Bordeaux-ban meghalt Francisco José de Goya y Lucientes spanyol festő, metsző és litográfus.
190 éve
Goya önarcképe
1763-ban és 1766-ban felvételért folyamodott a Spanyol Királyi Akadémiához, de mindkétszer elutasították.
1771-ben
Rómába utazott, ahol a
Parma városa által rendezett festészeti versenyen második díjat nyert.
1774-ben
feleségül vette Bayeu nővérét, Josefát. A Királyi Szövőműhelyben kapott
állást, ahol öt év alatt kb. 42 mintát tervezett. Bejáratos lett a
királyi udvarba is, oltárképet festett a Szent Ferenc templom részére,
és a San Fernando-i Akadémia tagjává választotta.
1792-ben
egy rejtélyes betegségen esett át, amelynek következtében elvesztette a
hallását. Ekkortól kezdett művészi világa elkomorodni: ekkor festett
képei, melyek közül a legismertebbek a
Tűzvész és
Az őrültekháza, drámai témákat jelenítenek meg sötét színekkel.
Goya lefestette a spanyol királyi család több tagját, beleértve
IV. Károly és
VII. Ferdinánd
királyokat. A témái széles skálát ölelnek fel a vidám ünnepélyektől a
csatajelenetekig és holttestekig. A témaválasztása kedélye sötétebbé
válását jelzi. A mai orvosok arra gyanakodnak, hogy a festékben levő
ólomtól mérgezést kapott, és ez okozta
siketségét,
amely visszahúzódóvá tette. Élete vége felé félelmetes képeket festett
őrültekről, betegekről és fantasztikus alakokról; ezeknek a "fekete
festményeknek" a stílusa az
expresszionizmust vetíti előre.
Goya miközben képeket és grafikákat készített,
1798-ban
freskókkal díszítette a madridi San Antonio de la
Florida-remetekápolnát. Művészetének egyik csúcspontja ennek a
kápolnának a kifestése, amelyben egyesíteni tudta a
barokk lendületet, nagyvonalúságot, a
rokokó
kecsességet olyan kifejező erővel, amely mindaddig ismeretlen
torzításokra és egyszerűsítésekre épült. A kupolán egy korlát mögött
ábrázolja
Szent Antal
csodatételét, a meggyilkolt ember feltámasztását és a tarka
nézősereget. A sebtében felfestett vonásokon nem változtat, a színek
lehető legkisebb kontrasztjával alakít ki egy-egy arcot, testet,
mozdulatot. Egyazon művön belül össze tudta egyeztetni a formai
újszerűséget a hagyományos technikával.
A képek rézkarcok, amelyeket a művész
aquatinta
technikával készített, egy olyan eljárással, amelyet három évtizeddel
azelőtt fejlesztettek ki. A rézkarcnál a grafikus a rajzokat egy vékony
viasszal bevont rézlemezre rajzolja tűvel. A lemezt aztán savval önti
le, amely a vonalakon keresztül kimarja a lemezt, a művész ezután ezekbe
a mélyedésekbe juttatja a festéket. Goya a
Los Caprichos
esetében aquatinta eljárással egészítette ki a rézkarcot. Ennek a
technikának az a lényege, hogy a lemezre saválló port juttatnak, amely
különböző sűrűségű lehet. A sav így a szemek helyén nem tud a lemezre
jutni, a festék pedig szemcséssé válik a rajzon, amely az elkészült
képen távolabbról nézve különböző árnyalatokat hoz létre. Ennek az
eljárásnak az eredménye az, hogy a rajzokon különböző tónusú foltok
láthatók, amely drámai hatást kölcsönöz a műveknek, hiszen a sötét és a
világos erőteljes ellentétet képez a rajzokon.
Goya két legismertebb képe a
Meztelen Maja (La Maja Desnuda) és a
Felöltözött Maja (
La Maja vestida).
Előbbi képet Goya 1797 és 1780 között festette, utóbbit pedig 1800 és
1805 között. A két festmény ugyanazt az asszonyt ábrázolja ugyanabban a
pózban, felöltözve, illetve meztelenül. Először a meztelen változat
készült el, és amikor a spanyol társaság felháborodva követelte, hogy
öltöztesse fel, ezt elutasította és inkább festett róla új képet, most
már ruhában. A korabeli spanyol festészetben tiltottnak számító akttéma
miatt Goyát 1815-ben az
inkvizíció
beidézte. Bár nem kapott büntetést, jelezték neki, hogy odafigyelnek
rá. Egyes feltételezések szerint a festmények Alba hercegnőt ábrázolják,
és az sem zárható ki teljesen, hogy a hercegnő vagy a miniszter, Manuel
Godoy, a királynő szeretőjének megrendelésére készültek
1808 május 3-a: Madrid védőinek kivégzése
című festmény az erőszak ábrázolásának egyik legmegrendítőbb képe. A
fény ugyanabba az irányba halad, ahová a puskák is céloznak, az
elkerülhetetlen halál borzalmát fokozza. 1814-ben festette Goya
A spanyol festészet
Murillóval
végződő virágzási korszaka után az utolsó nagy spanyol mester Goya.
Egyike a legsokoldalúbb és legegyénibb művészeknek, aki a 18. század
fordulóján a
barokk és a
rokokó művészet folytatója, majd a
romantika
jegyei is mutatkoznak nála, teljes művészetének számos darabja oly
annyira kifejező és előre mutató, hogy ő lesz a modern festészet egyik
atyja, ihletet merítenek belőle a francia
impresszionisták (köztük
Manet) és a német
expresszionisták. Sokáig nem ismerték hazáján kívül, igazi méltánylásra Európában majd csak a
19. század második felében talál, de leginkább a század vége felé, amikor ünneplik
Velázquez születésének 300. évfordulóját, s ekkor Goya műveit is újra rendezik a
madridi Prado Múzeumban. Képeit kiállítják
Londonban,
Berlinben,
Bécsben, mindenütt óriási sikereket arat, ekkor indul meg a hatalmas Goya-irodalom virágzása.
Kommentáld!