100 éve

Született, Film, Irodalom

Frank Patrick Herbert (Tacoma, Washington, 1920. október 8. – Madison, Wisconsin, 1986. február 11.) sokoldalú amerikai sci-fi-író, akinek érdeklődése és tudása számtalan területet érintett és ez regényein is megmutatkozik. Fő műve, A Dűne az egyik legösszetettebb és legsokrétűbb mű a világirodalomban. Ez a regénye ma sikeresebb mint valaha, és az elmúlt évek alatt több tucat nyelvre fordították le, és közel 20 millió példányt adtak el belőle.^[2] Elnyerte a Hugo- és a Nebula-díjat is.

Herbert Washington államban nőtt fel. Apja idősebb Frank Patrick Herbert, anyja Eileen McCarthy Herbert. Alkoholproblémával küzdő munkásosztálybeli család volt.^[3] Így az ifjabb Herbert gyerekkorában ideje nagy részét magára hagyva, könyvek olvasásával töltötte és – fia, Brian elmondása szerint – már nyolcéves korában elhatározta, hogy ő is könyveket fog írni. Sokat költöztek egyik helyről a másikra, szülei egyik vállalkozásból a másikba fogtak. Ezt a gyökértelen életmódot felnőtt korábban Herbert is átvette, és évekig utazott családjával városról városra jobb lehetőségeket keresve. Kíváncsi természete volt, és a választ keresve olvasta a könyveket, amelyekhez hozzájutott. Tizenkét éves korára elolvasta Shakespeare műveit. Imádta Rover Boys kalandjait, H. G. Wells, Jules Verne és Edgar Rice Burroughs sci-fi regényeit. Korán kitűnt életkorát meghazudtoló komolyságával és lexikális tudásával. Gyermekkorában katolikus neveltetést kapott, de felnőtt korában inkább a zen buddhizmust fogadta el.

Frank Herbert első sci-fi történetét 1951-ben adta el a Startling Storiesnak, „Looking for Something” (Keresni valamit) címmel. Az 1950-es és 1960-as években néha választási beszédeket is írt republikánus kongresszusi jelölteknek. Habár ezen jelöltek mindegyike veszített a megmérettetésen, de Herbert jó kapcsolatot épített ki velük, és tapasztalatot szerzett a szövevényes politikáról.

Saját történetek írása mellett újságoknál dolgozott, többek között a Seattle Starnak, az Oregon Statesmannek és a San Francisco Examiner's kaliforniai életmód magazinnak. 1955-ben írta meg a Tengeri sárkány könyvét, amit a szakma jól fogadott, de nem lett túl sikeres az eladott példányszám tekintetében. A regény egy jövőbeli olajválságtól sújtott Földön egy tengeralattjáró kalandjairól szól. A könyvben vázolta föl ötletét, miszerint ostobaság a víznél könnyebb olajat fém tankerekkel szállítani, amikor praktikusabb lenne hosszú „gumi sárkánykígyók”-ban tárolni és azokat vontatni. 1958-ban a British Dunlop cég Herbert ötlete alapján elkészített egy ilyen eszközt és „Dracone” néven értékesíteni kezdte.^[8] Arthur C. Clarke és Fritz Leiber tanácsolta, hogy védje le ötletét, de a jog kínálta reagálási időn már túl voltak.

