Megszületett Pablo Picasso spanyol (katalán) születésű festőművész (Guernica).
140 éve
Málagában született, ahol 10 éves koráig élt. A Picasso az anyja családi neve, akinek rokonságában neves képzőművészek voltak. Apja
akadémista
festő, de mivel művészetéből nem tudta családját eltartani,
rajztanárként dolgozott. Pablo lilán, légzés nélkül született, holtnak
hitték, s csak nagybátyja szivarfüstjére adott életjelet. A bal
agyféltekéje nagyon rosszul működött a súlyos oxigénhiány miatt, ezért a
jobb oldali, a kreatív művészi érzék irányítója akadálytalanul
fejlődhetett. Az alapvető írás–olvasás–számolási készségeket csak
tízéves korában, magántanító vizuális módszerével sikerült
elsajátítania. A betűrendet sohasem volt képes megtanulni. Kreatív
vénája révén felnőttként mégis irodalmi műveket és szellemes mondásokat
alkotott.
1900-ban először járt
Párizsban Carlos Casagemas
társaságában. Casagemas öngyilkossága nagy erővel hatott Picasso kék
korszakának képeire. A század első éveiben Párizs, Madrid és Barcelona
között ingázott.
1901-ben megnyitotta első önálló kiállítását Ambroise Vollard támogatásával, és ez segítette
Max Jakob barátságához, aki bemutatta kortárs íróknak, közöttük
Guillaume Apollinaire-nek is.
1904-ben végleg letelepedett Párizsban. Műterme hamarosan az
avantgárd művészek tanyájává változott. Fernande Olivier lett a szeretője, és barátja lett
Gertrude Stein amerikai író is. Olivier így emlékszik vissza Picassóra, abból a korszakból: „
Alacsony,
fekete, zömök, nyugtalan és nyugtalanító; a szeme sötét, a tekintete
mély, átható, furcsa, már-már merev. Félszeg mozdulatok, nőies kéz,
szegényes göncök, rosszul öltözöttség. Egy vastag, csillogó fekete
hajtincs metszi keresztbe az értelmes és makacs
A kék korszak a kevésbé gyászos rózsaszín korszakba ment át. Ekkor festette a Komédiások sorozatának képeit, a vándormulattatókat ábrázoló festményeit. 1906-ban primitivista képeket alkotott. 1906–1907-ben készítette el máig talán legismertebb képeit, Az Avignoni kisasszonyokat
(negrista periódus). Ez a női aktcsoport egy barcelonai nyilvánosház
lakóira emlékeztette André Salmont-t. A Kisasszonyok a kései Paul Cézanne hatása volt és a fekete-afrikai környezet inspiráló tényezője. A rózsaszín korszakból a negrista periódusra váltott át.
A kubizmus eltért Picasso korábbi stílusaitól. 1909-ben olyan anyagi körülmények közé került, hogy beköltözhetett egy kényelmes műterembe a boulevard de Clichyn. 1912-ben Eva (Marcelle Humbert) lett az új barátnője, az egyetlen olyan szerelme, akiről nem készült portrésorozat, de a rá utaló Ma Jolie kifejezés jó néhány kubista képén látható. 1914-ben megromlott a barátsága Braque-kal. 1915-ben Eva meghalt rákban, Picasso kiköltözött a külvárosba. Szergej Gyagilev mentette meg a depresszióból, úgy, hogy Jean Cocteau javaslatára meghívták Rómába, hogy vegyen részt a Parádé balett előmunkálataiban. Ott beleszeretett Olga Hohlovába, a balettkar egyik tagjába, egy orosz ezredes leányába. 1918-ban Olgával visszatért Párizsba, júniusban összeházasodtak. 1921-ben megszületett Picasso első fia, Paulo. Ebben az időben neoklasszicista műveket készített, és figyelemmel kísérte a szürrealizmus
kifejlődését. Az Olga által kultivált konvencionális polgári ízlésre
Picasso hamar ráunt, és zavarta az asszony megszállott féltékenysége is.
Az 1920-as évek munkáiból nőgyűlölet sugárzott. 1932-ben új szeretője lett a 17 éves Marie-Thérése Walter személyében. Szerelmükből egy sor festmény és szobor született. A Normandiában található új műtermében készítette el a lány nagy méretű fejszobrát. 1935-ben különvált Olgától, aki 1955-ös haláláig jogilag a felesége maradt. 1936-ban
Marie leánygyermeket szült Picassónak: Mayát. Később Picasso újabb
szeretőt talált: Dora Maar horvát származású fotográfusnőt. A
Marie-Thérése-nél sokkal okosabb nő átvette annak helyét Picasso
életében, és talált megfelelő műtermet számukra a rue des Grands
Augustins-on.
1935-ben két évre felhagyott a festészettel, és elkezdte papírra vetni gondolatait. Egy barátja így szólt róla: „Írásra
minden hely jó neki: egy asztal sarka, valamelyik bútor pereme, a
karosszék karfája vagy akár tulajdon térde is. Csak az a fő, hogy
körülötte csönd legyen. Alighogy egyedül marad, előhúzza a noteszét, ha
meg bejön valaki, eldugja, és a homlokát ráncolva kérdezi: »Mi
az?« Bezárkózik a szobájába vagy a fürdőszobába, mert bizonyos akar
lenni abban, hogy legalább ott nem zavarják.”
Az 1930-as évektől kezdve Picasso minden nyáron a Földközi-tenger mellé költözött. 1938-ban festette a Maya hajóval
című képét leányáról. Picasso számára a gyermekek világa mindig is
fontos festői téma volt, de legszebbek saját gyermekeiről készült,
legzaklatottabb korszakaiban is harmóniát sugárzó gyermekportréi. A
művész kubisztikus
világának színei ezeken a képeken élénkek, életteliek, s sajátos
szerkesztési módszere ellenére is a képek portrészerűek. Lányáról,
Mayáról 1938–1939-ben több portrét is festett, mindig játék közben
ábrázolva a kislányt.
Kiváló egészségnek és libidónak örvendett, de 1965-ben
prosztataműtéten esett át, ezután készült művein már ott volt a
kétségbeesés bélyege. Az avantgárd művészvilággal lévő kapcsolatát
kezdte elveszíteni. Élete utolsó nagy kiállítását 1970-ben, Avignonban
rendezte, a Palais des Papes-ban. Hatalmas mennyiségű kegyetlen anyagot
vonultatott fel, ami elidegenítő hatással volt a kritikusokra. 1968-ban
hét hónap alatt készített, 347 darabból álló metszetsorozatát kedvezőbb
visszhang fogadta, nyers tartalmuk ellenére. Képeinek leplezetlen
erotikája egyeseket vonzott, másokat taszított, de Picasso már túl volt
azon, hogy bárki véleménye is érdekelte volna. 1973-as, életének 92. évében bekövetkezett halála egy korszak végét jelentette.
Kommentáld!