Kecskeméten megszületett Kodály Zoltán, Kossuth-díjas, világhírű zenepedagógus, zeneszerző és népdalgyűjtő.
137 éve
Kodály Zoltán 1882-ben született Kecskeméten. Édesapja a cseh–morva felmenőkkel rendelkező Kodály Frigyes (1853–1926), a
kecskeméti vasútállomás teherleadási pénztárnokaként,
Szob,
Galánta, majd
Nagyszombat állomásfőnökeként tevékenykedett. Édesanyja Jalovetzky Paulina (1857–1935), egy
lengyel származású vendéglős lánya volt. Édesapja hegedűn, édesanyja pedig zongorán játszott és énekelt.
Doktori disszertációját a magyar népdal strófaszerkezetéről írta 1906-ban. Ugyanekkor ismerte meg
Vikár Béla
fonogramgyűjteményét, és ennek hatására döntötte el, hogy falura megy
népdalokat gyűjteni. Kutatásai elején ismerkedett meg a hozzá hasonló
utakon járó
Bartók Bélával, ekkor vette kezdetét életre szóló barátságuk. 1906-ban
Magyar népdalok címmel tíz-tíz népdalt adtak ki közösen, zongorakísérettel ellátva. Október 22-én mutatták be diplomamunkáját, a
Nyári estét. Ezután féléves
bonni és
párizsi tanulmányútra indult. Itt ismerkedett meg
Claude Debussy zenéjével. 1907-től a Zeneakadémia zeneelmélet-, 1908-tól a zeneszerzés tanárává nevezték ki.
1909 és 1920 között kizárólag
zongora- és zenekar-kíséretes dalokat, zongoraműveket és kamaradarabokat írt. Erre az időszakra esik például
hegedű-
cselló Szonátája (1914), vagy gordonkára írt
Szólószonátája
(1915). Vokális alkotásaiban mindenekelőtt a magyar dalkultúra
megteremtésére törekedett. Nem véletlen, hogy egyik dalsorozatának a
Megkésett melódiák címet adta. Kodály ugyanis a magyar klasszikus költők,
Arany János,
Kisfaludy Sándor,
Berzsenyi Dániel,
Kölcsey Ferenc,
Csokonai Vitéz Mihály,
Balassi Bálint
verseire írott műveivel próbálta pótolni azt a dalkultúrát, amely még a
költők életében nem létezett. De a kortárs irodalom is felkeltette
érdeklődését:
Ady Endre verseit éppúgy megzenésítette, mint barátja,
Balázs Béla vagy
Móricz Zsigmond alkotásait. Mindezek mellett a dalainak köszönhetjük a nyelv hajlamaihoz alkalmazkodó
prozódia megszületését is.
1920–1923 között nem írt új műveket. 1923-ban két hónap alatt készítette el a
Pest,
Buda és
Óbuda egyesítésének 50. évfordulójára megrendelt
Psalmus Hungaricust. Kodály pillanatok alatt Magyarország vezető zeneszerzőjévé vált. Munkásságát 1930-ban
Corvin-koszorú kitüntetéssel ismerték el.
A harmincas években a nagy-zenekari alkotások mellett Kodály álma is
valóra válhatott: a népdal megszólalt a hangversenypódiumon és az
Operaházban. 1925-ben induló dalestjein számos népdalfeldolgozása hangzott fel a
Magyar népzene sorozatának tíz-tíz kötetéből, s ebben jelentős szerepet vállalt néhány kitűnő magyar énekművész.
A Kodály-írások új témája a zenei nevelés, amelyet ő „zenei
belmissziónak” tekintett. Felszólalt a magyar karének ügyében (1937), és
felvetette az óvodai zeneoktatás ötletét is (
Zene az óvodában, 1941). E munkával párhuzamosan számos pedagógiai művet tett az iskolások asztalára: elsőként a kétszólamú éneklésbe bevezető
Bicinia Hungarica
(négy kötet, 1937–1942) látott napvilágot. A harmincas-negyvenes évek
fordulóján Kodály terve: az általános iskolai énekoktatás színvonalának
emelése, a kormányzat és a főváros részéről is támogatást kapott.
1938-ban harminckét vezető értelmiségi társaságban, a
Pesti Napló hasábjain tiltakozott a
zsidótörvények ellen. 1940-ben a
Norvégia német megszállása feletti döbbenet hatására zenésítette meg
Weöres Sándor versét, a
Norvég leányokat. Forradalmi
Petőfi-kórusai (Csatadal,
Rabhazának fiai,
Isten csodája)
pedig a magyar kulturális és nemzeti függetlenség eszméjét hirdette egy
olyan korban, amely egyre inkább kiszolgáltatta magát az elnyomó német
hatalmaknak.
Első felesége,
Sándor Emma
(sz. Schlesinger Emma, zeneszerző és műfordító) halála (1958. november
22.) után 1959. december 18-án – két nappal 77. születésnapja után –
újabb házasságot kötött a 19 éves
Péczely Saroltával.
1947-ben a Szovjetunióban, 1948-ban és 1949-ben pedig újból Nyugat-Európában járt. 1965-ben két hónapot töltött
Amerikában, és olyan régi és új emigránsokkal találkozott, mint
Serly Tibor zeneszerző és
Würtzler Arisztid
hárfaművész. Külföldi útjain népzenei, zenepedagógiai konferenciákon
vett részt, és nemzetközi kitüntetésekben részesült. Háromszor kapott
Kossuth-díjat (1948, 1951, 1957). Az
1956-os forradalom
idején a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli elnöke volt. Kodály
Zoltán 1967. március 6-án, reggel ¾ 6-kor, szívroham következtében hunyt
el Budapesten.
Kommentáld!