Megszületett id. Alexandre Dumas francia regényíró (A három testőr, Monte Cristo grófja).
220 éve
Id. Alexandre Dumas,
Alexandre Dumas père, teljes nevén
Dumas Davy de la Pailleterie (
Villers-Cotterêts,
1802.
július 24. – Puys,
Dieppe mellett,
1870.
december 5.)
francia író, legismertebb művei kalandos
történelmi regények, amelyek a világ legolvasottabb
francia írójává tették őt. Több regényéből (például a
Monte Cristo grófja és a
D’Artagnan-történetek) készült filmadaptáció, de írt
színműveket, újság
cikkeket is, és rengeteg emberrel levelezett. Apai nagyanyja
fekete rabszolganő volt. Fia
ifj. Alexandre Dumas.
Nagyapja, Antoine-Alexandre Davy de la Pailleterie
márki Saint Domingue (a mai
Haiti) szigetén szolgált a francia kormány tüzérségénél
Général commissaire rangban. Itt ismerte meg feleségét,
Marie-Césette Dumas-t, egy fekete rabszolganőt, aki
1762-ben megszülte az író apját, Thomas-Alexandre-t, majd nem sokkal később meghalt.
Amíg Párizsban dolgozott, Dumas elkezdett újságcikkeket és színdarabokat írni.
1829-ben aratta első nagyobb közönségsikerét a
III. Henrik udvara című drámával. A következő évben bemutatott
Krisztina királynő ugyanilyen népszerű lett, így hamarosan megengedhette magának, hogy minden idejét az írásnak szentelje.
1830-ban részt vett abban a forradalomban, amely elűzte
X. Károly királyt, és helyette Dumas korábbi patrónusát, az orléans-i herceget ültette a trónra, aki
Lajos Fülöp néven uralkodott, akit a
„polgárkirály” melléknévvel is illettek.
Több sikeres színdarab megírása után Dumas figyelme a regények felé
fordult. Bár vonzotta a különcködés, és mindig többet költött, mint
amennyit keresett, Dumas igen talpraesett üzletembernek bizonyult.
1838-ban, amikor az újságoknál nagy volt a
kereslet
a több részletben közölhető regények iránt, egyszerűen újraírta az
egyik színdarabját, és ez lett az első folytatásos regénye. A
„Le Capitaine Paul” tette lehetővé számára egy alkotóműhely létrehozását, ahol több száz történet íródott, mind az ő személyes irányításával.
Az id. Alexandre Dumas kalandos történetei és történelmi krónikái
megragadták a francia közönség képzeletét, akik alig várták, hogy
megvehessék az újabb és újabb folytatásokat.
- VII. Károly a kiskirályok között (Charles VII chez ses grands vassaux), dráma. Cezar Kjui orosz zeneszerző A szaracén címmel operát írt belőle.
- D’Artagnan-történetek:
- A három testőr (Les Trois Mousquetaires, 1844)
- Húsz év múlva (Vingt Ans Après, 1845)
- Bragelonne vikomt (Le Vicomte de Bragelonne, ou Dix ans plus tard, 1847): ennek egyik része „A vasálarcos férfi” története, amely több filmfeldolgozásból is ismert.
- D’Artagnan fia (Le fils de d’Artagnan, 1914, írta ifj. Paul Féval)
- Athos öregsége (La vieillesse d’Athos, 1925, írta ifj. Paul Féval)
- Monte Cristo történetek
- Monte Cristo grófja (Le Comte de Monte-Cristo, 1845–1846)
- Holt kéz (írta Dumas és F. Le Prince)
- A világ ura (Der Herr der Welt, 1920, írta Adolf Mützelburg)
- A milliomos menyasszony (Die Millionenbraut, írta Adolf Mützelburg)
- Valois-történetek
- A két Diana (Les Deux Diane, 1846)
- A szavojai herceg apródja (Le Page du duc de Savoie, 1855)
- Margot királyné (La Reine Margot, 1845)
- Marie Antoinette-történetek:
- Egy orvos feljegyzései (Joseph Balsamo, (1846–1848, mely a következő címeken is ismert: Joseph Balsamo, Cagliostro, Madame Dubarry, Dubarry grófnő, Az életelixír, A varázsló)
- A királyné nyakéke (Le Collier de la reine, 1849–1850. A regény alapjául szolgáló bűneset)
- Ange Pitou (Ange Pitou, 1853, más címeken: A Bastille elfoglalása vagy Hat évvel később)
- Charny grófné (La Comtesse de Charny, 1853–1855, más címen Andrée de Taverney)
- Király a vérpadon (Le roi des quilles)
- A vörös ház lovagja (Le Chevalier de Maison-Rouge, (1845, más címen Mária Antoanette lovagjai)
- Luisa San Felice (La San-Felice, 1863)
- Emma Lyonna (Lady Hamilton, 1865)
- Salvator, a végzet útjai
- Páris mohikánjai (Les Mohicans de Paris, 1854-1855)
- A fekete tulipán (La Tulipe noire, 1850)
- A jávai orvos (L’Île de feu, 1863)
- Ascanio (L'Orfèvre du roi, ou Ascanio, 1843)
- D'Harmental lovag (Le Chevalier d’Harmental, 1842)
- A régens lánya (Une fille du régent, 1845)
- A vívómester (Le maître d’armes, 1840)
- Akté (Acté), 1839, más címen Őrült a trónon)
- A bársonynyakékes hölgy (La Femme au collier de velours, 1850)
- Napóleon élete
- Olympe de Clèves (Olympe de Clèves, 1851)
- A vörös szfinx (Le Comte de Moret, 1865)
- Emlékeim (Mes mémoires, 1863)
- A diótörő (1844): E. T. A. Hoffmann történetének feldolgozása, Csajkovszkij később ebből írta A diótörő c. balettjét
- Az aranytolvajok (1857 után): egy elveszett színdarab, amelyet a kanadai Reginald Hamel fedezett fel újra a Francia Nemzeti Könyvtárban végzett kutatásai során 2004-ben
- Szent Hermina lovagja (Le Chevalier de Sainte-Hermine, 1869): ez a regény volt utolsó nagyobb munkája, melyet elveszettnek hittek, míg Claude Schopp 2005-ben be nem jelentette, hogy megtalálta
- Alexandre Dumas-t ott temették el, ahol született. Sírja a Villers-Cotterêts-i temetőben maradt egészen 2002. november 30-áig. Ekkor Jacques Chirac köztársasági elnök exhumáltatta a testét, és áthelyeztette a Panthéonba,
a nagyszerű mauzóleumba, ahol Franciaország legnagyobbjai vannak
eltemetve. A nyilvános ceremónia során az új, kék bársonnyal leterített
koporsót a négy muskétásnak – Athos, Porthos, Aramis és D’Artagnan – beöltözött köztársasági őrök kísérték ünnepélyes menetben.
Kommentáld!