Megszületett Charles de Montesquieu francia filozófus, író (Perzsa levelek).
330 éve
Montesquieu portréja 1728-ból
Montesquieu a
Bordeaux közeli
La Brède várában született
1689-ben. Apja, Jacques de Secondat, katona volt,
1685-ben a Conti herceg oldalán
Magyarországon harcolt a
törökök ellen. Anyja, Marie-Françoise de Pesnel ősi nemesi családból származott, La Brède birtoka az ő hozománya volt.
1696-ban, egy szülés után meghalt.
1705-ben Bordeaux-ba utazott
jogot tanulni, ahol
1708-ban diplomát szerzett, majd visszament Párizsba, hogy ott folytassa jogi tanulmányait.
1713-ban apja halála miatt visszatért Bordeaux-ba, hogy igazgassa a birtokot.
1715-ben feleségül vette Jeanne de Lartigue-ot, akitől később két lánya és egy fia született.
1716-ban
nagybátyjától megörökölte La Brède és Montesquieu bárója címét,
törvényszéki elnöki tisztségét és vagyonát. Ekkor beválasztották a
Bordeaux-i Akadémia tagjainak sorába is, székfoglalójának a
Dissertation sur la politique des Romains dans la religion (Értekezés a rómaiak valláspolitikájáról) címet adta.
1717-ben a Bordeaux-i Akadémia igazgatójává választották, ekkor adta elő
Discours de la rentrée című értekezését a
tudományról.
Már ekkor sok időt töltött Párizsban,
1725-ben
pedig végleg otthagyta bordeaux-i törvényszéki állását és Párizsba
költözött. Megfordult a királyi udvarban, bejáratos lett a legelőkelőbb
szalonokba, többek között
Madame de Lambert híres szalonjába is eljárt.
1728-ban a Párizsi Akadémia tagjává választották, székfoglalójának címe
Discours de réception volt.
1731-ben visszatért Párizsba, ahol Madame de Geoffrin szalonjába járt, ahova
David Hume is, valamint Madame de Tencin szalonját látogatta, ahova több más híres író és tudós,
Marmontel,
Fontenelle,
Marivaux és
Helvétius
is járt. Madame de Pompadour a kegyeibe fogadta, közelebbi kapcsolatba
került Madame du Deffand-nal. Eljárt az Akadémia üléseire, valamint
részt vett szabadkőműves páholyok összejövetelein.
Montesquieu még korábban Párizsban összeismerkedett
Denis Diderot-val és
Jean le Rond d’Alembert-rel, a fiatal
enciklopédistákkal, akik csodálták munkáit. D’Alembert felkérte a
demokrácia és a
despotizmus
tárgyú cikkek megírására, ő azonban elhárította a felkérést, mondván
ezeket már megírta. Azt viszont vállalta, hogy esszét ír az ízlésről az
Encyclopédie számára, amibe
Essai sur le gout dans les choses de la nature et l'art (A természet és a művészet dolgai iránti esztétikai élményről) címmel bele is fogott. A cikket azonban már nem tudta befejezni,
1755.
február 10-én, Párizsban, egy járványban meghalt. A Saint-Sulpice templom Sainte-Genevieve kápolnájában temették el.
Montesquieu legradikálisabb munkája három osztályba sorolta a francia társadalmat: a
királyi udvar, az
arisztokrácia és a köznép. Kétféle
hatalomtípust különböztetett meg: szuverén és hivatali. A hivatali hatalom megoszlik a három fő típus között:
törvényhozó hatalom,
végrehajtó hatalom és
igazságszolgáltatás.
Ezek a hatalomtípusok mindhárom társadalmi osztályban megjelennek, a
„társadalmi rendet” az biztosítja, hogy mindegyiknek van hatalma a másik
felett. Ez az elv szélsőséges volt, mert a
papságot teljesen kihagyta az állam működéséből és a
feudális rend utolsó nyomait is eltörölte. Az
államformák körül szintén hármat különböztetett meg. Ezek voltak a
királyság, ahol a kormányt a király vagy a királynő vezette és a
tekintélyre épült, a
köztársaság, amelyet választott vezető irányított, valamint a
despotizmus, ahol a kormányt egy
diktátor vezette és a
félelemre épült. Úgy gondolta, hogy a királyság a legjobb államforma, a brit alkotmányt tartotta ideálisnak.
Egyik legegzotikusabb gondolatát a
Törvények szellemében írta le. Az éghajlat elmélet szerint az
éghajlat
lényeges hatást gyakorol az emberekre és a társadalomra. Ebben egészen
addig, hogy kijelentse, egyes éghajlatok felsőbbrendűek másokhoz képest,
Franciaország éghajlata pedig a lehető legjobb az összes éghajlat
közül. Nézete szerint a melegebb országokban élő emberek „túl forró
vérmérsékletűek”, míg az északiak „hűvösek” vagy „jegesek”, ebből
kifolyólag a kontinens középső szélességén születnek a legjobb emberek.
Montesquieu szerint a természetből fakadó szükségszerű viszonyok: a törvények.
Kommentáld!