A vörös mangrove (Rhizophora mangle) a kétszikűek (Magnoliopsida) osztályának a Malpighiales rendjébe, ezen belül a Rhizophoraceae családjába tartozó faj.
A vörös mangrove, a Föld mindkét felén, egészen a 28-as szélességi körökig, a szubtrópusokon és trópusokon megtalálható.
Erős gyökerei jól belekapaszkodnak a homokos vagy agyagos talajba azért, hogy a hullámok ne sodorják el. Mivel az árapály térség lakója, a vörös mangrove gyökerei, időnként, akár órákig is víz alatt vannak. A gyökerek egy része, azonban légzőgyökér, amely a víz felett található, és ez adja a mangrovék jellegzetes képét. A légzőgyökerek megakadályozzák a fa megfulladását, amikor az ár ideje eljön.
A legfőbb élőhelye, a brakkvizes és sós mocsarak. Mivel ez a faj olyan helyen él, amelyet csak kevés növény képes kibírni, a vörös mangrove sajátos ökoszisztémát, az úgynevezett mangrove erdőt alakított ki magának. Ez a faj sokszor növénytársulásokat alkot a következő fajokkal: Laguncularia racemosa, Avicennia germinans és Conocarpus erectus. A mangrovék megtelepedése, lehetőséget ad más növények és állatok megélhetésének ezeken a torkolati, tengerparti élőhelyeken; ilyen állatok például a mangrove rákok.
A vörös mangrove sarjadzással szaporodik. Sarjadzáskor az anyasejten egy dudor ("bimbó") keletkezik, amelybe az anyasejt citoplazmájának egy része és a kettévált sejtmag egyik fele átvándorol. Amint a bimbó egy bizonyos nagyságot elér, leválik az anyasejtről és önálló életet kezd. Amiután az „új fa” levált az anyafáról, beesik a vízbe, amely addig sodorja, amíg el nem ér egy sekélyvizű iszapos tengerparti vagy torkolati részt. Az „új fa” egy tokszerű képződményben „utazik.” Az „utazás” több, mint egy évet is tarthat. A kis fának nincs „gyermekkora”; még mielőtt leszakadt volna az anyafáról, úgy élt, mint egy kifejlett fa, csak kisebb méretben. A növény kétnemű és képes akár magát is megtermékenyíteni, vagy a szél segítségével más fákkal szaporodik.