Új bhutani bélyegek jelentek meg.
Padmaszambhava (dévanágari:पद्मसम्भव, tibeti: པདྨ་འབྱུང་གནས (Pemadzsungne - 'a lótuszból született', i.t.:padma ’bjud gnasz ), mongolul: ловон Бадмажунай, kínaiul: 蓮華生) egy 8. századi bölcs guru volt Udjana városából (mai Pakisztán területén), aki elvitte a vadzsrajána (buddhizmus) tanításokat Bhutánba, Tibetbe és a környező országokba. Ezeken a területeken Guru Rinpocseként ("Drága Guru"), Lopon Rinpocseként, vagy Tibetben egyszerűen Padumként emlegetik. A tibeti Nyingma iskola követői a második Buddhaként tekintenek rá.
A hagyományok szerint Padmaszambhava nyolcéves gyermek formájában született újjá egy lótuszvirág szirmai között ringatózva a Dhanakosa tavon az Udjana királyság területén, ami ma Pakisztán területére esik. Különleges természetét Indrabhuti király ismerte fel, aki ezután saját fiává fogadta és hozzá adta egyik lányát is, Mandaravát. Legenda szól a későbbi mester gaztetteiről, száműzetéséről, majd felemelkedéséről, ahogy egyre több csoda is említésre kerül körülötte.[2] Padmaszambhava hírneve eljutott az első tibeti császárhoz, Triszong Decenhez (742–797), akinek a királyságát gonosz hegyi istenségek árnyékolták be. A király ezért meghívta a lótuszban születettet Tibetbe, hogy tantrikus erejénél fogva szabadítsa meg országát az ártó istenektől. Miután meseszerű történések mellett sikeresen megtisztította az országot, megalapította az ország első kolostorát, a Szamje Gompát (Lhásza közelében), ahol papokat nevelt és az embereket megismertette a tantrikus buddhizmus gyakorlatával.

Padmaszambhava mellett öt kísérő női alak is feltűnik, ők az 'öt bölcs dákini' vagy 'öt kísérő'. Padmaszambhava életrajzában úgy jellemzik az öt nőt, hogy ők értek el a guru szívéig. Tantrikus rítusok segítségével űzték el a korábbi démonokat, majd átalakították őket védelmező istenekké.

Padmaszambhava különböző himalájai régió tavaikba, barlangjaiba, mezőire és erdőibe vallási kincseket rejtett (ú.n. terma tanításokat), hogy későbbi spirituális szakértők értelmezhessék. A tibeti hagyomány szerint, a Bardo tödol (hétköznapibb néven a Tibeti halottaskönyv) is ezen kincsek közé tartozott. A könyvre Karma Lingpa lelt rá.

A Padmaszambhavának tulajdonítható tantrikus gondolkodást nem csupán a Nyingma sajátította el, hanem a 14. században ebből nőtt ki az új bön iskola is. Az új fordításhoz tartozó iskolák (a Karmapák és a szakja vonal) is gyakorolták ezt az utat. A Potala palota mögött, a Dalai Lámák rejtett tavi templomát (Lukhang) a Dzogcsen tanításoknak szentelték, amelyen freskók ábrázolják Padmaszambhava nyolc manifesztációját. Padmaszambhava alapította a vadzsrajána buddhizmust és a tibeti dzogcsen legmagasabb formáit.