, amelyekre néha még mindig vadásznak, a tengeri környezet gyors iparosodásával néznek szembe. A púpos bálnák, a belugák, a nagy ámbráscetek és a kardszárnyú delfinek azonban nem tartoznak a közvetlenül a kihalással fenyegetett fajok közé.