Bélyeggyűjtő klub

Bélyeggyűjtő klub hírei

2018.Márc.29. 170 éve befagyott a Niagara.

7 éve | Kustra Gábor | 2 hozzászólás

Egy napra teljesen megfagyott a Niagara vízesés.

170 éve

Érdekes

1848. 03. 29.

Rendkívül ritkán fordul elő hasonló jelenség. Az egész vízesés 1848-ban dermedt meg a feljegyzések tanúsága alapján.

A sarkvidéki hidegben több helyen befagyott a Niagara-vízesés az Egyesült Államok felőli oldalon, rendkívüli látványosságot nyújtva a vállalkozó szellemű látogatóknak.

A kisebb ágak esetében a víz megfagy zuhanás közben, mielőtt elérné a medret. Hasonló jelenség csak ritkán fordult elő az elmúlt évszázadban. A feljegyzések szerint 1848-ban az egész vízesés megdermedt, mert a Niagara-folyón feljebb jégtorlaszok alakultak ki, és a lecsökkent vízhozam már nem birkózott meg a hideggel.

A Niagara-vízesés (angolul: Niagara Falls, franciául: les Chutes du Niagara) egy hatalmas vízesésegyüttes a Niagara folyón. Kanada és az Amerikai Egyesült Államok határán fekszik, elválasztva Ontario tartományt és New York államot. Niagara Falls, Ontario és Niagara Falls, New York ikervárosok között található, 27 km-re Buffalótól.

A Niagara-vízesés két fő részből áll, amiket a Kecske-sziget választ el: a Patkó-zuhatag a határ kanadai oldalán és az Amerikai-zuhatag az amerikai oldalon. Szintén az amerikai oldalon található még egy kisebb, a Menyasszonyi fátyol-zuhatag, amit a Luna-sziget különít el.

A Patkó-zuhatag

A vízesés együttes a gleccserek visszahúzódásakor formálódott, a Wisconsin-gleccseresedés végén az utolsó jégkorszakban; a víz az újonnan létrejött Nagy-tavakból vájt utat magának ide a Niagara-lejtőn át az Atlanti-óceán irányába.

Bár nem rendkívül magas, a Niagara-vízesés nagyon széles: több mint 168 000 m³ zúdul le minden percben magas vízállás esetén,^[1] és 110 000 m³ átlagosnál. Ez a legnagyobb vizhozamú vízesés Észak-Amerikában^[2].

A Niagara-vízesés egyszerre csábító szépsége és hasonlóan értékes hidroelektromos ereje miatt. Az egyensúly megteremtése a természetes megőrzés, az üdülési, kereskedelmi és ipari felhasználások között kihívást jelent a gondviselők számára a 19. századtól fogva.