Apja, Percival szigorú ember volt, első világháborús veterán, Gallipolinál sebesült meg. Újságíróként dolgozott a Tuakau District News-nál, de kilépett, miután összeveszett az igazgatósággal. Ezután hobbijából, a méhészetből tartotta el családját.

Edmund Aucklandben született, de egyéves korában az Aucklandtől délre fekvő Tuakauba költöztek, ahol háborús veterán apja földet kapott. Gyerekként kisebb és visszahúzódóbb is volt osztálytársainál, a könyvekben és a kalandokkal teli életről való álmodozásban talált menedéket. Középiskolába Aucklandben járt, a napi négyórás utazást is olvasással töltötte. 16 évesen, egy osztálykirándulás után kezdett a hegymászás iránt érdeklődni. Kiderült, hogy hirtelen megnyúlt végtagjai és koordinálatlan mozgása ellenére erősebb és kitartóbb volt, mint társai.

Az iskola elvégzése után, apja nyomdokaiba lépve ő is méhészkedéssel foglalkozott. A második világháborúban az Új-Zélandi Királyi Légierőnél navigátorként szolgált, de egy baleset miatt idő előtt leszerelték.

A hegymászás továbbra is komolyan érdekelte, már a háború előtt elhatározta, hogy megmássza a Mount Everestet. Leszerelése után belépett a New Zealand Alpine Clubba és edzeni kezdett. A Déli-szigeten lévő Déli-Alpokat télen és nyáron is megmászta, hogy a sziklamászást és a jeges körülményeket is megismerje.

1951-ben utazott először a Himalájába és részt vett az Eric Shipton vezette sikertelen brit Everest-expedícióban. 1953-ban csatlakozott John Hunt 400 fős csapatához. Az első sikertelen csúcstámadás után ő és Tendzing Norgaj kapott lehetőséget. A csúcsot 1953. május 29-én délelőtt 11:30-kor érték el. Visszatérésük után Indiában és Nepálban is nagy ünnepségekkel fogadták őket, Tendzinget egyesek szó szerint istenként kezdték tisztelni, azt gondolva hogy Buddha vagy Siva reinkarnációja, Hillary-t pedig II. Erzsébet brit királynő lovaggá ütötte.

1956 és 1965 között még tíz másik csúcsot megmászott a Himalájában. 1958. január 4-én a Nemzetközösségi transzantarktiszi expedíció tagjaként, az új-zélandi részleg vezetőjeként eljutott a Déli-sarkra. 1985-ben Neil Armstrong társaságában egy kétmotoros repülővel leszálltak az Északi-sarkon is. Ezzel ő lett az első ember aki járt a Föld mindkét pólusán és a Mount Everesten – amit a harmadik pólusnak is szoktak hívni.

Miután meghódította az Everestet, Edmund Hillary Nepálban kezdett új életet. Itt veszítette el feleségét és leányát, miközben az első helyi általános iskola építésén munkálkodott. A családját ért tragédiát követően, egész hátralévő életét a serpák és a Nepálban élő emberek, de legfőképpen a gyermekek megsegítésének szentelte. Nevét kihasználva,a világ számos pontján tartott előadásokat. Ezeken az előadásokon óriási összegeket gyűjtött össze, mely összegeket maradéktalanul a nepáli nép megsegítésére fordított.

1961-től 2008-ban bekövetkezett haláláig Edmund Hillary 27 iskolát, 2 kórházat, több repteret és hidat építtetett, ezen kívül az ő közreműködésével számos kolostor épült, részt vett a nepáli vízvezetékek kiépítésében, a tanárképzésben és az erdőgazdálkodásban.^[7]

1975-ben indult az új-zélandi parlamenti választáson Bill Rowling kampánycsapatának tagjaként, de nem jutott mandátumhoz. 1977-ben jelölték kormányzónak is, de Keith Holyoake-t választották meg helyette. 1985-ben Új-Zéland indiai, nepáli és bangladesi nagykövetének nevezték ki; ezt a tisztséget négy és fél évig töltötte be.

Tiszteletbeli elnöke volt az Amerikai Himalája Alapítványnak is.

2008. január 11-én Aucklandben, szívrohamban hunyt el.