170 éve

Született, Alkotás

Vincent van Gogh (holland kiejtése IPA: [ˈvɪnsɛnt vɑŋˈɣɔx],  kiejtése^✩, magyar beszédben „vinszent van góg”, eredeti nevén Vincent Willem van Gogh) (Hollandia, Groot-Zundert, 1853. március 30. – Franciaország, Auvers-sur-Oise, 1890. július 29.) holland festőművész, a posztimpresszionizmus egyik legnagyobb alakja.

Vincent van Gogh a Hollandia déli részén fekvő Észak-Brabant tartománybeli Groot-Zundertben született 1853. március 30-án, Theodorus van Gogh (1822–1885), református lelkipásztor és Anna Cornelia Carbentus (1819–1907) első gyermekeként. Vincent öt testvére ^[3] közül a nála négy évvel fiatalabb Theóval alakított ki szorosabb kapcsolatot, aki szellemileg és anyagilag is támogatta őt. A családnak szoros kötődése volt a művészethez: három nagybátyja műkereskedelemmel foglalkozott.

1876-ban otthagyta munkáját, mert apja lelkipásztori tevékenységét akarta folytatni. Teológiát tanult és egyházi felettesei a belga Borinege-ba küldték a szénbányászok közé. A gyerekeket tanította írni-olvasni és katekizmusra, beteget ápolt, szabadidejében pedig rajzolt. Ebből az időből származnak első tájképei.

Egy szerencsétlen szerelmi ügy miatt családja és ismerősei megszakították vele a kapcsolatot. 1885-ben meghalt az apja, azután a családja – Theo kivételével – örökre elzárkózott tőle. Theóval életük folyamán állandóan leveleztek, amiből 650 levél maradt fenn. Ezekből származik a legtöbb információ van Gogh életéről.

1886-ban Párizsba utazott testvéréhez, aki ekkor a Goupil Galéria párizsi fiókját vezette. Van Gogh beiratkozott Fernand Cormon festő műhelyébe, itt ismerkedett meg Henri de Toulouse-Lautrec-kel. Mivel Cormon akadémizmusa nem felelt meg nekik, együtt hagyták ott. Theónál – aki szerette és gyűjtötte az impresszionistákat – meglátta Monet egyik alkotását, amely lenyűgözte. De impresszionista korszaka csak rövid ideig tartott, a saját útját kereste. Úgy gondolta, hogy délen megtalálja a megfelelő fényt és színeket, ezért 1888-ban Arles-ba utazott. Távozásának másik oka az lehetett, hogy szégyellt a testvére pénzén élni, de Párizsban megélni nem tudott.

A hallucinációk és az epilepsziás rohamok után a nyugalom időszaka következett. 1889. január 7-én elhagyhatta a kórházat. Arles-ban nem érezte jól magát, magányos volt, mindenki őrültnek tartotta. Május 8-án a Saint-Rémy-de-Provence-i szanatóriumba utazott, amelyet július végén hagyott el, hogy Arles-ban maradt holmiját magához vegye. Két nappal később idegroham tört rá, három hétre tudatát vesztette. Amikor magához tért, tudomásul vette, hogy gyógyíthatatlan beteg. Ezután életét a hosszú, fájdalmas rohamok és a lázas munka jellemezték.

1890. május 20-án Párizsba utazott Theóhoz, majd két nap múlva tovább az Auvers-sur-Oise-ben lévő szanatóriumba, ahová a műpártoló dr. Paul Gachet hívta meg. Bár az orvos rövidesen gyógyultnak nyilvánította, júliusban újabb roham tört rá. Július 27-én az auvers-i vár környékén pisztoly okozta haslövés érte. A legelterjedtebb (ugyanakkor széles körben vitatott) elmélet szerint a pisztolylövést saját maga okozta, mert öngyilkos akart lenni, ugyanakkor a történetben számos ellentmondásos körülmény merült fel, amelyek a következők:^[forrás?]

• Van Gogh halálának körülményeit nyomozással a rendőrség nem vizsgálta ki.
• Van Gogh a lövés napján is festett, épp egy befejezetlen művén dolgozott és a halálát megelőzően épp művészeti szempontból termékeny időszakban volt.
• Van Gogh testén a halottkémek nem találtak lőpornyomokat, ami arra utal, hogy a lövést nem közelről, hanem egy bizonyos távolságról adták le, továbbá a lövést okozó fegyver nem volt a helyszínen. Öngyilkosság esetén a gyilkos fegyver jellemzően nem szokott „eltűnni”.
• Mindezeken túl különös, hogy a kiérkező csendőr kérdésére, hogy a lövéssel öngyilkosságot akart e elkövetni, Van Gogh nem adott egyértelmű választ, azt mondta „valószínűleg igen”.
• Adeline Ravoux tanú vallomása szerint Van Gogh azon a búzamezőn követte el az öngyilkosságot, ahol aznap festett, majd a lövés után a saját lábán sétált el a Ravoux vendégházába, ahol segítséget kért. Ugyanakkor a búzamező a vendégháztól több kilométer távolságra volt. Ravoux (akinek vallomásait az életrajzírók rendre átvették) vallomásai többször megváltoztak, ráadásul nem szemtanú volt, hanem csak az apjától gyermekként hallotta a történetet. Habár a lövés helyszíne a történet szerint a búzamező volt a gyilkos fegyvert a búzamezőn se találta meg senki.
• Van Gogh halála előtti utólsó kérései között szerepelt, hogy a lövés miatt „ne vádoljatok senkit”.

Orvosa azonnal értesítette Theót, aki az utolsó napokat testvére mellett töltötte. Van Gogh 1890. július 29-én halt meg. Utolsó kívánsága az volt, hogy Hollandiában temessék el. A ravatalát barátai napraforgókkal borították el.