45 éve

Meghalt, Történelem

Salvador Allende Gossens (Valparaíso, 1908. június 26. – Santiago de Chile, 1973. szeptember 11.) orvos, 1970 és 1973 között Chile elnöke. A hadsereg által végrehajtott puccs során az elnöki palota ostroma idején öngyilkos lett.

Az 1920-as években, orvostanhallgatóként kezdett érdeklődni a politika iránt: részt vett a Carlos Ibáñez del Campo ezredes diktatúrája elleni tiltakozásokban. A Chilei Diákok Szövetségének (FECH) elnökhelyettesévé választották. 1929-ben belépett a szabadkőművesek közé és csatlakozott az Avance (Előre) mozgalomhoz. Mindkét szervezetben a későbbi politizálása szempontjából fontos kapcsolatokat épített ki. A Marmaduque Grove vezette Ibáñez-ellenes felkelés leverése után letartóztatták, később szabadon engedték. Ezt követően az 1933-ban alakult Szocialista Párt valparaísói szervezetének titkára lett; 1937-től a párt parlamenti képviselője.

Az Allende-kormány gazdaságpolitikáját a stratégiai fontosságú iparágak államosítása jellemezte: mindenekelőtt az ország exportbevételeinek túlnyomó részét szolgáltató réziparé, amelynek korábban a 80%-a USA-beli konszernek kezében volt. Hosszú távon az összes magánvállalat és bank államosítását tervezték, valamint egy 20 000 km²-nyi nagybirtok felosztásával járó agrárreformot. A reformok célja az volt, hogy csökkentsék Chilének a világgazdaságtól és mindenekelőtt az USA-tól való függését.

Vitatott, hogy a reformok egyben a munkavállalók helyzetét is javították-e. Bár a béreket a kormány megnövelte, a legszükségesebb élelmiszerek árát pedig csökkentette, egyre nehézkesebbé vált az ellátás. Különböző szociális programok révén csökkent viszont a gyermekhalandóság és a munkanélküliség.

1973. augusztus 22-én a chilei parlament megállapította, hogy a kormány több alkalommal súlyosan megsértette az alkotmányt, egyben kötelezte az elnököt és a kormányt az alkotmányosság helyreállítására. Két hétre rá sor került Chile történetének legnagyobb tömegtüntetésére: Santiago de Chilében 700 ezer ember demonstrált Allende mellett. Az elnök ennek hatására úgy döntött, hogy népszavazást ír ki a hivatalban maradásáról. Szeptember 9-én közölte a fegyveres erők ideiglenes vezetőjével, Augusto Pinochettel, hogy a referendum kiírását szeptember 11-én fogja bejelenteni. Allende szeptember 11-én reggel arról értesült, hogy a valparaísói flotta fellázadt ellene és követeli a lemondását. Később telefonon is beszélt a puccsistákkal, akik visszalépéséért cserébe felajánlották neki az országból való szabad eltávozást. Allende visszautasította az ajánlatot, mire a légierő megkezdte a kormányzati negyed bombázását; az elnöki palotát szárazföldi egységek is ostrom alá vették. Az elnök – életben maradt orvosa és a hadsereg szerint is – a Függetlenség Termében tartózkodott, amikor egy géppuska halálra sebezte. Más források szerint Allendét az elnöki palotán kívül lőtték le. Több tanú egyértelműen állítja, hogy az utolsó pillanatban az elnök öngyilkos lett AK–47-es gépkarabélyával. A szakértői vizsgálat szintén arra jutott, hogy Allende öngyilkosságot követett el.

A puccs vezetője az az Augusto Pinochet volt, akit korábban egyértelműen az elnök híveként tartottak számon. A hatalomátvételt követően a CIA azt állította, hogy nem volt „közvetlen szerepe” a történtekben; Henry Kissinger amerikai külügyminiszter szerint a puccsot nem az Amerikai Egyesült Államok „követte el”, de „megteremtette a legfontosabb feltételeit”. Nemrég nyilvánosságra került dokumentumokban viszont az olvasható, hogy az USA kormánya és a CIA 1970-től kezdve folyamatosan tervezte Allende megbuktatását. Sajnos az Egyesült Államokban a puccsal kapcsolatos legfontosabb iratok még mindig titkosítva vannak, így a hatalomátvételben való részvétel mértéke egyelőre nem tisztázható.