William Harvey (Folkestone, Kent 1578. április 1. – Hampstead, 1657. június 3.) angol orvos, sebész, anatómiatanár. Az anatómia és az élettan tudományának megalapozója. Tudományos munkáinak egy része angol forradalom során elpusztult, de 1616-tól készített egyetemi jegyzetei megmaradtak.

Legfontosabb érdeme, hogy elsőként írta le pontosan és részletesen a vérkeringés rendszerét, megállapítva a szív vérkeringésben betöltött szerepét. Ezzel voltaképpen továbbfejlesztette a spanyol orvos, Szervét Mihály gondolatait, valamint a René Descartes befejezetlen írásában, Az emberi test leírásában (La desctription du corps humain) foglaltakat, mely szerint a vénák és az artériák tápanyagot szállító csövek az emberi testben. Sokak szerint egyébként Szervét és Descartes eredményei csupán a korai arab orvostudomány, különösen ibn Nafisz munkájának újra felfedezése és kiterjesztése, aki már a 13. században kidolgozta az artériák és a vénák működésének elveit.

William Harvey az angliai Folkestone-ban (Kent grófságban) született egy jómódú középbirtokos család gyermekeként. Tanulmányait az alábbi iskolákban végezte: The King's School, Canterbury és Caius College, Cambridge ahol 1597-ben baccalaureusként végzett, majd 1602-ig Hieronymus Fabriciusnál tanult a padovai egyetemen. Miután visszatért Angliába, feleségül vette Elisabeth Brownt, I. Erzsébet királynő udvari orvosának lányát. 1609-ben a londoni Szent Bertalan kórház orvosa lett (1643-ig), 1615-től a Royal College of Physicians professzora, majd 1627-ben egyik elnöke, 1628-ban az egyesület pénztárosa, 1618-1647 között a királyi család - I. Jakab (1618-1625), majd I. Károly (1625-1647) - udvari orvosa. 1629-ben I. Károly utasítására csatlakozott Lennox hercegéhez, elkísérve őt európai utazásaira. Az angol polgári forradalomban követte Károlyt Oxfordba, ahol a Merton College rektorának nevezték ki, és ott tartózkodott a város elestéig, 1643-ig. 1654-ben a Royal College of Physicians elnökévé választották, de a felkérést az egészségére való tekintettel kénytelen volt elutasítani. 1657-ben agyvérzésben hunyt el.

Harvey 1616-ban tette közzé a vérkeringést illető felfedezését, erről szóló munkáját pedig 1628-ban jelentette meg Exercitatio Anatomica de Motu Cordis et Sanguinis in Animalibus (Anatómiai értekezés a szív és a vér mozgásáról az élőlényekben)^[2] címmel. Munkájában a tudományos módszertan alapján bizonyította, hogy a szív pumpálja a folyamatos körforgásban lévő vért a testben, és mint ilyen, zárt rendszert alkot. Úttörő felfedezését olyan korábbi felismerésekre alapozhatta, mint például a véna- és szívbillentyűk leírása és a tüdőn átmenő kisvérkör magyarázata. Egyszerű és bárki által megismételhető tapasztalással (a felületi vénák elszorításakor jelentkező perifériás pangással, a testben lévő vérmennyiség kiszámításával, a szívdobbanás és a pulzuslökés egyidejűségével, a vénabillentyűk visszafolyást akadályozó szerepével) leírta a kisvérkört, a nagyvérkört, a teljes keringést, amire addig senki nem gondolt. Csak az artériák és vénák közötti pontos átmenetet nem tudta igazolni, mivel nem használt mikroszkópot. Azzal a kérdéssel sem foglalkozott, miért kering a vér, pusztán a mechanizmust fejtette meg.