100 éve

Meghalt, Történelem, Érdekes

Theodore Roosevelt (New York, 1858. október 27. – Sagamore Hill, New York, 1919. január 6.) amerikai politikus, író, az USA 26. elnöke. Egy nagyon gazdag kereskedő család sarjaként a Harvard Egyetemen szerzett diplomát 1880-ban. Az egyetem elvégzése után a Republikánus Párt (USA) színeiben kezdett politizálni. 1882-84. között már képviselő lett New York állam törvényhozásában. 1897-98-ban haditengerészeti miniszterhelyettes. Az spanyol–amerikai háborúban 1898-ban Kubában harcolt az általa toborzott lovasezred, a Rough Riders („kemény lovasok”) élén. 1898-90-ben New York kormányzója. 1901-ben az USA alelnöke, majd W. McKinley elnök meggyilkolása után, 1901. szeptember 14-től az Egyesült Államok elnöke. 1902-ben a Square Deal („becsületes játszma”) elnevezésű programjában 44 eljárást indított a nagy trösztök ellen. Elnöksége alatt szabályozta a vasutak és az élelmiszeripar működését, jelentős eredményeket ért el a nemzeti parkok, vadrezervátumok számának növelésében, valamint az öntözés és fásítás területén. Külpolitikájában újraértelmezte a Monroe-elvet, ennek következményeként az Egyesült Államok katonailag is beavatkozott a latin-amerikai konfliktusokba. Az úgynevezett „furkósbot politiká”-t alkalmazva kapta meg az USA a Panama-csatorna használati jogát is. 1904-ben történt újraválasztása után közreműködésével jött létre 1906-ban az orosz–japán háborút lezáró portsmouthi-béke, amiért Nobel-békedíjat kapott. 1910 áprilisában tett utazása során néhány napot Magyarországon is eltöltött (első Magyarországra látogató amerikai elnökként). Az 1912. évi elnökválasztáson már a Progresszív Republikánus Szövetség jelöltjeként indult az „Új nacionalizmus” programját meghirdetve, de vereséget szenvedett a demokrata W. Wilsontól.

Roosevelt apját szintén Theodore Rooseveltnek (1831. szeptember 22. – 1878. február 9.), anyját Martha „Mittie” Bullochnak (1835. július 8. – 1884. február 14.) hívták. A család New York kiváltságosai közé tartozó régi gazdag családnak számított. Az idősebb Theodore Roosevelt sikeres, külkereskedelemmel foglalkozó üzletember volt, akit a fia is elkísért több európai és egyiptomi üzleti útján. Az ifjú Theodore az apját példaképének tekintette, bár arról soha nem tett említést, hogy apja az amerikai polgárháború idején a sorozás elkerülése végett mást bérelt fel maga helyett. A későbbi elnök felsőfokú tanulmányait 1876-ban kezdte meg a Harvardon, ahol a legexkluzívabb klubnak, a „Porcellian”-nak a tagja volt. Egyetemi évei alatt ismerkedett meg első feleségével, Alice Hathaway Lee-vel (1861-1884), akihez a szomszédos Brookline-ba járt át udvarolni. Szakdolgozatát az 1812-ben kirobbant brit–amerikai háborúról írta, melyben állást foglalt az amerikai haditengerészeti flotta fejlesztése és jelentőségének növelése mellett. Az egyetem befejezése (1880) után nem sokkal kezdett el politikával foglalkozni. Programjának vezérfonala a korrupció kiirtásának magasztos célja volt. Az első választáson New York állam fővárosában Albanyban próbált szerencsét és 1882-ben lett ott képviselő.

