10 éve

Meghalt, Zene

Luciano Pavarotti (Modena, 1935. október 12. – Modena, 2007. szeptember 6.) többszörös Grammy-díjas olasz operaénekes, a Három Tenor egyike.

Luciano Pavarotti az észak-olaszországi Modena városában született egy viszonylag szegény családban, Fernando Pavarotti és Adele Venturi gyerekeként. A zenével hamar kapcsolatba került, ugyanis az édesapja amatőr tenorként énekelt a modenai kórusban. Az apa bár pékként dolgozott, rajongott az operáért így a kis Luciano a korszak ünnepelt tenoristáinak lemezein nőtt fel, így például Enrico Caruso lemezeit hallgatta. Emellett nagy hatással volt rá Giuseppe Di Stefano és a hollywoodi filmekkel népszerűvé vált tenorista és színész, Mario Lanza.

Az apja hatására kezdett el kórusokban énekelni – a templomi kórusban és a helyi operakórusban is énekelt –, de közben kénytelen volt tanárként, majd később biztosítási ügynökként dolgozni. 19 éves korától kezdve képezte a hangját énektanároknál, Arrigo Pola, majd később Ettore Campogalliani voltak a tanárai, majd végül hat kemény év után 1961-ben debütált Reggio Emilia városában ahol Puccini Bohémélet című operájában, Rodolfo szerepét énekelte el. Pavarotti hangja lírai tenor volt, emiatt elsősorban Bellini és Donizetti operáinak tenor főszerepei feküdtek legjobban a hangjának.

A szélesebb körű ismertséget, nemzetközi karrierjének beindulását egy 1963-as beugrás hozta meg: a londoni Covent Gardenben éppen egyik példaképét, Giuseppe Di Stefanót kellett helyettesítenie. Még ebben az évben a bécsi Staatsoperben, a londoni Covent Gardenben és az amszterdami operaházban lépett fel. 1965-ben lépett fel először a milánói Scala-ban, 1968-ban a New York-i Metropolitanben. Az 1972-es Metropolitan-beli előadás után lett világhírű, ahol Donizetti Az ezred lánya című operájában, Tonio áriájában ("Ah! Mes amis") egymás után kilenc magas „C"-t énekelt ki. Emiatt a nézők 17 alkalommal tapsolták vissza a színpadra. A világhír tévés szereplések és rangos koncertmeghívások sorával járt, és Pavarotti ekkor már egyike volt a legismertebb operaénekeseknek. Egymás után debütálhatott a világ leghíresebb operaházaiban: 1973-ban a párizsi operában és a chicagói Lyric operában. Amikor 1977-ben elindították a Közvetítések a Metropolitanből című televíziós szériát, ő volt az első művek főszereplője. Az első Grammy-díjait is ebben az időszakban kapta, és ezeket még számos másik elismerés követte később. A nyolcvanas években 1981-ben Philadelphiában versenyt indított fiatal tehetségek számára, és a győztesekkel együtt lépett fel a gálaműsorban. Ő énekelte 1990-es olaszországi labdarúgó világbajnokság hivatalos dalát, Puccini Nessun Dormáját. Még ugyanebben az évben állt össze a Három Tenor Plácido Domingo, José Carreras és Pavarotti részvételével. A Három Tenor később futball világbajnokságon is együtt énekelt, Los Angelesben, Párizsban és a japán Jokohama városban is felléptek. Pavarotti nagyszabású szabadtéri koncerteket is tartott, mivel szándékában állt, hogy a legszebb áriákból és a legnépszerűbb dalokból összeállított műsorával azokhoz is szólhasson, akik amúgy nem tudnak, nem akarnak operaházakba járni. 1991-ben 150 ezer néző előtt lépett fel a londoni Hyde Parkban, két évvel később pedig félmilliónál is többen hallgatták New Yorkban, a Central Parkban, de énekelt az Eiffel-torony lábánál is, 300 ezer néző előtt. Luciano Pavarotti 2006. február 10-én lépett utoljára közönség elé, Puccinitől a Nessun Dormát adta elő a 2006-os torinói téli olimpiai játékok megnyitó ünnepségén. 2007. szeptember 6-án hajnalban, egy hónappal 72. születésnapja előtt hasnyálmirigyrákban elhunyt.