Több mint ötven évvel ezelőtt, 1953. február 28-án két fiatal kutató besétált a cambridge-i kiskocsmába, az Eagle-be, és az ott ebédelő tömegnek hanyagul bejelentették, hogy megoldották az "élet rejtélyét".

A csupán 24 éves James D. Watson amerikai biológus és a 36 éves Francis Crick brit fizikus számára aznap délelőtt végre megvilágosodott az öröklés anyagát hordozó DNS felépítése - kettős spirál szerkezete.

Évekkel később Crick felesége, Odile úgy nyilatkozott, férje egyetlen szavát sem hitte aznap délben, hisz sokszor mondott ilyet.

Ez alkalommal azonban a két férfi nem túlzott, felfedezésük valóban korszakalkotó volt - megszületett a molekuláris biológia. A következő ötven évben a tudósok megfejtik a "genetikai kódot", felfedik, hogy a DNS-molekula felépítését a sejtek biokémiai apparátusa hogyan fordítja le az anyagcserét irányító fehérjék nyelvére. Megfejtették a 3, 15 milliárd nukleotid sorrendjét az emberi DNS-ben, amelynek körülbelül ismerjük tagolódását, de például nem tudjuk, hogy egyes gének hol kezdődnek és hol végződnek, sőt az sem, hogy összesen hány génünk is van.

Bár a kettős spirál szerkezet felfedezése 1953 februárjának utolsó napján történt, Crick és Watson erről szóló tanulmánya csupán 1953. április 25-én jelenik meg a Nature-ben. A brit sajtó tulajdonképpen május 15-éig nem is ugrik rá a témára, június 13-án a Times magazin fogalmazza meg először igazán a felismerés jelentősségét: "a DNS olyan fontosságú a biológusok számára, mint az uránium az atomfizikusoknak."

A tudományos szakma kétkedését jól jelzi, hogy abban az évben a Nature magazinban 20 cikk született a DNS-ről, ám csupán hét szól a kettős spirál szerkezetről. A hatvanas évek elejére azonban Watson, Crick és már a kettős spirál szerkezet felismerésében is inspiráló Maurice Wilkins kutatásai beértek: 1962-ben munkájukat Nobel-díjjal jutalmazták.