115 éve

A Rotary olyan világszervezet, amelyben különböző foglalkozású emberek készek vállalni a humanitárius szolgálatot. Szakmai és magánéletükben magas etikai alapelveket követnek. Arra törekednek, hogy a világban terjedjen a megértés és a jó szándék. Ezeket az ideálokat ápolják a rotarysok a Rotary Klubokban, baráti összejöveteleiken. Az egyes rotarysok ezeket az ideálokat képviselik, és ezek szerint az ideálok szerint élnek. A Rotary tevékenysége a sajtó és a közvélemény teljes nyilvánossága mellett zajlik. A szervezet minden ember számára nyitott, függetlenül bőrszíntől, hittől és vallástól, nemtől és politikai nézetektől. Teljes mértékben mentes a politikától, nem támogat politikai pártokat, irányzatokat, és nem fogad el tőlük semmiféle támogatást. A Rotary a világ legnagyobb tekintélyű civil szervezete, jelentős szerepet játszott az Egyesült Nemzetek Szervezete 1945. október 24-i megalakításánál, ahol jelenleg is tanácskozási jogú állandó képviselete van. Minden év novemberében Rotary-napot tartanak az ENSZ New York-i székházában. Az egész napos programon 1 000-nél is több Rotary-tag szokott részt venni.

A Rotary célmeghatározása: a barátság ápolásán keresztül alkalmat találva hasznosnak lenni mások számára. A Rotary célja az önzetlen segítőkészség, a cselekvő humanizmus a mindennapi életben („Service Above Self“). A Rotary ezt a célt a következő módokon igyekszik elérni:

1. a barátság ápolásával, amely alkalmat ad hasznosnak bizonyulni mások számára,
2. a magán- és hivatásbeli életben a magas etikai alapelvek, valamint minden, a közösség számára hasznos tevékenység értékeinek elismerése által,
3. valamennyi rotarys felelősségteljes magán-, hivatásbeli és nyilvános tevékenységének támogatásával,
4. a jó szándék ápolásával, amely a népek közötti megértést és békét szolgálja olyan tevékeny emberek világközössége által, akiket a segítőkészség ideálja egyesít.

Egy fiatal ügyvéd, Paul Harris 28 éves korában nyitott ügyvédi irodát Chicagóban. Tevékenysége hamar sikeressé vált, mivel gondosan ügyelt a lelkiismeretes, végletesen tisztességes munkára.

Sohasem zárkózott be a hivatásába. Részt vett a helyi sajtóklub, a kereskedelmi kör és egy sor más civil (polgári) egyesület tevékenységében. Feltűnt neki az egyének magánossága, a szolidaritás hiánya, a dzsungel törvényeinek uralma és a morális érzék számára megengedhetetlen csökkenése.

Ekkor határozta el, hogy egy olyan klubot szervez, amely a barátság kötelékével fogja össze azokat az üzletembereket és szabadfoglalkozású egyéneket, és amelyben megtestesítheti az üzleti morálra vonatkozó ideáljait.

A Rotary alapítójának kiindulópontja tipikusan amerikai. Eszméit azonban más kultúrákon felnőtt emberek is magukévá tehetik, mivel az a törekvése, hogy közelebb hozza az embereket egymáshoz.

Paul Harris olyan civil társadalom létrehozását tűzte ki céljául, amelyben az emberek készek a feladat- és felelősségvállalásra.

1905. február 23-án Paul Harris három kliensével és egyben barátjával, egy szénnagykereskedővel (Silvester Schiele), egy szabóval (Hiram Shorey) és egy bányamérnökkel (Gustavus Loehr) elhatározta, hogy hetente találkoznak, felváltva egymás irodáiban, azaz rotálva (innen a Rotary név). Célul tűzték ki, hogy fejlesszék baráti kapcsolataikat, kölcsönösen segítsék egymást, és hivatali tevékenységük során szolgálatokat nyújtsanak egymásnak, kötelezve magukat arra, hogy szigorúan hűek maradnak a lojális kereskedelmi etikához.

Végül az ötödik taggal, a nyomdász Harry Rugglesszel megalakították a Rotary Club of Chicagót. Az év végére tagságuk hasonló elveket valló egyénekkel bővült 30-ra, a régi tagok ajánlásával. A befogadást úgy korlátozták, hogy egy klubba két azonos foglalkozású nem kerülhet, hogy elkerüljék az üzleti vetélkedést (konkurenciát).

1910-ben a Rotary nemzetközivé vált, mivel Kanadában megalakult az RC Winnipeg és az RC Manitoba. 1911-ben már Európában is létrejött három Rotary Klub, mégpedig Írországban és Nagy-Britanniában. Ekkor Paul Harrist a Nemzetközi Szövetség elnökévé választották.

1916-ban a klubok világszerte egyre növekvő népszerűségének következtében a Rotary a különböző régiókban létrehozta a körzetekből álló rendszert. A szervezet valóban globálissá vált, áthatolva nemzeti határokon, faji, nyelvi és vallási korlátokon. 1921-re mind a hat kontinensen, Európától kezdve Dél- és Közép-Amerikán, Ausztrálián és Afrikán át Ázsiáig alakultak Rotary Klubok. 1922-ben létjogosultságot nyert a Rotary International név.

1925-re már 200-ra nőtt a klubok száma több mint 20 000 taggal. A szervezet megkülönböztetett tiszteletét emelték államelnökök, miniszterelnökök és más, olyan kiemelkedő személyiségek, mint a finn zeneszerző, Jan Sibelius, Albert Schweitzer, a Nobel-békedíjas humanista orvos, orgonaművész, filozófus és hittérítő, vagy az irodalmi Nobel-díjas német íróóriás, Thomas Mann.

A Rotary eszmeisége hihetetlen gyorsasággal terjedt a világban. Mára egy óriási világszervezet lett: a Rotary International több mint 200 országban, 1 220 000 taggal, 538 körzetben 34 500 klubot egyesít.

Ma is gyakran idézik az alapító, Paul Harris gondolatát: „A barátság az a szikla, amelyre a Rotary épül, és a tolerancia az az elem, ami a Rotaryt összetartja”.