Folyóba fulladt Barbarossa Frigyes német császár.
830 éve
Frigyes figyelemre méltó politikai ügyességgel kezdett bele régi
céljainak megvalósításába: a vezető szerep megszerzése az európai
monarchiákkal szemben.
[1]
Elődjének, III. Konrádnak és I. Mánuel bizánci császárnak a szicíliai
II. Roger ellen kötött szerződését nem ismerte el, amivel a
konstanzi szerződés (
1153) megkötésére kényszerítette
III. Jenő pápát, akire mindeközben egyre nagyobb nyomás nehezedett délről a normann királyság,
Rómából pedig
Bresciai Arnold felől.
[1]
Frigyes ígéretet tett a pápának, hogy annak beleegyezése nélkül sem
Arnold vezette római kommunával, sem a normannokkal nem köt békét
(Arnoldot később elfogatta és kiszolgáltatta a pápának, aki
felakasztatta), valamint, hogy nem enged át a bizánci császárnak itáliai
területet, és végül, hogy tiszteletben tartja a pápaság rangját
(honor papatus).
[1] III. Jenő ígéretet tett Frigyesnek a császári koronára, valamint arra, hogy sértetlenül megmaradnak a császárság jogai.
[1]
Mikor Mánuel egy bizánci hercegnőt ajánlott Frigyesnek feleségül, és a
normann királyság elleni harcra akarta rávenni, a király az ajánlatot
elutasította.
[1] A konstanzi szerződést
IV. Adorján,
III. Jenő pápa utóda is tiszteletben tartotta, már csak azért is mivel
Frigyes 1154-ben indította az első itáliai hadjáratát, melynek során
Paviában megkoronáztatta magát
Lombardia vaskoronájával, majd elfoglalta Rómát is. A pápa ezek után
1155.
június 18-án Frigyest Rómában császárrá koronázta.
[1] A hadjárat folytatása
I. Vilmos szicíliai király
ellen azonban nem volt lehetséges, mert a római nép felkelése a németek
ellen Bresciai Arnold kivégzése miatt, ezt megakadályozta.
A
Szicíliai Királyság megtámadásához kért segítséget a német fejedelmek megtagadták Frigyestől.
[1] (A királyság
I. Vilmos 1154-től 1166-ig tartó regnálása alatt egy ideig válsággal küszködött.
[1]) Mánuel ugyan egyezséget kötött
Genova
városával, a pápával, valamint a lázadozó normann bárókkal, Adorján
mégsem fogadta el a bizánci segítséget I. Vilmos ellen, akinek sikerült
úrrá lennie a válságon, és
1156-ban a pápát a
beneventói konkordátum
aláírására kényszerítette: Vilmos megkapta Szicíliát és a dél-itáliai
normann fejedelemségeket, valamint a szicíliai egyház is különleges
jogokhoz jutott.
[1] Ez az egyezség viszont a konstanzi szerződés megszegését jelentette.
[1] Rolando Bandinelli bíboros (a későbbi
III. Sándor pápa) kapta a feladatot, hogy az
1157. évi besançoni birodalmi gyűlésen adjon magyarázatot az egyházfő új politikájáról a császárnak és a fejedelmeknek.
[2] A pápa levele – amit
Dasseli Rainald
birodalmi kancellár olvasott fel – a pápai delegáció és a fejedelmek
között kiélezett vitához vezetett arról, hogy a császárság függ-e a
pápaságtól vagy fordítva.
[3] Adorján később magyarázatot adott arra, hogy a vitát kiváltó
beneficium szó alatt üdvöt, jótéteményt értett nem pedig hűbéri viszonyt.
Miután Frigyes megoldotta a belpolitikai problémákat,
1158-ban a császári előjogok visszaállítása érdekében belefogott a második itáliai hadjáratba.
[3] (Seregében
II. Géza magyar király által küldött íjászok is voltak.)
1158. nov. 11-én a
Pó menti
Lodinál Roncagliában megnyitotta a birodalmi gyűlést, melynek célja a császári jogok meghatározása és biztosítása volt.
[3]
Tekintettel arra, hogy a hadjárat kiváltó oka az volt, hogy a lombard
városok kisajátították a királyi jogokat (a regáliákat). A városok
küldöttei a gyűlésen behódoltak az uralkodónak. Ez évi 30 000 font ezüst
bevételt jelentett volna a császári kincstárnak.
1187-ben
Szaladin szultán elfoglalta
Jeruzsálemet, ezért Frigyes meghirdette a
harmadik keresztes hadjáratot, melynek során 1189-ben jól felszerelt, tízezer lovast és ugyanennyi gyalogost számláló seregével
Magyarországon is átvonult, s
Esztergomban III. Béla
magyar király látta vendégül. Béla kenyérrel és borral megrakott
szekereket, marhacsordákat, juhnyájakat adott a császárnak, hozzájárulva
ezzel a keresztes sereg élelmezéséhez. Cserébe Frigyes dunai flottáját
kapta, miután az
Belgrádnál elérte a bizánci határt.
1190-ben Barbarossa belefulladt a
Szalef (Kalikadnosz) folyóba.
[5]
Halálának pontos körülményei tisztázatlanok: egyes tudósítások szerint
lovaglástól felhevülten akarta magát a folyóban lehűteni; mások szerint a
folyón átkelés közben vetette le a megijedt ló és páncélja súlya húzta
le a víz alá. Vélhető, hogy a nyári hőség és életkora következtében a
jéghideg hegyi folyó vizében szívinfarktust kapott.
Frigyes folytatni kívánta elődei politikáját, állama továbbra is a
nemesekre,
főnemesekre, valamint a birodalmi tisztségviselőkre támaszkodott.
[5] A királyi hivatalnokok
(advocatusok és scultetusok) kormányozták a császári városokat, de a polgárok is részt vettek az irányításban.
[5] Frigyes felismerte, hogy az egyház hatalmának szigorú törvények szabtak határt.
[5] Az egyház csatlakozott
Felső-Itália
gazdaságilag erős államainak szabadságharcához, III. Sándor pedig el
tudta érni, hogy az európai uralkodók ne kössenek Frigyessel politikai
egyezséget.
[5] II. Fülöp Ágost francia király viszont szövetséget kötött vele, a benyomuló anglo-normannok ellen.
[5] Barbarossa azonban nem tudta megtörni a fejedelmek hatalmát.
[5] Halála után a birodalom területi államok hálózatává alakult, Franciaország viszont II. Fülöp Ágost alatt központosított
monarchikus állammá fejlődött.
Kommentáld!