Megszületett Gustav Mahler cseh-osztrák zeneszerző és karmester, aki Budapesten is élt és dolgozott.
160 éve
Korán jelét adta zenei tehetségének, négyévesen az utcán vonuló katonazenekar után „vonult”
harmonikázva,
hatévesen vidám polkát komponált, amit – pokoli környezete jellemzésére
– gyászinduló vezet be. Korán kezdett zenét tanulni, zongorázott, és
Heinrich Fischertől, a helyi Szent Jakab-templom karvezetőjétől az
összhangzattant is megismerte. Gyerekkorában kialakult a később mindig
jellemző
messianizmusa, miszerint Isten keresése és a művészet szolgálata váltja meg az embert.
[3] Az iglaui német gimnáziumba járt, és a városi színházban adta élete első zongorakoncertjét nagy sikerrel. Később egy
prágai gimnáziumban tanult, majd 1875-ben beiratkozott a
bécsi konzervatórium zongoraszakára, tanára
Julius Epstein volt.
[4] Emellett összhangzattant és komponálást is tanult magántanáránál,
Anton Brucknernél. Ebben az időben alaposan tanulmányozza
Schopenhauer és
Nietzsche
filozófiai műveit, melyeknek erős hatásuk volt később művészetére. A
konzervatóriumban abbahagyta a zongoratanulást, a zeneszerzői és
karmesteri karrier felé indult. Még nem volt húszéves, amikor
tanulmányait befejezve elhagyta Bécset.
Iglauban színházi karmesteri állást ajánlottak az éhező ifjúnak, amit
emlékei miatt nem fogadott el. Rövid ideig Bad Hallban helyettesítő
karnagy, majd Laibach, a mai
Ljubljana színházának tizenhét tagú zenekarát vezette. Első komolyabb állását az olmützi (
Olomouc)
színházban kapta. Bár csak egy szezont töltött itt, már kialakult a
később mindvégig jellemző vad és kíméletlen karmesteri stílusa és emberi
különcsége.
[5]„Ahol a zene, ott legyen a démon”
– volt a később is sokat hangoztatott elve. A körülményekhez képest
kiváló előadásokat produkált, a karmesteri munka mellett rendezett, sőt
díszleteket is tervezett.
1888-ban
Budapestre szerződhetett, ahol a négy éve épült, akkor
Európa legmodernebb dalszínháza, a
Magyar Királyi Operaház művészeti igazgatója és vezető karnagya lett. Elődje,
Erkel Sándor
után a színház komoly művészeti és pénzügyi válságban volt. Kinevezése
előtt ezért is mondott nemet a meghívásra Nikisch, ahogy
Liszt Ferenc pártfogoltja,
Felix Mottl is. Tízéves szerződést írt alá
Beniczky Ferenc intendánssal, kirívóan magas, évi 10 000
forint fizetéssel. 1889. január 29-én mutatkozott be a magyar közönségnek,
A Rajna kincse
első magyar nyelvű előadásával. Az előadás elején színpadi tűz ütött
ki, amit a megérkező tűzoltók és a művészek eloltottak, majd
végigjátszották az operát – hatalmas sikerrel. Másnap
Richard Wagner Ring-tetralógiájának másik darabja,
A walkür tűz nélkül is sikert aratott.
Budapestről
Hamburgba szerződött, ahol a városi színház zeneigazgatója lett. A gazdag és szabad
Hanza-város operaháza nem az akkori szokás szerint az uralkodó, ritkábban a város kezében volt, hanem már 18 éve egy korábbi baritonista,
Pollini[13]
bérelte, aki hajszolta az előadásokat, társulatokat utaztatott
Oroszországba, de bőkezű volt az operaházzal, és kiváló énekeseket
szerződtetett. Mahler az első két hónapban harmincöt előadást vezényelt,
köztük
Wagner Trisztán és Izoldáját, óriási sikerrel. Német területen először mutatta be
Pjotr Iljics Csajkovszkij Anyeginjét,
lenyűgözve a jelen lévő zeneszerzőt. Az ekkor a Hamburgi
Filharmonikusok élén álló Hans von Bülow, aki Kasselben még nem állt
szóba vele, a
Siegfried előadást meghallgatva babérkoszorút küldött neki elismeréseként. Itt tanított két fiatalt:
Bruno Walter Schlesinger később
Bruno Walter néven (melyet mestere javasolt) világhírű karmester,
Anna von Mildenburg pedig kiváló szopránénekesnő (és mestere szerelme) lett.
Karmesteri működésének következő állomása
Bécs
volt, ahol 1897. április 8-tól az Udvari Opera, a Hofoper vezetője
lett. Az állást, amelyre mindig vágyott, és amit 1897–től 1907-ig
töltött be, nehezen kapta meg. Egyik legerősebb ellenzője
Cosima Wagner,
Liszt Ferenc lánya, korábban
Hans von Bülow, később Wagner második felesége. Az Udvari Operának egyébként is volt három karmestere, akik közül a magyar származású
Richter János
1879 óta dolgozott ott, így esélyes volt a visszavonuló Wilhelm Jahn
helyére. Azonban számos német és magyar főnemes (köztük a Bécsben is
befolyásos
Apponyi Albert
gróf), sok szakember, köztük a pár nappal korábban meghalt „budapesti
ismerőse”, Brahms baráti köre, több újságíró járt közbe érdekében, és –
az állás elnyeréséért – Mahler felvette a keresztséget.
Sokan irigyelték külföldi sikerei miatt, belekötöttek gyakori
távollétébe. Ugyanakkor egyre gyakrabban hívták Amerikába, ahol barátja,
Strauss számos hangversenyt vezényelt, nagy sikerrel. 1907-ben meghalt
nagyobbik lánya,
[27]
a gyász miatt is romlott az egészsége, szívbillentyűhibát állapítottak
meg nála. Bár az operaház aranykorát élte vezetése alatt, ebben az évben
kis összeggel túllépte a költségvetést, amiért méltánytalanul
megrótták. Ráadásul egy idő után
antiszemita
sajtótámadások is érték, a helyzete tarthatatlanná vált, felmentését
kérte a császártól. 1907. október 26-án vezényelt utoljára a bécsi
operában, Beethoven
Fidelióját. Két nap múlva
Párizsba indult családjával, majd
Cherbourg-ban hajóra szállt, s az
Újvilágba indult.
Bár még nagy sikereket aratott, télen hosszú vidéki turnéra utazott a
zenekarral, de egyre gyengült, torokbaja és szívbetegsége súlyosbodott,
[31] életveszélyes
streptococcusfertőzést kapott. Lázasan vezényelt koncertet a
Carnegie Hallban február 21-én, ami élete utolsó előadása volt. Kezelni próbálták, és azt javasolták, hogy utazzon a híres párizsi
Pasteur Intézetbe.
Április 18-án megérkeztek, de hamar kiderült, hogy menthetetlen.
Továbbvitték Bécsbe, ahol egy hét agónia után, május 18-án este meghalt.
Felesége beszámolója szerint utolsó szava, amit már eszméletlenül
suttogott, Mozart volt.
Kommentáld!