75 éve

Született, Zene

Eric Patrick Clapton (Ripley, 1945. március 30. –) a Brit Birodalom Rendje (CBE) kitüntetés tulajdonosa, becenevén „Slowhand” („Lassúkezű”), Grammy-díjnyertes brit gitáros, énekes és zeneszerző. A rock-korszak egyik leginkább megbecsült és legnagyobb hatású gitárosa, akit egyedülálló módon háromszor is beiktattak a Rock and Roll Hall of Fame-be.

Bár karrierje során többször váltott stílust, zenéje megőrizte a blues hagyományait. Pályája több szakaszában is újítónak tartották, ezek közül kiemelkedik a blues rock (The Yardbirds és the Bluesbreakers) és a hard rock (Cream) terén nyújtott teljesítménye. Különböző stílusokban is komoly sikereket ért el: delta blues (a Robert Johnson tiszteletére megjelent Me and Mr. Johnson című album), pszichedelikus rock ("Sunshine of Your Love"), pop ("Change the World") és reggae ("I Shot the Sheriff").

 

Eric Clapton 1945. március 30-án született a Surrey megyében található Ripley-ben, az Egyesült Királyságban. Anyja, Patricia Molly Clapton 16 éves volt, amikor életet adott neki; apja, Edward Walter Fryer a kanadai hadsereg 24 éves katonája még fia születése előtt visszatért feleségéhez Kanadába.

1963-ban csatlakozott a The Yardbirds nevű, blues ihletésű rock and roll zenekarhoz, és egészen 1965 márciusáig velük maradt. A Chicago blues és híres bluesgitárosok – Buddy Guy, Albert King, Freddie King és B. B. King – hatására egy sajátos stílust hozott létre, és hamarosan a leghíresebb brit gitárosok egyikévé vált. A zenekar eredetileg az amerikai Chess/Checker/Vee-Jay kiadóknál megjelent blueslemezeket másolta, de igazán ismertek akkor lettek, amikor a richmondi Crawdaddy Clubban átvették a Rolling Stones helyét. Angliában a híres amerikai blueszenésszel, Sonny Boy Williamson II-vel turnéztak; egy 1963 decemberében felvett közös koncertjüket nagylemezen is kiadták, de csak miután Clapton 1965 márciusában kivált, a Yardbirds első igazi slágerének örülhetett, amin még Clapton játszott: a "For Your Love" című dalnak.

1966 közepén Clapton otthagyta a Bluesbreakerst (Peter Green lépett a helyére), és megalakította a Creamet, az egyik első ún. supergroupot, vagyis olyan zenekart, melynek tagjai már komoly zenei előélettel rendelkeztek, sikeres szóló- vagy zenekari zenészek voltak. A további tagok Jack Bruce basszusgitáros, énekes (korábban a Manfred Mann és a Graham Bond Organisation tagja) és Ginger Baker dobos (szintén a GBO tagja) voltak. A zenekar szintén az egyik első power trió volt. Ebben az időben Clapton énekesként és gitárosként egyaránt sokat fejlődött, de az énekesi feladatok és a szövegírás (Pete Brown költővel) legnagyobb részét Jack Bruce látta el. Első fontosabb fellépésük a Windsori Jazz és Blues Fesztiválon volt; az idők során legendássá vált mindent elsöprő hangerejük és 15-20 perces, improvizációkkal tarkított dalaik, míg stúdiófelvételeik sokkal kifinomultabbak voltak.

Clapton következő zenekara, az 1969-ben alakult Blind Faith szintén egy supergroup volt: Clapton és Baker mellett Steve Winwood (Traffic) és Rick Grech (Family) voltak a tagjai. Működése kimerült egy úgy-ahogy összerakott nagylemezben és egy skandináv, brit, majd amerikai turnéban. A zenekar június 7-én adta bemutatkozó koncertjét a londoni Hyde parkban, százezer néző előtt, majd júliusban amerikai turnéra indultak, melyre az összes jegy elkelt. Első (és egyetlen) albumuk augusztusban jelent meg Blind Faith címmel. A felvételekkel annyira kellett sietni, hogy a második oldalon csak két dal volt, egyik a 15 perces "Do What You Like" című jam. Ennek ellenére az album két későbbi klasszikust is tartogatott: Winwood "Can't Find My Way Home" és Clapton "Presence of the Lord" című dalát. A borítón egy fiatal, meztelen lány volt; az amerikai borítóra a zenekarról készült fotó került. A Blind Faith még 1969-ben feloszlott. Winwood sikeres szólókarriert kezdett, de Clapton belefáradt a Cream és a Blind Faith körüli felhajtásba. Ekkoriban nagy hatással volt rá a The Band, és az övékhez hasonló zenét akart csinálni.

