Jack Kerouac (Lowell, 1922. március 12. – St. Petersburg, 1969. október 21.) amerikai író, költő és művész. Annak az írói és baráti körnek volt a tagja, amely az általa kitalált „beatnemzedék” néven vált leginkább ismertté.

Kerouac már élete során híressé vált, de kevés kritikai elismerést kapott. Ma viszont jelentős és befolyásos szerzőként tartják számon. Spontán, vallomásos prózai stílusa számos írót megihletett, köztük Tom Robbinst, Lester Bangset, Richard Brautigant és Ken Kesey-t, továbbá a New Journalism újságírói műfaj egyes szerzőit. Kerouac hatott a baby boom nemzedék zenészeire, beleértve a The Beatlest, Bob Dylant, Morrisseyt és Jim Morrisont. Legismertebb művei az Úton, a Dharma hobók, a Művésztelep és a Cody látomásai (Visions of Cody).

Kerouac ifjú felnőttként vagy a hatalmas amerikai tájakon barangolt, vagy pedig az édesanyjával élt. A háború után átalakuló Amerikában előbb a helyét kereste, de végül elvetette az 50-es évek értékeit és társadalmi normáit. Írásai gyakran tükrözik azt a vágyát, hogy kiszabaduljon a társadalmi kötöttségekből, és magasabb értelmet találjon.

Útkeresése folyamán Kerouac drogokkal kísérletezett, és behajózta a világot. Írásaira gyakran tekintenek úgy, mint a 60-as évek ellenkultúrájának katalizátorára. Kerouac 47 évesen, a floridai St. Petersburgban hunyt el, alkoholizmus kiváltotta belső vérzés következtében.

Jack Kerouac, eredeti nevén Jean-Louis Lebris de Kerouac, a Massachusetts állambeli Lowellben született, kanadai francia szülőktől. Apja, Leo-Alcide Kerouac és anyja, Gabrielle-Ange Lévesque tősgyökeres québeciek voltak, akik – mint nemzedékük sok más tagja – a munkát kereső québeci emigrációhoz tartoztak Új-Angliában.

Kerouac – sportos alkatából adódóan – valóságos sztár volt az iskolai amerikaifutball-csapatban, és ennek köszönhetően ösztöndíjakat nyert a Boston College-re és a Columbia Egyetemre. Az ösztöndíja követelményeként egy évig a Horace Mann Iskolába járt, de ezután a Columbia Egyetemre iratkozott be. Elsőévesként futballozás közben eltörte a lábát, és folyamatosan veszekedett az edzőjével, aki ezért a kispadra ültette. Egyetemi évei alatt néhány sport témájú cikket írt a Columbia Daily Spectator nevű diáklapba.

1944-ben Kerouacet letartóztatták David Kammerer meggyilkolásában való bűnrészesség gyanújával. Kammerer zaklatta Kerouac barátját, Lucien Carrt, egy St. Louis-i tinédzsert. (Kerouac egyébként Carren keresztül ismerte meg Burroughst – aki maga is St. Louis-i volt – és Allen Ginsberget.) Mikor Kammerer megszállottsága Carr iránt erőszakossá vált, Carr megkéselte, majd Kerouachez fordult, aki segített neki eltüntetni a bizonyítékokat. Burroughs tanácsára feladták magukat a rendőrségen. Kerouac – mivel óvadékát 2.500 dollárban állapították meg – megígérte Edie Parkernek, hogy feleségül veszi, ha a lány kifizeti ezt az összeget. Házasságukat egy év után érvénytelenítették, Kerouac és Burroughs pedig rövid ideig közösen dolgoztak a Kammerer-gyilkosságról szóló regényen, And the Hippos Were Boiled in Their Tanks címmel. Bár a könyvet sohasem adták ki, egy részlet végül megjelent a Word Virus: A William S. Burroughs Readerben. Kerouac később a Vanity of Duluoz című regényében is írt a gyilkosságról.

A The Town and the Cityt 1950-ben adta ki John Kerouac néven, de a könyv a tiszteletreméltó kritikák ellenére sem volt sikeres. A műre erőteljesen hatottak Kerouac Thomas Wolfe-olvasmányai, hiszen a nemzedékregények formuláját használja, illetve a kisvárosi élet és a többdimenziós nagyváros szembenállását elemzi. A könyvet Robert Giroux jelentősen átszerkesztette, körülbelül 400 oldalt kihúzott belőle.

A Kerouac-mítosz része, hogy a regény első változatát spontán vallomásos prózaírási technikával készítette el, mindössze három hét alatt, benzedrinnel és kávéval élénkítve magát. Ebben a fázisban született a ma már híressé vált papírtekercs, amire az Úton íródott. Valójában azonban Kerouac egyetemi professzorának és mentorának, Mark Van Dorennek elmondása szerint, a szerző a mű nagy részét évekig a naplóiba írogatta. Technikájára döntő befolyással volt a jazz, különösen a bebop, később a buddhizmus, valamint a híres Joan Anderson levél, amit Neal Cassady írt neki.

2007 augusztusában, az Úton megjelenésének 50. évfordulóján, a Viking Press kiadja a regény cenzúrázatlan változatát. Azok a szövegrészek is benne lesznek, amiket az 1957-es közönség túl szókimondónak talált volna. Az új változat az eredeti tekercs hű másolata lesz, a kiadó csak a Kerouac által törölt részeket hagyja ki.

1969. október 21-én hunyt el a floridai St. Petersburg-ban, egy nappal azután, hogy súlyos hasi fájdalmakkal mentők szállították be St. Petersburg-i otthonából a Szent Antal Kórházba. 47 évesen halt meg belső vérzésben (nyelőcsövi varixvérzés), egész életén át tartó súlyos alkoholbetegsége okozta májzsugor szövődményeként. Halála előtt harmadik feleségével, Stellával és édesanyjával, Gabrielle Kerouackel élt együtt. Kerouacet szülővárosában, Lowellben temették el. 2007. június 2-án a lowelli Massachusetts Egyetem posztumusz Doctor of Letters címet adományozott neki.