Jómódú, királyhű polgárcsaládból származott, őt azonban már gyermekkori lázongásai szembefordították családja konzervatív nézeteivel, a jakobinusokhoz vonzódott. Szülei, akik későbbi műveire semmilyen hatással nem voltak, a nevelését középszerű francia nevelőkre bízták.

1799-ben Párizsba költözött. Rokoni segítséggel Napóleon hivatalnoka, majd katonája lett. Részt vett az második itáliai hadjáratban, a milánói bevonulás élete legnagyobb élménye volt, majd Michaud tábornok hadsegéde lett. Az amiens-i békekötés után a hadseregből kilépett, de 1812-ben már megint elkísérte a vezérkart Oroszországba.

Napóleon bukása után kezdte meg irodalmi pályafutását, eleinte csak fordításokkal, átdolgozásokkal, útirajzokkal. Milánót, kedves városát választotta lakhelyéül, itt élt 1821-ig, amikor az osztrákok kiutasították, s apja halálakor visszatért Párizsba, hogy szerény örökségét átvegye. A Bourbonok bukása után diplomáciai szolgálatba lépett. A júliusi forradalom után francia főkonzulként képviselte volna Lajos Fülöp Franciaországát Triesztben, minthogy azonban az osztrák kormány megtagadta tőle mint volt carbonarótól, megbízólevele elfogadását, hasonló küldetésben a Pápai államba, Civitavecchiába ment.

Száműzetéshez hasonlatos magányában, amelyet csak ritkán szakított meg egy-egy párizsi utazás, írta remekműveit. 1842. március 22-én halt meg Párizsban. Sírjára kívánsága szerint olaszul vésték rá a nevét, s utána a maga fogalmazta sírfeliratot: „Arrigo Beyle / Milanese / Scrisse / Amò / Visse” – vagyis Arrigo Beyle (Arrigo az Imre név olasz megfelelője, de hangzásában hasonlít a francia Henryra), milánói, írt, szeretett, élt.

Stendhal mindennél jobban tisztelte a szenvedélyeket, és sohasem választotta el a művészetet az élettől. Szerelmei és az imádott asszonyok szinte minden művében megjelennek.

• Lettres écrites de Vienne en Autriche sur le célèbre compositeur Jh Haydn suivies d'une Vie de Mozart etc. (Páris 1815)
• Vies de Haydn de Mozart et de Métastase (1817 új kiad. 1872), (A. C. Bombet álnéven)
• Del romantismo nelle arti (Firenze, 1819)
• De l'Amour (1822)
• Vie de Rossini (Párizs 1824, 2 köt)
• Racine et Shakespeare (uo. 1823–1825)
• Vie de Henry Brulard (1890)
• Souvenirs de l'égostime et lettres inédites (1892)

• Rome, Naples et Florence (Párizs, 1817 és 1826)
• Promenades dans Rome (uo. 1829, 2 köt)

• Armance (1827)
• Vörös és fekete (Le Rouge et le Noir) (1830, 1831 és 1870)
• Vörös és fehér (Lucien Leuwen) (1835)
• A pármai kolostor (La Chartreuse de Parme) (1839–1846)
• Hagyatékából való még a Lamiel című regény (Párizs, 1889)
•