1592. 03. 28

Comenius (csehül Jan Amos Komenský, Nivnice, 1592. március 28. – Amszterdam, 1670. november 15.) cseh pedagógus és író, „a nemzetek tanítója”. Ő tekinthető az első modern pedagógusnak. Johannes Amos Comenius néven ismeri a világ.

Comenius feltehetően a morvaországi Nivnicében született. Egyik őse (apai részről) Magyarországról, a Felvidékről származott és Szegesnek hívták. A Szeges név a morvaországi Uhersky Brodban 1492-ben már dokumentált. Comenius nagyapja, Jan Szeges, Komnaban, Uherský Brod (Magyarbród) közelében, egy grófi birtok tiszttartója (fojt) volt és már teljesen meghonosodott. A 16. század derekán két kiskorú gyermekével, Martinnal és Zuzanaval, Uhersky Brodba költözött és nevét Komenskyre változtatta. Martin Komensky, Comenius apja, Magyarbród jó nevű polgára lett. Neve 1572 után többször is olvasható a város évkönyveiben. Felesége Anna Chmelová, a közeli Hradčoviceből származott. A 17. század első éveiben mindketten hirtelen meghaltak.

A korán árvaságra jutott Comenius neveltetéséről a Morva Testvérek szervezete gondoskodott. A latin-iskola elvégzése után a hernborni és a heidelbergi egyetemen tanult. A rendkívül tehetséges fiatalember csak úgy falta a könyveket, és korának tudományos műveltségét szinte teljességgel elsajátította. Arra törekedett, hogy a 17. század tudományos munkáiból kiszűrje a fiktív elképzeléseket, s csupán az objektív, ugyanakkor a keresztény elvekkel is összeegyeztethető valóságot tartsa meg. Nagy hatással volt rá számos tudós, köztük Francis Bacon, az államférfi és gondolkodó, aki a tudományok megtisztításáért szállt síkra; Tommaso Campanella a tudományokat rendszerező olasz tudós; és a nevelés terén emberséges módszereket hirdető Juan Luis Vives spanyol filozófus és pedagógus. Huszonhatéves korában Fulnek városában (a morva testvérek gyülekezetében) lelkész lett, majd a gyülekezet iskolájában igazgatóként kezdett dolgozni.

Comenius meggyőződéssel hitte, hogy a társadalom megjobbítható, ha megfelelő erkölcsi elvek mentén nevelik az ifjúságot. Kiemelten fontosnak tartotta, hogy a nevelést hamar el kell kezdeni. Látta korának rendkívül lesújtó állapotát, és a harmincéves háborúban saját szemével győződhetett meg arról, hogy mire képes az önmagából kivetkőzött emberi természet. Ugyanakkor meggyőződéssel vallotta, hogy az embereket a helyes neveléssel jó irányba lehet befolyásolni. Nevelés nélkül azonban a gyerekekből „vadállatok” lesznek, akik csak „szégyent és halált hoznak szüleikre”. Hívő keresztényként a hitbeni, erkölcsi és az értelmi nevelést egyaránt fontosnak tartotta.

Comenius keresztény közegben nőtt fel, ám nem vált ettől kereszténnyé. Éleslátású és komoly gondolkozású fiatalként figyelte a világ eseményeit, értékelte tapasztalatait. Leginkább tudós, művelt körökben forgolódott, de figyelemmel kísérte az egyszerűbb emberek világát is. Már fiatalon sokat gondolkodott az élet értelmén és kereste a boldogságot, lelkének nyugalmát. Ezt azonban sem a tudományok művelésében, sem az egyházban, sem semmilyen mozgalomban nem találta meg. Bár ő maga is belekóstolt a világi gyönyörökbe, újból és újból csak kiábrándult azokból. A világ útvesztője és a szív paradicsoma című szatirikus művét 1623-ban írta, melyben kíméletlen őszinteséggel leplezte le korának visszásságait: a katonák kegyetlenségét, az egyházak képmutatásait, a tudósok gőgjét és a gazdagok önzését. Kiábrándulva mindenből feleleveníti gyermekkorának egyszerű hitét, a Krisztusról szóló evangéliumi tanítást. A lelkileg megcsömörlött, bűnbánat gyötörte fiatal Comenius nem lát más kiutat, mint a Krisztushoz való megtérést és az evangélium egyszerű, de mégis minden korban időszerű tanításaihoz való ragaszkodást. Saját bevallása szerint ekkor találta meg igazán azt, amit keresett: a lelki békét.