Rotterdami Erasmus (Rotterdam vagy Gouda, 1466. október 27. (?) – Bázel, 1536. július 12.) nemzetközileg ismert, saját „gyártmányú” latin nevén Desiderius Erasmus Rot(h)erodamus nagy hatású németalföldi humanista tudós, Ágoston-rendi szerzetes, filozófus és teológus. A reformáció szellemi előfutára.

Erasmus vérbeli tudós volt, akinek megvoltak a maga elképzelései a „tiszta” latin stílusról, amelynek egyik nyelvújítója ő maga. Bár egész életében megtartotta római katolikus hitét, műveiben bírálta a skolasztikát, a római egyház mértéktelen hatalmát, intézményrendszerét.

A frissen formálódó humanista szövegkritika elvei szerint átdolgozta a latin Újszövetséget, és sajtó alá rendezte a saját görög Újszövetség-kiadását (lásd egyébként: textus receptus), melyben igyekezett megállapítani a hiteles szöveget és a korábbi kiadások-változatok pontatlanságait. Olyan kérdéseket vetett fel, amelyek a reformációra is hatással voltak, mindazáltal a mai szövegkritika szempontjai szerint meghaladottnak tekintendő az Erasmus-féle kiadás, az Újszövetség kortárskritikai kiadásai nem azt veszik alapul.

Jelentősebb művei: A balgaság dicsérete, A keresztény fejedelem neveltetése, A béke panasza, Nyájas beszélgetések (Colloquia familiaria).

Erasmus Gerrit Gerritszoon vagy Herasmus Gerritszoon^[1] néven született, 1466 körül, valószínűleg Rotterdamban. Bár az utókor szorosan a városhoz köti személyét, tulajdonképpen csak négy évig élt itt. A családjáról és fiatalkoráról csak az írásaiban elejtett homályos utalásokból tudunk egy keveset. Majdnem bizonyos, hogy házasságon kívül született. Apja, Roger Gerard később pap lett. Anyjáról mindössze annyit tudunk, hogy Margaretnek hívták és egy orvos lánya volt. Annak ellenére, hogy Erasmus törvénytelen gyermek volt, szülei gondját viselték, amíg 1483-ban el nem vitte őket a pestis. Ezután is a legjobb nevelést kapta, amit egy fiatalember akkoriban kaphatott, kolostori iskolák sorát járta végig. Miközben 1487 körül Steynben (Gouda) egy Ágoston-rendi kolostorban tanult, közeli kapcsolatba került egy szerzetestársával, Servatius Rogerusszal, akit „lelkem másik felének” nevezett és akiről így írt: „boldogtalanul és hajthatatlanul hajszoltalak”.

1492-ben pappá szentelték és vonakodva ugyan, de szerzetesi fogadalmat tett és Ágoston-rendi kanonok lett huszonöt éves kora körül. Ténylegesen azonban valószínűleg sohasem gyakorolta papi hivatását, a kolostori élet pedig későbbi egyházat bíráló munkáinak egyik fő tárgya volt. Nem sokkal felszentelése után alkalma nyílt elhagyni a kolostort, amikor felajánlották neki, hogy legyen a cambrai püspök, Bergeni Henrik titkára, a latin nyelvben való jártasságának és tudós hírnevének köszönhetően. Szerzetesi fogadalma alól ideiglenes feloldozást kapott gyenge egészségére, a szerzetességtől való idegenkedésére és a humanista tudományok iránti érdeklődésére való tekintettel. X. Leó pápa később véglegesítette a diszpenzációt.

1495-ben a püspök hozzájárulásával és támogatásával a Párizsi Egyetemre ment, a Collège de Montaigu-ben, az újító eszmék egyik központjában tanult az aszkéta Jan Standonck irányítása alatt, akinek szigorára írásaiban is panaszkodott. Akkoriban az egyetem még skolasztikus szellemben működött, de már a humanizmus hatása is megmutatkozott. Erasmus főleg Párizsban, Leuvenben, Angliában és Bázelben tevékenykedett, de soha nem tartozott határozottan egyik helyhez sem. Az Angliában töltött idő alatt életre szóló barátságot kötött az angol szellemi élet vezetőivel: John Colettel, Thomas More-ral, John Fisherrel, Thomas Linacre-rel és William Grocynnal. A Cambridge-i Egyetemen a hittudomány professzora lett és posztját akár élete végéig is megtarthatta volna. A Queens' College-ben élt, melynek valószínűleg öregdiákja is volt.

1495-ben a püspök hozzájárulásával és támogatásával a Párizsi Egyetemre ment, a Collège de Montaigu-ben, az újító eszmék egyik központjában tanult az aszkéta Jan Standonck irányítása alatt, akinek szigorára írásaiban is panaszkodott. Akkoriban az egyetem még skolasztikus szellemben működött, de már a humanizmus hatása is megmutatkozott. Erasmus főleg Párizsban, Leuvenben, Angliában és Bázelben tevékenykedett, de soha nem tartozott határozottan egyik helyhez sem. Az Angliában töltött idő alatt életre szóló barátságot kötött az angol szellemi élet vezetőivel: John Colettel, Thomas More-ral, John Fisherrel, Thomas Linacre-rel és William Grocynnal. A Cambridge-i Egyetemen a hittudomány professzora lett és posztját akár élete végéig is megtarthatta volna. A Queens' College-ben élt, melynek valószínűleg öregdiákja is volt.