Roosevelt gyors felemelkedése 1884-ben megtorpant. Ebben az évben következett be első feleségének és édesanyjának halála, ami után nagy utazásokat tett Amerika, nagyrészt még lakatlan nyugati területein. Ekkor fogalmazódott meg benne a természetvédelem fontossága. Két évig tartó visszavonultsága Észak-Dakotában lévő birtokán adott lehetőséget a számára „A nyugat megszelídítése” című könyvének megírására. Könyvében Amerika úttörőit magasztalja és dicsőíti az angolul beszélő népek elterjedését a világ nagy részén. Tagadja, hogy faji, vallási vagy etnikai előítélettel rendelkezne, de úgy tartja, hogy az indiánok életmódja alig különbözik a vadállatokétól, s a fehér embernek joga van mindenütt a vezetést kivenni a vörös, fekete és sárga őslakosok kezéből. 1884-ben Republikánus Párt elnökjelöltségéért folyó versenyben Roosevelt a kezdeti ellenkezését legyőzve, a párt közismerten korrupt elnökét, James Blaine-t támogatta, aki ugyan ezt a párharcot elvesztette, de az 1888-ban megválasztott Benjamin Harrison elnök kabinetfőnöke lett. az 1884. évi támogatásért cserébe Roosevelt elérte, hogy Blaine közvetítésével és jóbarátja, Henry Cabot Lodge képviselő közbenjárására kinevezzék a Közszolgálati Bizottság élére. Vezetésével, az addig jelentéktelen szerepet játszó bizottság, a baltimore-i postán elkövetett hivatali visszaélések kapcsán nekitámadt az elnök egyik támogatójának, a főpostamester John Wanamakernek. Az ügy fontos muníciót szolgáltatott az 1892-es elnökválasztási kampányban a demokratáknak, s Cleveland elnökké választásához vezetett, aki megtartotta Rooseveltet a bizottság élén, de ő azonban többre vágyott. Ezért 1895-ben rögtön elfogadta William Strong, New York újonnan megválasztott reformpárti republikánus polgármesterének az ajánlatát, hogy New York-i rendőrségi megbízott legyen. Roosevelt ebben a tisztségében keményen fellépett az úgynevezett kék törvények betartása érdekében, melyek szerint a bároknak és a szalonoknak vasárnap zárva kellett tartaniuk. Intézkedéseivel azonban sok ellenséget is szerzett magának, többek között az őt kinevező polgármestertől is kapott burkolt fenyegetést. Tarthatatlanná váló politikai helyzetéből az 1896-os elnökválasztási kampányban játszott szerepe segítette ki. Roosevelt ugyanis a későbbi győztes McKinley-t támogatta, aki Lodge kérésére meghívta a kabinetjébe és haditengerészeti miniszterhelyettesé nevezte ki.

heodore Roosevelt 1901-ben McKinley elnökké választásával lett az USA alelnöke, majd azután, hogy 1901. szeptember 6-án Buffaloban egy anarchista, bizonyos Leon Czolgosz McKinley-t lelőtte, s aki 1901. szeptember 14-én a merénylet következtében meghalt, az addigi alelnök lépett a helyére. Theodore Roosevelt ezzel 42 évesen az Egyesült Államok legfiatalabb elnökeként vonult be a Fehér Házba.

