Bélyeggyűjtő klub

Bélyeggyűjtő klub hírei

2023.Márc.19. 210 éve született David Livingstone

1 éve | Kustra Gábor | 0 hozzászólás

A Glasgow melletti Blantyse-ben megszületett David Livingstone brit hittérítő, kutató és utazó.

210 éve

Született, Történelem

1813. 03. 19.

Dr. David Livingstone (1813. március 19. – 1873. május 1.) skót misszionárius orvos, a Londoni Misszionárius Társaság tagja, Közép-Afrika kutató. Ő volt az első európai, aki megpillantotta a Viktória-vízesést, melyet a brit uralkodóról, Viktória királynőről nevezett el.

Livingstone a 19. század végi viktoriánus Nagy-Britannia talán legnépszerűbb nemzeti hőse volt. Misztikus helyzete számos, egymáshoz szorosan kapcsolódó tényező következtében alakult ki: a protestáns misszionárius-mártír, a munkásosztály soraiból kiemelkedett ifjú, a tudományos kutató és felfedező, a birodalmi reformer, a rabszolgaság ellen küzdő harcos és a birodalmi gazdasági érdekek védelmezője.

Megszállott kutatóként a Nílus forrását kereste, kutatásai a klasszikus európai földrajzi felfedezések és az afrikai földrészre történő európai gyarmati behatolások betetőzését jelentették. Ugyanakkor misszionárius célú útjai, „eltűnése”, majd Afrikában bekövetkezett halála, az azt követő megdicsőülése és 1874-es posztumusz nemzeti hőssé avatása előmozdította számos afrikai keresztény misszió létrejöttét az Afrikáért folyó harc időszakában.

David Livingstone 1813. március 19-én született protestáns családban, a skóciai Lanarkshire tartomány Blantyre malomvároskájában.^[5] A családról úgy vélik, hogy a skót felföldi Livingstone-ok leszármazottja. Apja Neil Livingstone (1788-1856), anyja Agnes Livingstone (1782-1865) volt. David, a család többi tagjához hasonlóan, a helyi gyapotmalomban dolgozott 12 órás műszakokban.

David Livingstone 1813. március 19-én született protestáns családban, a skóciai Lanarkshire tartomány Blantyre malomvároskájában. A családról úgy vélik, hogy a skót felföldi Livingstone-ok leszármazottja. Apja Neil Livingstone (1788-1856), anyja Agnes Livingstone (1782-1865) volt. David, a család többi tagjához hasonlóan, a helyi gyapotmalomban dolgozott 12 órás műszakokban.

Livingstone-t az LMS Kurumanba helyezte ki, ahová 1840 decemberében indult útnak, és 1841 júliusában érkezett meg. Megérkezésekor Livingstone-nak csalódást okozott a falu és a keresztény bennszülött lakosság váratlanul kis mérete. Moffat húszévi munkája után csak mintegy húsz hittérítő és egy 350 fős gyülekezet volt a környéken. Úgy okoskodva, hogy a hittérítés valószínűbb, ha a misszionáriusok maguk is áttért bennszülöttek, gyorsan elfogadta Rogers Edwards misszionárius terveit, hogy északabbra tegyék át missziójuk helyszínét. Miközben 1844-ben egy új missziós állomást szervezett meg Mabotswánál a kgatla emberek között, egy oroszlán súlyosan megmarta, mely akár halálát is okozhatta volna, ha egy helyi tanár, aki maga is súlyosan megsérült, el nem vonja az állat figyelmét. Sérüléseikből mindketten felépültek, de Livingstone karja részlegesen megbénult, és emiatt egész hátralévő életében fájdalmai voltak.

Miután az aszály miatt a Kolobengben lévő missziót be kellett zárni, 1852-56-ban északabbra fekvő területekre helyezte át kutatásait. Ő volt az első európai, aki megpillantotta a „Mosi-oa-Tunya”-t (robajló füst), azt a vízesést, melyet a brit uralkodó tiszteletére Viktória-vízesésnek nevezett el.

A brit kormány támogatta elképzeléseit, így Livingstone a Zambézi-expedíció vezetőjeként tért vissza Afrikába, célja Délkelet-Afrika természeti erőforrásainak feltárása és a Zambézin át vezető út megnyitása volt. Sajnos, mint kiderült, a Cabora Bassa zúgók felett a folyó teljesen hajózhatatlan.

1866 januárjában Livingstone visszatért Afrikába, ezúttal azonban Zanzibárba, ahonnan a Nílus forrásának felkutatására indult útnak. Richard Francis Burton, John Hanning Speke és Samuel White Baker korábban már vagy az Albert-tavat vagy a Viktória-tavat jelölte meg a Nílus forrásaként (bár akkoriban még súlyos viták folytak erről a kérdésről), mely csak részben volt helyes, mivel a Nílus a Burundi hegyekből ered a Tanganyika-tó és a Viktória-tó között.^[13] Miután Livingstone megtalálta a Lualaba-folyót, úgy vélte, hogy ez az igazi Nílus, de ez valójában a Kongó felső folyása volt.

David Livingstone-t Zambiában a Bangweulu-tótól délkeletre, Ilalánál, Chitambo főnök falujában érte a halál 1873. május 1-jén. Halálának oka malária, valamint a vérhas következtében fellépő belső vérzés volt. Élete utolsó pillanatában ágya mellett térdelt és imádkozott. (Naplója szerint halálának napja május 1-je volt, de szolgái május 4-ét vésték a sírhelyén álló fa törzsébe.) Livingstone szívét egy mvula fa alá temették, azon a helyen, ahol meghalt, napjainkban itt áll a Livingstone-emlékmű. Testét és naplóját hűséges szolgái, Chuma és Susi vitték több mint ezer kilométeren át az Indiai-óceán partján fekvő Bagamoyóba. A Westminster apátságban helyezték örök nyugalomra