Bélyeggyűjtő klub

Bélyeggyűjtő klub hírei

2021.Jan.21. 170 éve halt meg Albert Lortzing.

5 éve | Kustra Gábor | 0 hozzászólás

Meghalt Albert Lortzing német zeneszerző, akinek leghíresebb műve a Cár és ács című vígoperája.

170 éve

Meghalt, Zene

1851. 01. 21.

Albert Lortzing (teljes nevén Albert Gustav Lortzing), (Berlin, 1803. október 23. – Berlin, 1851. január 21.) német romantikus zeneszerző, librettista, énekes, karmester, a német nyelvű opera nagy alakja.

Apja, Johann Gottlieb Lortzing eredetileg bőrkereskedő volt. Feleségével, Charlotte Sophie-val megalapították a berlini Urania színtársulatot, amellyel sokat vándoroltak. 1811-ben Breslauban játszottak az ottani színházban, 1813-ban Bamberg, Coburg, Strasbourg és Freiburg következett. Albert 12 évesen lépett először színpadra: az előadások szünetében komikus versekkel szórakoztatta a közönséget. A család 1817-ben Josef Derossi társulatához csatlakozott és Bonn, Aachen, Düsseldorf, Bréma, valamint Köln színpadain léptek fel. Pályáját tenorénekesként kezdte 1819-ben, később zeneszerzéssel foglalkozott. Lortzing 1824. január 30-án vette feleségül Rosina Regine Ahles színésznőt. Tizenegy gyermekük született. 1826-ban Detmoldban éltek. A detmoldi együttes Münsterben, és Osnabrückben is fellépett. Lortzing Osnabrückben csatlakozott a szabadkőművesekhez. Lortzing Detmoldban komponálta Die Himmelfahrt Christi című oratóriumát. Főleg vígoperái („Spieloper”) voltak sikeresek. Cár és ács című vígoperáját először 1837. december 11-én mutatták be Lipcsében. Peter Iwanow szerepét maga a szerző énekelte. A művet ma is gyakran előadják. Lortzing A vadorzó című vígoperája (1842) Budapesten először 1894-ben került színre. Sikerei ellenére sokat vándorolt és nélkülözött. 1844-ben a Stadttheater Leipzig, 1845 és 1847 között a Theater an der Wien, majd 1850-ben – az újonnan megnyitott – Friedrich-Wilhelmstädtisches Theater karmestereként működött. A túlhajszolt művész 1851-ben halt meg.