230 éve

George Washington (1732. február 22. – 1799. december 14.)^[1] Az Amerikai Egyesült Államok első elnöke (1789–1797), a függetlenségi háború (1775–1783) főparancsnoka és győztes hadvezére. Elnöki tevékenysége előtt szerepet játszott az Egyesült Államok alkotmányának megírásában (1787), majd később az elsők között írta alá a dokumentumot.

Tevékenységei miatt az Amerikai Egyesült Államokban a „Nemzet Atyjának” hívják. Az ország fővárosa, Washington, róla kapta a nevét.

 

Augustine Washington (1694–1743) és annak második feleségének, Mary Ball Washington (1708–1789) első gyermekekeként született Virginia keleti részén, 1732. február 22-én. Ma már azt az épületet nemzeti emlékműként ismerik el az Egyesült Államokban.

Washington nemesi származású volt. Dédapja, John Washington 1656-ban emigrált Angliából Virginiába. John földet és rabszolgákat vett, ahogy azt később gyermekei is tették. Washington apja dohánytenyésztéssel foglalkozott.^[2] George születésekor a család inkább volt a középosztály virágzó tagja, mintsem a vezető növénytermesztő az államban.^[3]

Hat testvére érte meg a felnőttkort, beleértve a nála idősebb, apja első házasságából való féltestvérét, Lawrence-et és Augustine-t, valamint Samuelt, Elizabeth-et (Betty), John Augustine-t, és Charlest. Három testvére halt meg gyerekként; féltestvére, Butler csecsemőként halt meg, lánytestvére, Mildred egyévesen, míg másik féltestvére, Jane tizenkét évesen, mikor Washington kettő lehetett. Apjuk betegségben hunyt el 1743 áprilisában. Ekkor a legidősebb féltestvére, Lawrence vette át az apaszerepet. Hivatalos gyámja William Fairfax volt, aki Virginia legnagyobb földesurának, Thomas, Lord Fairfaxnek volt az unokatestvére.^[4] William fia, George William Fairfax Washington közeli barátja volt. Későbbi felesége, Sally, pedig Washington (feltehetőleg) első szerelme volt. Bár nincs bizonyíték kettejük közötti szexuális viszonyra, George Sally házassága után is írt szerelmesleveleket a lánynak.^[5]

Apja halála után megörökölte Stafford megyében lévő Ferry Farmot, ahol fiatalkora többségét töltötte. Lawrence örökölt továbbá még egy területet apjától, egy ültetvényt a Potomac folyó mellett, melyet Mount Vernonnak nevezett el. Washington bátyja halála után ezt a földet is megkapta.

A College of William and Mary egyetemen végzett vámtisztviselőként. Tanulmányai után lord Fairfax megbízásából a Shenandoah völgyében kutatott. Ekkor kezdték el érdekelni a nyugati, főleg a Potomac folyón túli területek. Egy ideig Virginia államban földmérőként dolgozott. A szúnyogos mocsárvidéken maláriát kapott, ez később is többször kínozta.

1751-ben Barbarosba utazott Lawrencel, aki ekkor tuberkulózisban szenvedett, annak reményében, hogy a klíma jó hatással lesz az egészségére. Washington himlős lett az utazás alatt, s bár ettől kissé sebhelyes lett az arca, immúnissá tette a betegségre. Lawrence állapota nem javult, így visszatért Mount Vernonba, ahol 1752-ben elhunyt. Lawrence főhadsegédi (a milícia vezére) pozíciója négy kerületi hivatalra lett osztva. Washington egy ilyen kerületben lett segédtiszt 1753 februárjában. Washington ekkortájt lett szabadkőműves, bár befolyása igen minimális volt.

1754-ben kitört a francia-indián háború, amiben egy kisebb kontingenst vezetett. Egy évre rá Edward Breddock tábornok seregében vett részt a Monongahela folyó mellett vívott csatában, amit szerencsés körülmények közt, sérülés nélkül úszott meg: négy golyó fúrta át a kabátját és két lovat lőttek ki alóla.

1759-ben feleségül vette Martha Dandridge Custis özvegyet, aki előző házasságában két gyermeket szült. 1760-ra, 28 évesen már ezredesi rangra emelkedett.

1774-re Virginia állam legtehetősebb emberei közt tartották számon. Az első kontinentális kongresszuson ő volt Virginia delegáltja. A fegyveres konfliktus ekkor még nem bontakozott ki, de tisztán lehetett látni, hogy ez nem elkerülhető. A második kontinentális kongresszuson a gyarmatoknak főparancsnokra volt szükségük és Washingtont választották a kontinentális hadsereg élére. 1775. július 3-án (amikor a háború már tartott) hivatalosan is főparancsnok lett, John Adams javaslatára.

1789-ben az elektori kollégium egyértelműen őt választotta az Egyesült Államok első elnökének. John Adams, aki mindössze 34 elektori szavazatot kapott, alelnök lett. Az első kongresszusi gyűlés 25 000 dollárt ajánlott évente az elnöknek, ezt azonban Washington először nem fogadta el, mivel a nemzet vezetését hazafias kötelességének tartotta, majd később mégis, elkerülendő, hogy ezzel precedenst teremtve a későbbiekben csak vagyonos emberek vállalhassák az elnökséget.

1797 márciusában visszatért virginiai földjére, ahol felépítette az Államok akkori legnagyobb desztilláló üzemét. Ez 1798-ban 7500 dollár bevételt hozott.

John Adams kinevezte a hadsereg főparancsnokává.

1799. december 13-án benáthásodott. Torka begyulladt, amiért nehezen lélegzett. Magánorvosa, James Craik kőrisbogárporral kezelte, de eredménytelenül. Ezután két másik orvossal egyetértésben többször is eret vágott a betegen – négy alkalommal összesen mintegy 2,5 litert. Washington elvérzett, és tüdőgyulladást kapott. A nagy vérveszteség hatására december 14-én elhunyt.