135 éve

Született, Nő, Irodalom

Karen Blixen és Igor Stravinsky (balra),
1959. május 25. Koppenhága, City Hall

Karen Blixen, teljes nevén Karen von Blixen-Finecke, született Karen Christence Dinesen (Rungstedlund, Dánia, 1885. április 17. – 1962. szeptember 7.) dán írónő, a huszadik századi dán irodalom kiemelkedő képviselője. Hozzátartozói Tanne néven szólították, amit az írónő nem szeretett. Később más neveket is kapott, illetve adott magának: első írói álneve Osceola volt; unokafivérével kötött házassága révén Blixen-Finecke bárónő lett – amikor idősebb lett Dániában csak bárónőként (Baronessen) emlegették; ismerősei, bizalmasai Afrikában Tanianak, az idős afrikai asszonyok Jerienek hívták; az angol nyelvű országokban Isak Dinesen álnéven jelentek meg művei, a német nyelvterületek olvasói pedig Tania Blixen néven ismerik. Sírján a Karen Blixen név áll.

A dániai Rungstedlundban született és élete nagy részét itt töltötte, de meghatározó élmény volt számára a Kenyában töltött 17 év, amelyről könyveiben is ír, többek között a magyar nyelven is megjelent Volt egy farmom Afrikában című regényében. A könyv alapján készült 1985-ben Sydney Pollack rendezésében a Távol Afrikától című film.

Karen Christence Dinesen egy unitárius család második gyermekeként született. Szülei két teljesen különböző életstílust folytató családból származtak és ezt a kettősséget az írónő élete végéig magában hordozta. Anyai ágú rokonai a Westenholzok a városi polgárság igazi mintaképei voltak: a férfiak sikeres kereskedőként saját erőből lettek vagyonosak; a nők iskolázottak, szenvedélyes feministák és nonkonformisták voltak, áttértek az unitárius felekezethez.

Míg a család fiú gyermekeit internátusba küldték, a lányok magánoktatásban vettek részt: egy falubeli nyugdíjazott tanárnő tanította őket olvasni, később Maria Zøylner nevelőnő vette át a lányok nevelését. Nagyanyjuk Mary Westenholz francia és angol nyelvet tanított nekik. Karen szerint „úgy hagyták őket felnőni, hogy sok dologról - ami másoknak az általános képzéshez tartozott - halvány fogalmuk sem volt”. Körükben a lányokat nem arra készítették fel, hogy pénzt keressenek, hanem férjhez menjenek.

1912. decemberében Karen eljegyezte magát Hans von Blixen-Finecke báró helyett annak ikertestvérével Bror von Blixen-Finecke báróval. Az érzelmeken túl bizonyosan szerepet játszott Bror nemesi címe és kapcsolatai a svéd királyi családdal, valamint Karen része a Westenholz-vagyonból. Egy kenyai vadászatról hazatérő nagybácsi élménybeszámolójának és buzdításának hatására a fiatal pár gyorsan eldöntötte, hogy Afrikába költöznek és ott tejfarmot hoznak létre. A rámenős, extrovertált, javíthatatlan tréfamester Brort és a prüd nevelésű, szeszélyes, művészileg igényes Karent cinkostárssá tette a kalandos házasságkötés és egy idegen országba történő kivándorlás. Míg Bror a kaland kedvéért, addig Karen a szülői ház szorításából menekülve hagyta el Dániát, hogy Brit Kelet-Afrikában (mai Kenya) új életet kezdjenek.

Karen Blixen nagy elvárásokat támasztott jövendő életükkel szemben; Afrikában valóra vált álma, hogy távol dániai otthonától végre szabad legyen. Mielőtt berendezkedtek volna a Mbagathi-házba rövid nászútra mentek a Naivasha-tóhoz, ahol éjszaka vadásztak, napközben pedig egy egyszerű agyagkunyhóban pihentek: Karent teljesen lenyűgözte a távoli hegyekig elnyúló magas fűvel borított táj és a szabadság fuvallata.

1914. nyarán kitört az első világháború, augusztus 4-én Anglia hadat üzent Németországnak. A Mbagathi-házban összegyűltek a svéd telepesek, hogy megvitassák mi a teendő abban az esetben, ha Svédország Németországot támogatná a harcokban. Nehéz helyzetben voltak, hiszen a brit protektorátus alatt álló telepesekként lojalitásuk Angliát illette. Elhatározták, hogy felmentik magukat az aktív szolgálat alól, amennyiben Svédország közvetlenül a német császárral köt szövetséget. Bror Blixen önként jelentkezett a hírszolgálathoz.

A háború az összeomlás szélére sodorta a Svéd-afrikai kávétársaságot: a kocsikat elkobozták az angolok, az ökrök pedig elpusztultak. A munkásokat besorozták kötelező katonai szolgálatra így munkaerő- és élelmiszerhiány lépett fel a farmokon. Karen ismét megbetegedett; az orvos szifiliszt állapított meg, amelyet higanytablettákkal kezelt. A betegséget valószínűleg férjétől kapta el, aki szívesen látogatta a nőket a maszáj manyattákban, akik között szinte járványszerűen terjedt a szifilisz és a velejáró meddőség.

Karen a heves tünetek és súlyos depresszió ellenére csak 1915. májusában tért vissza Európába, hogy kezeltesse a betegséget. Dániában három hónapos arzén-alapú kezelésen vett részt. A tünetek megszűntek, de Karent élete végéig krónikus fájdalmak gyötörték, aminek oka valószínűleg a higanytabletták által kiváltott mérgezés volt. Az írónő műveiben gyakran utal a betegségre.