Yves Montand a külföld szemében sokáig a francia férfieszmény megtestesítője, bár szülei olaszok voltak. Kétéves volt, amikor szülei a fasiszták elől Franciaországba menekültek. Marseille-ben nőtt fel. Tizenegy éves korától dolgozott. Volt lapkihordó, kazánkovács, fodrászsegéd. A II. világháború után Párizsba ment.

Yves Montand az 1940-es évek közepétől kezdett sanzonokat énekelni. Édith Piaf is felfedezte tehetségét, s nagylelkűen segítette. Yves Montand volt az első, aki szakított a színpadi öltözködés hagyományaival, az öltönnyel, nyakkendővel, „ingujj”-ban állt ki a színpadra. Rendkívül sikeres volt mint sanzonénekes, de hamar kezdte vonzani a film is.

A film terén első és talán legnagyobb sikere A félelem bére (Le salaire de la peur), Henri-Georges Clouzot rendezése. Filmezett Amerikában is, egyik ottani filmjében partnere Marilyn Monroe volt. Monroe-val való románcáról felesége, Simone Signoret írt Már a nosztalgia sem a régi (La nostalgie n'est plus ce qu'elle était) című visszaemlékezésében.

Yves Montand nagyon népszerű énekes volt Franciaországon kívül is. Rengetegen vásárolták lemezeit egész Európában, és Amerikában. Világszerte, Párizstól New Yorkig, Moszkváig, Budapestig, gyakran előadott sanzonjai a lyoni takácsok (canuts) felkeléséről szól, a 2. világháború francia partizánjairól,^[1] a párizsi nagy sugárutakról és körutakról (grands boulevards)^[2] és egy igen kedvelt szerelmi dal (Jean-Baptiste Clémant szerzeménye 1866-ból), ez utóbbi egyben a Párizsi kommün szimbóluma is, a barikádokon is dúdolták 1871-ben. Charles Trenet (1913–2001) nosztalgikus és ironikus sanzonjait is remekül tudta tolmácsolni, köztük A tenger (La Mer), Que reste-t-il de nos amours. Sugárzott belőle a frissesség, a féktelen életöröm, a francia tájak derűje. A 20. század francia férfi sanzonénekesei közt sok híresség volt (Charles Trenet, Georges Brassens, Gilbert Bécaud (1927–2001), Charles Aznavour, de alighanem Yves Montand volt a legszebb hangú és legtehetségesebb énekes, aki ki tudta fejezni a francia nép, s rajta keresztül minden nép fájdalmát, örömét, kiválóan tudta érzékeltetni éneklésével az élet humoros jeleneteit is. Több földrészen voltak sikeres turnéi, Európában, Amerikában, Ázsiában.

Nézeteit illetően híve volt a francia ellenállási mozgalomnak, majd a kommunizmusnak, 1968 után harcos emberjogi aktivistaként tevékenykedett. A francia demokrácia levegője nagy szabadságot biztosított Yves Montand és valamennyi ott alkotó művész számára. Budapesten – 1957 elején, elsőnek megtörve a Kádár-rendszer elleni kulturális blokádot – az Erkel színházban tartott nagy sikerű sanzonestet.

1991-ben halt meg, Párizsban, a Père-Lachaise temetőben nyugszik felesége mellett.