Theodore Roosevelt tevékenysége a fentiek ellenére mégis inkább a külpolitikában tett lépései miatt maradandó. A külpolitika területe jobban megfelelt Roosevelt habitusának is, hisz Rooseveltet sokan olyan embernek jellemezték, akit egyáltalán nem érdekel a törvény és aki soha nem tudja megbocsátani, ha valaki az útjába áll. Külpolitikai törekvései nem függtek a kongresszus jóváhagyásától, így harcos nacionalizmusa jó eszköz volt az ország nagyhatalmi státusának megteremtéséhez és demonstrálásához. Már első kongresszusi beszédében azt hangoztatta, hogy a civilizált népeknek katonai eszközökkel is joguk van beavatkozni a barbár és félbarbár népek ügyeibe. Az úgynevezett „furkósbot politika” már 1902-ben a Venezuela elleni német blokád felszámolását eredményezte. Az újraválasztását követően 1904-ben megfogalmazott „Roosevelt Corollary” , pedig már fordított Monroe-doktrínaként vált ismertté. Roosevelt a külpolitikát saját kizárólagos területének tekintette. Ennek megfelelően például személyesen ő döntött még a Panama-csatorna végső útvonaláról is, azok után, hogy az USA felbujtó szerepet játszott a panamai forradalom kirobbantásában. A kolumbiai kongresszus ugyanis elutasította a megépítendő óceánközi csatorna bérbeadási szerződését, amire válaszul Roosevelt az amerikai flottával támogatta a Kolumbiához tartozó Panamában kirobbant felkelést, majd elismerte a független Panama államot 1903-ban. A Panama-csatorna használati jogának megszerzését tartotta később Roosevelt elnöksége legfontosabb lépésének. A Panama-csatorna ügy mellett Roosevelt saját eredményének tulajdonította a Northern Securities ellenes sikeres fellépést, a bányászsztrájk megoldását, Kuba függetlenségének kivívását, a Fülöp-szigetek sikeres kormányzatának megteremtését, a hadiflotta és a hadsereg fejlesztését, a közszolgálati reformot. Az elnök különleges szerepének hangsúlyozását minisztereinek is kötelezővé tette nyilvános beszédeikben.

Theodore Roosevelt korábbi döntésének megfelelően, nem jelöltette újra magát az 1909. évi elnökválasztáson. Néhány évre visszavonult a privát szférába. Ugyanebben az évben a fiával, Kermit-tel részt vett egy afrikai nagyvad-vadászaton, amelyről könyvet is írt. 1910-ben fia kíséretében Európába utazott. Áprilisban Magyarországon is töltött néhány napot. Májusban találkozott Berlin mellett Döberitzben II. Vilmos német császárral, akivel egy kisebb hadgyakorlatot tekintett meg. 1910. május 12-én vette át díszdoktori oklevelét a Berlini Egyetem Filozófiai Fakultásán. Európából visszatérve mégis újra a politikai küzdőtérre lépett, mivel elégedetlen volt utódja, Taft elnök politikájával. A Republikánus Párt azonban már nem támogatta a jelöltségét, ezért az 1912. évi kampányban a Progresszív Republikánus Szövetség elnökjelöltje lett, s meghirdette az „Új nacionalizmus” programját, melyben jövedelemadót, a farmerek segélyezését és a munkakörülmények javítását ígérte a választóknak. A választási hadjárat során 1912. október 14-én merényletet követtek el ellene. Bár a lövés közvetlen közelről érte, de szerencsére csak izomsérülést okozott, s Roosevelt sebesülten is megtartotta több, mint egyórás beszédét, mielőtt kórházba vitték. A választáson való elindulásával Roosevelt megosztotta a republikánus szavazókat, ezzel hozzájárult a demokrata jelölt, Woodrow Wilson győzelméhez. Theodore Roosevelten kívül még a rokona, Franklin D. Roosevelt, Grover Cleveland és Richard Nixon indult három alkalommal az elnökségért. Az amerikai elnök hivatali idejét két ciklusra az alkotmány 22. kiegészítése korlátozta 1947-ben. Roosevelt rögtön az I. világháború kitörése után támogatta az USA részvételét a háborúban. 1918-ban a Szovjetunió elleni intervencióra szavazott. A Roosevelt által alapított Progresszív Párt ugyan a szavazatok jelentős részét szerezte meg a választásokon, de jelöltjei csak kevés helyen tudtak hivatali helyekhez jutni, s a párt tartósan nem tudott gyökeret verni az amerikai politikában. Ezért később Roosevelt is visszatért a Republikánus Pártba. 1913-14-ben az exelnök Roosevelt a fiával együtt újabb expedícióban vett részt. Ezúttal az Amazonas-medencében, ahol a tiszteletére egy folyót átneveztek Rio Rooseveltnek. Az őserdei túra során azonban Roosevelt olyan súlyos egészségügyi problémákat szedett össze, melyek élete végéig elkísérték.