Clapton a Delaney & Bonnie ritmusszekciójával (Bobby Whitlock – billentyűsök, ének, Carl Radle – basszusgitár, Jim Gordon – dob) új együttest alakított, amely a körülötte kialakult kultusz lecsendesítését volt hivatva szolgálni. Clapton nem sztárként, hanem a többi zenész egyenrangú partnereként jelent meg benne. A társulat neve eredetileg Eric and the Dynamos lett volna, ám első fellépésükön a műsorközlő félreértette, és a Derek and the Dominost jelentette be, amit végül is megtartottak, ezzel is jelezve, hogy nem Clapton a központi alak.

Sikerei ellenére Clapton magánélete 1972-re romokban hevert. Amellett, hogy Pattie Boyd nem viszonozta szerelmét, Clapton a stúdiómunkát és a koncertezést is abbahagyta. Ez alól csak a Banglades megsegítésére 1971. augusztus 1-jén rendezett koncert volt kivétel (a színpadon elájult, de sikerült magához téríteni, így folytatni tudta a koncertet). Pete Townshend, a The Who gitárosa szervezte Clapton 1973. január 13-i koncertjét a londoni Rainbow Színházban. Townshend mindenáron segíteni akart Claptonnak a heroinról való leszokásban. Viszonzásképpen Clapton a The Who Tommy című rockoperájának 1975-ös filmváltozatában elvállalta a Prédikátor szerepét; szerepe (az "Eyesight to the Blind" című dalt adja elő) azért is emlékezetes, mert néhány jelenetben szemmel láthatóan álszakállat visel, ugyanis az első felvételek után megborotválkozott.

1976-ban Clapton ellentmondásos helyzetbe került és rasszistának is titulálták, miután egy birminghami koncertjén – részegen – az Angliába bevándorlók növekvő számáról beszélt. Azt mondta, hogy Anglia „…túlzsúfolt lett … Anglia tejjel-mézzel folyó Kánaánnak állítja be magát csak azért, hogy utána hátat fordítson a behívott emigránsoknak és rosszul fizető állásokat, átlag alatti életkörülményeket biztosítson nekik…”, és arra kérte a közönséget, szavazzon Enoch Powellre, hogy Nagy-Britannia ne váljon „fekete gyarmattá”. Ezen (és a David Bowie szájából elhangzó, hasonlóan rosszízű) kijelentések hatására alakult meg az Egyesült Királyságban a Rock Against Racism mozgalom.

Az 1970-es évek végén Clapton a populáris zenében bekövetkező változások közepette kereste a helyét. Komoly alkoholproblémákkal küzdött, kórházba került, majd Antigua szigetén próbálta legyőzni betegségét, sikeresen. Később itt alapította meg a drog- és alkoholfüggőket kezelő rehabilitációs központot, a Crossroads Centre-t.

1980-as évekbeli albumai közül csak a blues-gyökerekhez visszatérő 1989-es Journeyman részesült kedvezőbb kritikai fogadtatásban. 1985-ben a BBC Edge of Darkness című drámasorozatának zenéjéért Michael Kamennel együtt elnyeri a Brit Filmművészeti Akadémia (BAFTA) díját. Szintén 1985-ben ismerkedik meg Yvonne Khan Kellyvel, akivel ugyanebben az évben lányuk születik. Clapton csak 1988-ban válik el Pattie Boydtól.

1990-ben és 1991-ben két tragikus esemény is történt: 1990. augusztus 27-én a Claptonnal együtt turnézó Stevie Ray Vaughan és két roadie-ja veszítette életét egy helikopterbalesetben a Wisconsin állambéli East Troy közelében; majd 1991. március 20-án Clapton második gyermeke, egyben egyetlen fiúgyermeke, Conor (akinek anyja az olasz modell, Lory Del Santo) halt meg, kizuhant egy New York-i apartman ötvenharmadik emeletének ablakából. Négy és fél éves volt.

Az 1994-ben kiadott From the Cradle zenéjének középpontjában szintén az akusztikus gitár áll, az album számos blues-sztenderdet is tartalmaz. 1997-ben TDF név alatt adja ki az elektronikus zenei ihletésű Retail Therapy-t; és újabb Grammyt is nyer, a Change the World című Wayne Kirkpatrick-szám feldolgozásával. Az évtized végén Carlos Santanával és B. B. Kinggel (Riding with the King) készít közös felvételeket.

1999-ben a Riding with the King felvételei alatt ismerkedett meg Melia McEnery grafikussal. 2002-ben házasodtak össze; három lányuk született (a legkisebb 2005-ben).

2018 augusztusában Clapton bejelentette Happy Xmas című új szólóalbumát, melyen kizárólag karácsonyi dalok blues műfajú feldolgozásai szerepelnek. A Jingle Bells feldolgozását az ugyanazon év tavaszán, 28 évesen öngyilkosságot elkövetett lemezlovas, Avicii emlékének ajánlotta.