Bélyeggyűjtő klub

Bélyeggyűjtő klub hírei

2021. Márc.23. 140 éve született Roger Martin du Gard

3 éve | Kustra Gábor | 0 hozzászólás

Megszületett Roger Martin du Gard, Nobel-díjas francia író (A Thibault család).

140 éve

Született, Irodalom

1881. 03. 23.

Roger Martin du Gard (Neuilly-sur-Seine, 1881. március 23. – Sérigny, 1958. augusztus 22.) Nobel-díjas francia regényíró.

1881-ben magas rangú katolikus hivatalnokcsalád gyermekeként született, anyagi gondjai ennek következtében sohasem voltak. Gimnáziumi tanulmányait Condorcet-ban végezte. Édesapja, Paul Martin du Gard vallásos nevelésben részesítette, ennek ellenére a fiatal Roger tizenöt éves korában fellázadt az egyház tanai ellen. Fiatal korában meghatározó olvasmányélménye volt Tolsztoj Háború és békéje (a könyvet egyik paptanára adta kezébe). A gimnázium elvégzése után jelentkezett a Sorbonne-ra, de nem vették fel, ezért 1899-ben beiratkozott a levéltári főiskolára. Főiskolai tanulmányai alatt elsajátított cédulázó, anyaggyűjtő, rendszerező módszereket íróként is hasznosította, de a tudományos kutatás iránt nem érzett elhivatottságot.

Első irodalmi kísérleteivel barátai tanácsára felhagyott. 1906-1908 között írta meg első regényét Egy szent élete címen, de a kéziratot sohasem publikálta. 1909-ben önmaga vigasztalására és bátorítására megírta, majd saját költségein kiadatta a Devenir! című regényét. A könyv különösebb visszhang nélkül maradt, a fiatal Martin du Gard nem tudott olvasótábort toborozni magának. Még ugyanabban az évben megszületett következő műve L’une de nous címmel, ám ez is elvetélt próbálkozásnak bizonyult. Csak négy év múlva sikerült szert tennie az áhított sikerre Jean Barois című regényével. Ez már nemcsak az olvasók, de a szakmabeliek figyelmét is felkeltette. Ekkor került kapcsolatba a korszak legjelentősebb francia irodalmi folyóiratának, a Nouvelle Revue Française körével. Martin du Gard első irodalmi sikerével írótársai közül elsősorban André Gide-et nyűgözte le. 1904-ben Jacques Capeau színháza, a Vieux Colombier nagy sikerrel vitte színre Leleu apó testamentuma című drámáját, amely egy paraszti témájú vígjáték.

1939-ben kitört a második világháború. Martin du Gard egészen a német megszállásig Párizsban maradt, majd Nizzába vonult vissza. Itt kezdett el dolgozni legújabb regényén, a Souvenirs du colonel de Maumort-on. A munkát többször elkezdte, majd abbahagyta, végül úgy rendelkezett, hogy befejezetlen regényét és naplóit halála után harminc évvel adják ki. Csüggedten, kétségbeesve, komoran teltek napjai. 1944-ben a francia ellenállásban részt vevő barátai figyelmeztették, hogy neve felkerült a németek feketelistájára. Martin du Gard ekkor sietve Figeac-ba, egy Lot megyei kis faluba utazott, itt húzta meg magát. A háború után visszaköltözött Párizsba, majd élete utolsó éveit vidéki birtokain töltötte. 1951-ben közzétette Gide-del kapcsolatos feljegyzéseit, majd 1955-ben önéletrajzi naplójának töredékeit. 1958-ban halt meg.

Műveiben folytatta és megújította a 19. századi realizmus és naturalizmus hagyományait. Első jelentős regénye az 1913-ban megjelent Jean barois (magyar címe: Egy lélek története) tulajdonképpen egy negatív fejlődésregény, amelyben fontos szerepet kapott a Dreyfus-ügy. A regény címszereplője vallásos nevelésben részesült, ennek ellenére felnőtt korára mégis szabadgondolkodó lett, majd a halál árnyékában megtért. Nem bölcsesség birtokában, hanem annak hiányában ért egy életút végéhez. Jean sorsának hátterében a hit és a tudomány mindenhatóságát hirdető szcientizmus konfliktusa áll.

A Thibault család két család és nemzedék története az 1900-as évek elejétől a szereplők sorsát lezáró első világháború végéig. Művét az író két évvel az első kötet papírra vetése előtt megtervezte, ám a hatodik kötet megjelenése után gyökeresen megváltoztatta elképzeléseit. A történetben végső soron a háború kitörését megelőző hetek játsszák a főszerepet, maga a háború lett a főszereplő, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a regényfolyam utolsó, hetedik kötete.