260 éve

Született, Irodalom, Magyar

Kazinczi és alsóregmeczi Kazinczy Ferenc (Érsemjén, 1759. október 27. – Széphalom, 1831. augusztus 23.), magyar író, költő, a nyelvújítás vezéralakja, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, Kazinczy László ezredes testvérbátyja. Nyelvújító és irodalomszervezői tevékenységével a reformkor előtti évtizedekben a nemzeti felemelkedés és önállósulás ügyét szolgálta.

Kazinczy Ferenc régi nemesi családból származott. Édesapja, kazinczi Kazinczy József (1732-1784), Abaúj megyei táblabíró, édesanyja, nagybossányi Bossányi Zsuzsanna (1740-1812) volt. Nyolcadik életéve betöltéséig anyai nagyapjánál, nagybossányi Bossányi Ferenc (1703–1786) Bihar vármegye főjegyzőjének, országgyűlési követének a házánál nevelkedett, ahol hétéves koráig magyar szón kívül egyéb élő nyelvet nem hallott. Első ismert levelét 1764 decemberében szüleinek írta, akik akkor Regmecen laktak. 1766-ban nagynénje megbetegedett, gyógyíttatása érdekében a család Debrecenben tartózkodott, Kazinczy három hónapig a Református Kollégiumba járt. Nagynénje halála után, 1767-ben visszakerült a szülői házhoz, ahol magántanulóként egy késmárki diáktól latinul és németül tanult. Igen művelt és felvilágosult szellemű apja ritka fogékonyságot tapasztalván fiában maga is örömest foglalkozott vele, társalogva és tanítgatva. Kazinczy 1768-ban nyelvi tanulmányait Késmárkon folytatta előkészítő osztályban.

1769. szeptember 11-étől tíz éven át a sárospataki kollégium tanulója volt, ahol autodidakta módon elsajátította az ógörög nyelvet. 1773-ban felvették a retorikai osztályba. Decemberben az iskolai küldöttség élén gróf Beleznay Miklós tábornokot neve napján annak bugyi birtokán üdvözölte, ezen az útján látta először Pestet.

Mély hatást tett rá a főiskolának puritán szelleme; a sárospataki Rákóczi-névhez fűződő dicsőséges emlékek hazafias érzését táplálták, szellemi fejlődését a kollégium gazdag könyvtára mozdította elő, melyben szorgalmasan búvárkodott. Olvasta Anakreón műveit, a római klasszikusokat, Gessner pár idilljét, melyek nagyon megkapták figyelmét, és kezébe jutottak az éledő magyar irodalom friss termékei: a Kartigám és Bessenyei György művei. Apja eleinte katonának szánta, de jó szemmel nézte fia írói hajlamait is és mielőbb szerette volna egy nyomtatott könyvét látni. Amikor Kazinczy József 1774. március 20-án váratlanul elhunyt, az özvegy sürgette az atyai óhajtás teljesítését, és így jött létre, kissé rögtönözve, Kazinczy első műve, alig 16 éves korában: Magyarország geographikai, azaz földi állapotjának lerajzolása, melyet egynéhány fő geographusok munkájából kiszedegetett... (Kassa, 1775). A könyv példányait a vizsgálaton osztotta szét az anya. Szilágyi szuperintendens buzdította a fiút, de kifogásokat is tett, és Kazinczy annyira szívére vette a hideg fogadást, hogy nem kívánta nevét többé nyomtatásban látni. De anyjának és a család barátainak ösztönzésére nemsokára lefordította Bessenyeinek Die Amerikaner című németül írt elbeszélését, és anyjának ajánlva kinyomatta e címmel: Az amerikai Podoc és Kazimir keresztyén vallásra való megtérése (Kassa, 1776). Bessenyei válasza, akinek a fordítást megküldte, serkentőleg hatott rá. Általában szívesen kereste már akkor az érintkezést a jelesebb férfiakkal, és ebben nagy segítségére volt az a finom és közlékeny modor, melyet a családja köréből hozott. Jó protestáns és jó magyar létére felvilágosult gondolkodás és európai kultúra jellemezte.

1779. július 15-én utolsó vizsgái után elbúcsúzott az iskolától.

1779. szeptember 9-én Milecz Sámuel tornai ügyészhez utazott Kassára, ott kötött ismeretséget azzal a Rozgonyi Erzsébettel, aki első szerelme lett, és akivel a szerelmi szál hamar megszakadt, ámde aki később sokat segített a börtönbevetett Kazinczyn, valamint Baróti Szabó Dáviddal. Közben egy nagyváradi út alkalmával 1780-ban megismerkedett Révai Miklóssal is; október 18-án búcsút vett Kassától. 1781. január 11. és 1782. június 2. között Eperjesen folytatta a joggyakorlatot, emellett sokat foglalkozott a művészetekkel is: táncolni, fuvolázni, rajzolni, festeni tanult, sokat olvasott; különösen a német írókat kedvelte. Szerelmes lett egy „mívelt leányba", Ninos Steinmetz özvegy katonaorvosné leányába, aki nagy hatással volt rá.

