110 éve

Született, Film, Nő, Magyar, Színház

Karády Katalin, született Kanczler Katalin Mária, (Budapest, Kőbánya, 1910. december 8. – New York, 1990. február 7.) magyar színésznő, kalapszalon-tulajdonos, sanzonénekes.

Kőbányán, a Százados úti lakónegyedben, egy hétgyerekes proletárcsaládban, rendkívüli szegénységben nőtt fel. Anyja Lőrinc Rozália, apja Kanczler Ferenc cipészmester, egy agresszív despota volt, aki szíjjal verte gyerekeit. Katalin egy, a korra jellemző akció keretében öt éven át külföldön – Svájcban, illetve Hollandiában – nevelkedett. Hazatérte után a Kereskedelmi Leányiskola tanulója lett, a környék legszebb lányának tartották. Külföldön szerzett nyelvtudásával, visszafogott öltözködésével és tisztaságigényével kissé kilógott a külterületi tanintézet diákjai közül. 1930. augusztus 4-én, apja halála után, férjhez ment a nála tizennyolc évvel idősebb Varga András Rezső adóhivatali vámtiszthez, de 1933. május 12-én – a férj javaslatára – véget vetettek a házasságnak.

Első fellépésére a harmincas évek végén, Jób Dániel színházában, Somerset Maugham Az asszony és ördög című darabjában került sor. 1939–1941 között a Pesti és a Vígszínházban lépett fel különböző szerepekben.

Első mozifilmje, a Halálos tavasz sikerét követően a kor ünnepelt dívája, szexszimbólum lett. Erotikusan búgó, bársonyos hangjával, erős, szuverén, a „végzet asszonya” karakterével szinte megigézte a férfiakat. Kilenc év alatt húsz filmfőszerepben láthatta őt a magyar közönség. Egyed Zoltán lett a menedzsere, aki kiváló érzékkel teremtette meg Karády hollywoodi sztárokéhoz hasonlítható imázsát. A színésznő öltözködését, kalapjait, hajviseletét, viselkedését fiatal nők ezrei igyekeztek utánozni.

A német bevonulást követően Karádyt fokozatosan ellehetetlenítették. Dalait letiltották a Magyar Rádióból. Machita című filmjét levették a műsorról, és az elkezdett Gazdátlan asszony című, új filmjének forgatása is leállt (később helyette Simor Erzsivel forgatták le a filmet). 1944. április 18-án, a szövetségeseknek való kémkedés vádjával tartóztatta le a Gestapo.^[6] Három hónapig tartották fogva, megkínozták, kis híján agyonverték. A fogságból Ujszászy vezérőrnagy barátai szabadították ki. Lakását kifosztva találta, fizikailag és lelkileg egyaránt rendkívül megviselték ezek a hónapok; szinte csak vőlegénye viszontlátásának reménye tartotta életben

Zilahy Lajossal együtt alapító tagja lett a Magyar–Szovjet Művelődési Társaságnak. Ekkor lemezre vett több orosz témájú dalt. Ilyen volt a Katyusa, a Csendes az éj (Тёмная ночь) Szép ez az éj címmel és a Gyévuska. A dalt egyébként Mezey Mária is elénekelte, de a hatalomnak nem tetszett a dal túlzottan vallásos vonatkozása.

A háború után fokozatosan mellőzötté vált. 1945–48 között még az Operettszínház foglalkoztatta, több operett főszerepét játszotta el: Maya (1945), Sybill (1945), Fekete liliom (1946), Vera és családja (1947), Bál a Savoyban (1948). Az újrainduló magyar filmgyártás viszont már nem számolt vele. 1947-ben szerepelt ugyan a Betlehemi királyok című rövidfilmben, majd játszott még az 1948-as Forró mezőkben, de ez már az utolsó filmje volt. A kommunizmusban nem jutott hely a Horthy-rendszer ünnepelt sztárjának. 1949-ben a hivatalos kultúrpolitika betiltotta a filmjeit, ő maga pedig nem léphetett fel többé budapesti nagyszínházban. Karády nehezen viselte a mellőzöttséget, a vidéki kultúrházak részeg közönségét, akik kifütyülték. 1950 nyarán, Gobbi Hilda közbenjárásával még felléphetett a Fővárosi Nagycirkuszban megrendezett "Színészek a porondon" című esztrádműsorban. Valószínűleg ez volt a legutolsó budapesti fellépése. Ezután már csak vidéken léphetett fel. Utolsó magyarországi fellépése 1950 őszén volt Kecskeméten, ahol – saját nyilatkozata szerint – a közönség kifütyülte, és sörösüvegeket vágtak hozzá.

1951-ben végleg elhagyta Magyarországot. 1951. február 18-án érkezett Szombathelyre és Kovács Szállóban (későbbi nevén Savaria Nagyszállóban) egy másik személlyel szállt meg.^[7] Fellépését követően Frank Irma barátnőjével és Mohácsi Ilona öltöztetőnőjével, valamint Lantos Olivérrel, a korszak híres táncdalénekesével^[8] és egy nardai embercsempésszel elindult a magyar–osztrák határ felé. Dozmaton csatlakozott hozzájuk még egy nardai személy, akik segítségével Felsőcsatár és Narda között, a téglaégetőnél átlépte az államhatárt. Pihenőt az osztrák oldalon fekvő Csémnél tartottak egy befogadásukra felkészült házban. Két nap múlva február 20-án érkezett meg Grazba.^[7] Itthon maradt rokonai nagyon megszenvedték ezt. Elvették házukat, kitelepítették őket, édesanyja bele is halt a megaláztatásokba.^[8] Először az ausztriai Salzburgba, majd Svájcba költözött. Ott sem volt sokáig maradása, egy év leteltével Brüsszelbe ment tovább. 1953-ban Brazíliába, São Paulóba költözött, és divatáru-üzletet nyitott. 1968-ban megkapta az amerikai vízumot, s New Yorkban telepedett le, ahol egy kalapszalont vezetett. Bár az Egyesült Államokban elvállalt néhány fellépést, és lemezei is megjelentek, alapvetően visszavonultan élt.

Médiaszerepléseket nem vállalt. Sándor Pál filmrendezőnek azonban 1979-ben mégis sikerült vele töltenie másfél napot New Yorkban. A művésznő szégyellte korát, ezért az interjú során közeli képeket nem készíthetett róla a rendező-riporter. Karády ebben az exkluzív interjúban beszélt magyarországi megaláztatásairól („Megszűnt a sztárrendszer, Karády fölösleges volt.”),^[9] valamint magánélete egyes fejezeteit is felfedte. Többek közt beszélt arról, hogy első házasságát 17 évesen kötötte egy hivatalnokkal, ám két év múlva már el is váltak. Az exkluzív és egyben utolsó Karády-interjút 2005-ben, az RTL Klub XXI. század című műsorában vetítették le.

Neve egy teljes generáció előtt ismeretlen maradt az óhazában. Amikor hetvenedik születésnapja alkalmából Magyarországra hívták, stílszerűen csak egy kalapot küldött maga helyett.

1989. november 17-én Vitray Tamás Telefere című műsorában telefonon beszélgetett vele pár percig, melyben 1990 márciusa felé tervezett magyarországi látogatásáról is említést tesz.^[10]

1990. február 8-án bekövetkezett halála után, 1990. február 19-én, Budapesten, a Szent István-Bazilikában ravatalozták fel, majd a Farkasréti temető 22/1-es parcellájában helyezték örök nyugalomra.

2001-ben Bacsó Péter a Hamvadó cigarettavég… című filmben emlékezett meg róla.