Bélyeggyűjtő klub

Bélyeggyűjtő klub hírei

2020. Aug.14. 45 éve halt meg Kisfaludi Strobl Zsigmond.

3 éve | Kustra Gábor | 0 hozzászólás

Meghalt Kisfaludi Strobl Zsigmond, kétszeres Kossuth-díjas szobrász, a budapesti Szabadság-szobor alkotója.

45 éve

Alkotás, Magyar, Meghalt

1975. 08. 14.

Kisfaludi Strobl Zsigmond (Alsórajk, Zala vármegye, 1884. július 1. – Budapest, 1975. augusztus 14.) kétszeres Kossuth-díjas, nemzetközileg is ismert és elismert magyar szobrászművész. Rendkívül gazdag és tanulságos politikai kurzusokon és nemzeti határokon átívelő művészete. Nagy tehetsége volt a mozgásábrázoláshoz, a karakterformáláshoz, a szimbólumok megragadásához, de ha a megrendelő úgy kívánta, akkor készített „valóságábrázoló” emlékműveket.

Az Iparművészeti Iskolában 1901 és 1904 között Mátrai Lajos és Lórántfi Antal tanítványa volt. Eközben Strobl Alajos irányításával két akttanulmányt készített (1904, illetve 1905 nyarán). Ezután Zala vármegye ösztöndíjával egy évig Bécsben tanult. Hazatérése után Radnai Béla és Székely Bertalan voltak a mesterei a Mintarajziskolában (1904-1908).

Az első világháborúban sajtóreferensként szolgált a fronton. 1917-ben megrendelést kapott a királytól a Gorlicei áttörés ábrázolására, fel is állították Kassán. (Elpusztult). A hadsereg számos vezetőjéről portrét készített, köztük Arthur Arz von Straussenburg vezérezredesről. A forradalmak idején is alkotott, megformázott egy őszirózsás katonát.

1921 és 1960 között a Képzőművészeti Főiskola tanára volt, 1925-től rendes tanára. A két világháború közt és második világháború után is az egyik legtöbbet foglalkoztatott magyar szobrász volt a másik két klasszicizáló szobrász, Szentgyörgyi István és Sidló Ferenc mellett. Ekkor az egyik legsikeresebb tanítványa, a szintén Zala megyei származású Boldogfai Farkas Sándor, szobrászművész, a tanársegédje volt.^[3] 1947-ben állították fel Budapesten a Felszabadulási emlékművet (mai nevén Szabadság-szobrot).

1948-ban újra járt még Angliában, Franciaországban, majd többször is a Szovjetunióban és a korabeli szocialista országokban. 1949-ben Sztálin 70. születésnapjára rendeltek tőle egy szoborcsoportot, elkészítette márványból, az még Moszkvában most is megvan a Puskin Múzeumban, de itthoni másolatát (mészkőből készült és Budapest V. kerülete Szabadság terén állították fel 1950-ben) az 1956-os forradalomban a népharag lerombolta. A szoborcsoport egy munkás apát és feleségét, egy parasztasszonyt ábrázolt, s előttük két gyermeküket, egy kisfiút és egy kislányt, akik virágfüzért tartanak a kezükben mintegy szimbolikusan, hogy felajánlják azt a diktátornak, adott esetben nyilvánvalóan a szobor keletkezésének körülményei és célzatossága váltotta ki a népharagot. A konkrét háborús károk, ritkábban természeti csapások okozták a 20. századi köztéri szobrok pusztulását, mindezeknél sokkal gyakrabban a kurzusváltások vezettek a leselejtezéshez vagy lettek a megvalósítás gátjai. Kisfaludi Strobl által 1944-ben tervezett Horthy Miklós emlékmű is csak terv maradt, s csak gipsz makettje maradt fenn. Azonban a Kardját néző huszár (bronz, 42 cm; 1928) c. kisplasztikája nyomán ma is sorozatban készülnek herendi porcelánból színes figurák Hadik-huszár néven.

Kisfaludi Strobl portrészobrai kiemelkedően jelentősek, de a szobrászat többi területén is aktjai, domborművei, kisplasztikái, érmei, porcelán figurái, de gyakran monumentális emlékművei is nagy formagazdagságot, s anyagismeretet, anyaggal való bánni tudást mutatnak. Visszaemlékezései 1969-ben jelentek meg Emberek és szobrok címen.

Íjász-szobor [Digitális Képarchívum - DKA-060891]