A következő évben (1783) visszatért édesanyjához Alsóregmecre, akinek sürgetésére báró Orczy Lőrinchez utazott Tarnaörsre tiszteleti jegyzői állásért folyamodni. 1784. október 13-án ki is nevezték ez állásra, majd ugyanebben a hónapban Abaúj megyei táblabíróvá. November 29-én helyettesi aljegyzői tisztséget is nyert Zemplén megyében, de a főjegyzővel összekülönbözött és állását szinte azonnal feladta.

1785 augusztusában Bécsbe utazott, hogy van Swieten közoktatásügyi miniszternek bemutatkozzon és a Szepes, Sáros, Zemplén, Ung, Bereg, Gömör, Torna, Abaúj, Borsod, Heves, Jászság és Kis-Kunság megyei iskolák tanfelügyelőségét kérje, mely november 11-én megkapott tisztséget öt éven át töltötte be, II. József császár rendelkezései szerint mintegy kétszáz iskolát állított fel, s ezzel nagy elismerést szerzett magának.

1789. május 31-én olyan súlyosan megbetegedett, hogy lemondtak életéről. Kassán már halálhírét költötték, amikor hirtelen jobban lett és meggyógyult.

Széphalmy Vince névvel 1790-ben ugyancsak Kassán Orpheus címen saját folyóiratot alapított, melyből nyolc füzet jelent meg két kötetben, majd vége szakadt. A Magyar Museum 1792 elejéig tartott ki, de a két folyóirat erkölcsi hatása megmaradt. Ebben az időben Kazinczy vezérlő hivatása mind jobban kidomborodott.

 

Már-már az egész irodalmi élet vezetése kezében volt, amikor a Martinovics-féle összeesküvés miatt 1794. december 14-én éjjel Regmecen, anyja házában elfogták, majd Budára szállították és perbe fogták.

Később sorsa javult: József főherceg utasítására december 21-én egy emeleti szobába helyezték át, ahol saját költségén élhetett, illetve használhatta könyveit is. 1796. január 6-án átszállították a Brünn melletti obroviczi börtönbe, innen 1799. június 22-én továbbvitték Kufstein várába. A francia hadak közeledtével 1800. június 30-án továbbszállították Pozsonyon és Pesten át Munkácsra. 1801. június 28-án kegyelmet kapott a királytól. 2387 napot töltött fogságban. Életének ezt a szakaszát legteljesebben Fogságom naplója című művében dolgozta fel.

 

Két munkájával indította meg Kazinczy a nyelvújítási harcot: Poetai epistola Vitkovics Mihály barátomhoz (Széphalom [Buda] 1811), és Tövisek és Virágok (u. o. [SárosPatak] 1811), ez utóbbi epigrammák gyűjteménye, melyekben az új és az ósdi ízlés híveit jellemzi. Goethétől vett jeligéje is feltünteti Kazinczynak arisztokratikus irodalmi hitvallását: "Werke des Geists und der Kunst sind für den Pöbel nicht da". Az epigrammák rendkivül nagy feltűnést, egyes érdekelt íróknál erős visszatetszést, az újítás híveinél viszont lelkesedést váltottak ki. Erősítette a hatást egy pár új kiadvány: Hat sonett Kazinczytól és Szemerétől (kiadta Horvát István, Pest 1812; a szonettet is Kazinczy hozta be); Ujhelyi Dayka Gábor versei, ezzel egy kötetben Kazinczynak Poetai Berke (Pest 1813); Báróczynak minden munkái (újra kiadta K. F., Pest 1813-14, nyolc kötetben). A Dayka és Báróczi művei elé írt életrajzok szenvedélyes kitörésekben támadják az ósdiakat, és hangoztatják az újítás jogosultságát. A kihívás nagy izgalmat keltett, először társas téren, majd megjelent a Somogyi Gedeontól Veszprémben 1813-ban kiadott Mondolat, egy Kazinczy ellen intézett gúnyirat, melyre Szemere és Kölcsey adtak feleletet 1814-ben. E kettőt aztán mindkét részről több is követte.

A vezéri szerep az irodalomban 1820 körül kezdett megoszlani közte és Kisfaludy Károly közt, és az irodalom központja mindinkább Pestre helyeződött át. Kazinczy örömmel látta az irodalom és a nemzeti élet rohamos fellendülését, de bizonyos rezignációval vette észre, hogy a nyomában támadt írói nemzedék romanticizmusa eltér az ő klasszicizmusától, és az irodalom eszményei megváltoztak. Mindazáltal a pesti írók is őt tisztelték a magyar irodalom fejeként, és amikor 1828-ban a Magyar Tudományos Akadémia alapszabályainak kidolgozásában való részvételre Kazinczy a fővárosba ment, ünneplő örömmel és tisztelettel fogadták körükben. A megalakult akadémia Kazinczyt a történelmi osztályba első vidéki rendes fizetéses tagjául választotta. Egy párt őt akarta az akadémia főtitkári székébe ültetni, de ezt a tervet Döbrentei és társai kijátszották.

Utolsó éveiben Sátoraljaújhelyen, Zemplén vármegye levéltárában (a mai városháza épületében) dolgozott, a levéltári iratok rendezésével foglalkozott.