Bélyeggyűjtő klub

Bélyeggyűjtő klub hírei

2017.Okt.18.240 éve született Heinrich von Kleist.

7 éve | Kustra Gábor | 2 hozzászólás

Megszületett Heinrich von Kleist német drámaíró, költő.

240 éve

Született, Irodalom

1777. 10. 18.

Bernd Heinrich Wilhelm von Kleist (Frankfurt an der Oder, 1777. október 18. – Berlin közelében, 1811. november 21.) német drámaíró, lírikus és publicista.

Írói munkássága a weimari klasszicizmus és a romantika korszakába tehető. Munkásságának kezdetén Schiller korai tragédiái és a korban divatos „történelmi lovagdrámák” hatottak rá. Legismertebb művei a Heilbronni Katica című „történelmi lovagjáték”, Az eltört korsó és az Amphitryon című vígjátékok, a Penthesilea című tragédia, illetve a Kohlhaas Mihály és O. márkiné című elbeszélések.

Szerb Antal véleménye szerint „Ez a beteg lélek beteg remekműveket írt, borzalmasan nagyszerű alkotásokat”.Hegedüs Géza pedig így értékeli: „már régóta kétségtelen, hogy a 19. század első évtizedének Goethe és Schiller mellett Kleist a harmadik legnagyobb drámaírója.

Ősi pomerániai nemesi családból származott, amely Poroszországban magas rangra emelkedett, tagjai között számos tábornokkal és földbirtokossal, de tanult emberekkel és diplomatákkal is. Kleist apja, Joachim Friedrich von Kleist (1728 – 1788) törzskari kapitánykényt szolgált 24-es gyalogsági ezrednél, amely Odera-Frankfurtban állomásozott. Első házasságából, Caroline Luise von Wulffen-nel († 1774), két lánya született, Wilhelmine és Ulrike Philippine (1774-1849). Második házasságából, Juliane Ulrike von Pannwitz-cel (1746-1793), születtek Friederike, Auguste Katharina, Heinrich, Leopold Friedrich és Juliane.

1799 márciusában kinyilvánította azt a szándékát, hogy feladja az elviselhetetlennek tartott katonai szolgálatot, és életét a várható családi ellenállás dacára nem a gazdagság, dicsőség, méltóság elérésének, hanem szelleme kiművelésének és a tudományok tanulmányozásának szenteli.

Miután kérelmezte az elbocsátását a katonai szolgálatból és Ernst von Rüchel ellenkezése ellenére meg is kapta, Kleist 1799 áprilisától Odera-Frankfurtban matematikát, fizikát, kultúrtörténetet, latint és rokonai megnyugtatására kamarai tudományokat tanult. Különösen érdekelte a Christian Ernst Wünsch által előadott fizika, ahol professzorától különórákat is vett a kísérleti fizika terén. A felvilágosodás korának más szerzőihez hasonlóan (például Goethe, Achim von Arnim és Novalis) a természettudományok jelentették számára azt az objektív eszközt, amely segítségével saját magát, a társadalmat és a világot megismerheti és jobbá teheti. A tudományos képzés azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, Kleist hamarosan elégtelennek érezte a könyvekből szerezhető tudást, ezzel a magatartással azonban nem sok megértésre számíthatott környezetében. 1799-ben megismerkedett egy porosz tábornok lányával (Wilhelmine von Zenge), akit 1800 elején el is jegyzett.

1801 tavaszán nővérével, Ulrikével együtt Drezdán át Párizsba utazott. A francia fővárost erkölcstelennek találta, de a francia felvilágosodás szerzői, (Helvétius, Voltaire, Jean-Jacques Rousseau) szándékai ellenére hatással voltak rá (Levél Wilhelminének, 1801. augusztus 15.) Kleist csalódásait és tapasztalatait a józan ésszel szembeni kételyek formájában dolgozta fel. Rousseau-olvasmányainak hatására kedvet kapott a paraszti élethez.

A pénzügyi osztályon végzett rövid tevékenység után 1805-től Königsbergben az államigazgatásban dolgozott. Itt újra találkozott az időközben férjhez ment Wilhelminével. Kleist befejezte a Der zerbrochne Krug-ot és az Amphitryon-on dolgozott, illetve a Michael Kohlhaas és a Das Erdbeben in Chili című elbeszéléseken.

1806 augusztusában Kleist közölte barátjával, Rühle von Liliensternnel azt a szándékát, hogy kilép az állami szolgálatból, és a drámai munkásságából tartja el magát. A Berlin felé vezető út során Kleistot és kísérőjét 1807 januárjában a francia hatóságok feltételezett kémkedés miatt letartóztatták és a Pontarlier melletti Fort de Joux-ba, majd a Châlons-sur-Marne-i hadifogoly-táborba szállították. Feltételezhetően ott írta a Die Marquise von O… című novellát és tovább dolgozott a Penthesileán.

Kiszabadulása után 1807 augusztusában Berlinen át Drezdába utazott, ahol megismerkedett Schiller barátjával, Christian Gottfried Körnerrel, a romantikus Ludwig Tieckkel, Gotthilf Heinrich von Schuberttel, Caspar David Friedrichhel és mindenekelőtt a filozófus Adam Heinrich Müllerrel és a történész Friedrich Christoph Dahlmannal. Müllerrel együtt adta ki 1808 januárjától a Phöbus művészeti folyóiratot. Az első füzetet, benne a Penthesilea részletével elküldte többek között Goethének, aki válaszában kifejezte csodálkozását és értetlenségét.

Kleist Berlinben megismerkedett többek között Achim von Arnimmal, Clemens Brentanoval, Joseph von Eichendorffal, Wilhelm Grimmmel, Karl August Varnhagen von Ensevel és feleségével, Rahellel. Ebben a körben Kleist tagja volt a keresztény-német asztaltársaságnak. 1810 áprilisában jelent meg elbeszéléseinek első kötete (Michael Kohlhaas, Die Marquise von O…, Das Erdbeben in Chili) és szeptemberben a Das Käthchen von Heilbronn, amelynek bemutatását azonban Iffland mint berlini színigazgató elutasította.

Teljesen elszegényedve és belsejében „úgy megsebezve, hogy mondhatnám, fáj a napvilág, amikor kidugom az orromat az ablakon“ (levél Marie von Kleistnak, 1811. november 10.),az öngyilkosság gondolata foglalkoztatta. Társat keresve az öngyilkossághoz, több próbálkozás után megtalálta a gyógyíthatatlan rákos beteg Henriette Vogel személyében. Az asszony egyetértésével Kleist először szíven lőtte őt, majd főbe lőtte magát.