1959-ben kezdte el az anyaggyűjtést A Dűne regényhez. Köszönhetően odaadó feleségének, aki rajongva szerette, és munkát vállalt mint reklámszövegíró, a család keresetéről gondoskodva, teljes figyelmét a születendő műnek szentelhette ezekben az években. Hat évnyi kutatómunka és éjszakába nyúló írás után készült el élete fő műve, ami jóval hosszabb idő, mint az átlagos kereskedelmi regények esetén szokásos volt. A Dűne egy összetett, szociológiai, ökológiai, vallási és filozófiai kérdéseket feszegető sci-fi regény lett, gazdag kulturális tartalommal. A mű megírásánál számos korábbi ismeretét beleszőtte ősi mítoszokról, keleti vallásokról, történelemről és saját életéből is. A terjedelmes mű két részre tagolódott, a „Dune World”-re (1963) és a „Prophet of Dune”-re (1965), és ritkaság volt, hogy egy sci-fi regény meghaladja az 500 oldalt.^[10] A hatévnyi erőfeszítés ellenére a kéziratot 23 kiadó utasította vissza.^[11] A visszautasítás okaként különböző érveket hoztak fel. Egyik kiadó úgy vélte, hogy a több száz oldalt nehéz átlátni, amíg a másik fárasztónak vélte a párbeszédeket, végül volt olyan is, aki látta benne a siker lehetőségét, de nem mert kockáztatni és visszautasítását így kezdte: „Talán az évtized hibáját követjük el…”.^[10] Habár a könyvkiadók ódzkodtak, a „Dune World”-öt John W. Campbell Analog magazinja közölte le három részben^[12] (1963 december - 1964 február), amely magazin korábban a Tengeri sárkányt is publikálta folytatásos sorozatként.^[13]. Később folytatták és a Prophet of Dune-t öt részben jelent meg a magazinban (1965 január - május), amelyet Sterling E. Lanier, a Chilton könyvkiadó egyik szerkesztője is olvasott. Lanier felajánlotta, hogy kiadnák a művet egyben, így végül a Chilton Books megvette a Dűnét 7500 dollárért és a jövőbeli eladási részesedésért. A könyv megjelenése előtt Herbert még átírta a művet.^[5] A Chilton könyvkiadónak - amely leginkább autószerelési kézikönyvek kiadásáról volt ismert - a szakkönyveiknek köszönhetően megszokott rutin volt a vaskos könyvek kiadása.^[11] A megjelenés után a szakmai siker elsöprő volt. A könyv elnyerte a Nebula-díjat a legjobb regény kategóriában és megosztva Roger Zelaznyvel a Hugo-díjat is.^[14] Az olvasóközönség érdeklődése már nem volt ilyen lehengerlő elsőre, de idővel kultikus művé vált. Habár 1968-ra már 20 000 dollár bevétele volt a regényből, de ez kevés volt ahhoz, hogy főállású regényíró legyen, azonban a siker lehetőségeket biztosított számára. Ekkor többek között dolgozik a Seattle Post-Intelligencer'snek (1969–1972), emellett előadó a Washingtoni Egyetemen (1970–1972), és ökológiai konzultáns Vietnám és Pakisztán számára

Habár a fő műve, a Dűne kidolgozása és megírása hat évig tartott, de ez idő alatt Frank Herbert más műveken is dolgozott. A Dűne sikere miatti érdeklődési hullámnak köszönhetően több regényét is publikálhatta. 1965-ben az Amazing magazin leközölte a „A zöld agy (The Green Brain)” és a Galaxy magazinban a „Destination: Void” írását. Ez utóbbit később folytatás is követte Bill Ransommal közösen megírt „Pandóra trilógia” formájában (1979-88). A következő évben, 1966-ban a „The Eyes of Heisenberg” jelenik meg a Galaxy magazinban, amit néhány hónap múlva kiadnak könyvként is. 1967-ben a „Halandók és halhatatlanok (The Heaven Makers)” és a „The Santaroga Barrier” jelenik meg az Amazing magazinban. Közben novelláit is folyamatosan közlik le a különböző sci-fi magazinokban.

1972-ben felmondott az újságnál, hogy főállásban író legyen. Az 1970-es és 1980-as években szakmailag termékeny időszakot élt, számtalan regényt írt, számos egyéb regény mellett folytatta a Dűne-regényciklust is. A Dűne gyermekei volt az első sci-fi regény, amely a New York Times bestsellerlistájára került. Ezen időszakban hol Mauin lévő házában (Hawaii), hol pedig a Washington állambeli Olympic-félszigeten lévő farmján élt, ahol számos alternatív energiagazdálkodási módszerrel kísérletezett. 1974-ben a boldog éveket problémák árnyékolták be. Feleségét, Beverly Ann Stuartot rákbetegség miatt operálni kellett. Habár az operáció után még tíz évet töltöttek együtt, de felesége egészsége megrendült a sugárkezelések miatt. 1984. február 7-én, 38 év együttlét után Beverly Ann elhunyt szívbetegségben (ebben ez évben jelent meg a A Dűne eretnekei című regény). Felesége halála után 1985-ben Herbert feleségül veszi a nála jóval fiatalabb Theresa Shacklefordot (A Dűne Káptalanház publikációja ez évben történt).

Frank Herbertnél hasnyálmirigy- és májrákot fedeztek fel, és a feltáró műtét következtében fellépő tüdőembóliában hunyt el 1986. február 11-én a wisconsini kórházban.