John Ronald Reuel Tolkien - nevének népszerű rövidítése J. R. R. Tolkien - (Bloemfontein, 1892. január 3. – Bournemouth, 1973. szeptember 2.) filológus, az Oxfordi Egyetemen az angolszász nyelv professzora 1925 és 1945 között, és az angol nyelv és irodalom professzora 1945-től 1959-ig, de neve a nagyközönség körében inkább írói és költői munkái miatt ismert.

A tudományos életen kívül Tolkient leggyakrabban A Gyűrűk Ura, valamint az ezt megelőző A hobbit (Szobotka Tibor eredeti fordításában A babó) szerzőjeként ismerik. Középfölde eredetével és történelmével foglalkozó könyve, A szilmarilok szintén igen ismert. E művek folyamatos és időtálló népszerűsége alapozta meg Tolkien hírnevét a modern fantasy atyjaként. Kevéssé ismert művei közé tartoznak A sonkádi Egyed gazda, A woottoni kovácsmester, a Bombadil Toma kalandjai valamint a Kóborló és a varázsló című, prózai vagy verses mesék, utóbbi történeteket főként gyermekeinek írta.

Ezeken túl számos tudományos munkája kapcsolódik a Beowulf, Sir Gawain és a Zöld Lovag témákhoz. Az „Inklings” („Tintafiak”) irodalmi vitakörhöz tartozott és C. S. Lewis közeli barátja volt.

Bár a oranjei Bloemfonteinban született, J. R. R. Tolkien gyermekkora nagy részét az angliai Birminghamben töltötte, majd Oxfordban tanult. Apját, Arthur Tolkien banktisztviselőt a reumás láz okozta legyengülés következtében fellépő agyvérzés korán elvitte (1896). Anyja, anglikán családja tiltakozása ellenére, áttért a római katolikus hitre. Nem sokkal ezután (1904) derült ki cukorbetegsége, de még így is erején felül gondoskodott abban az időben szintén sokat betegeskedő két fiúgyermekéről. Még ez év novemberében diabetikus kómába esett és meg is halt.

Fiatalon fordult érdeklődése a nyelvek irányába. Az olyan antik vagy ősi eredetű nyelvek, mint a latin, az ógörög, a walesi, a gót, az óskandináv nyelvek, az óangol különféle változatai, és a finn, különösen elbűvölték. Már ebben a korban, illetve oxfordi egyetemi évei alatt, megkezdte mesterséges nyelveinek kidolgozását (1915-re már igen előrehaladt a tündenyelvek kidolgozásában). Ezekben az években alapította legközelebbi barátaival a T.C.B.S.-kört (Tea Club, Barrowian Society, azaz Barrowiánus TeaKlub Társaság), ami egy kötetlen, műkedvelő irodalmi önképzőkör volt, mely rendszeres időközönként összeült, a tagok egymás verseit és felolvasásait hallgatták, illetve szatirikus színdarabokat adtak elő. Tolkien is nekik olvasta fel első verseit, melyekben már megjelennek a tündék, orkok és hasonló mitológiai alakok.

Tolkien az első világháború idején, még egyetemistaként, csatlakozott a brit hadsereghez, ahol a legtöbbször kitüntetett egységében szolgált. Szemtanúja volt rengeteg bajtársa, köztük közeli barátai halálának, részt vett a nyomasztóan értelmetlen lövészárok-hadviselésben (mely emberéletek ezreit követelte anélkül, hogy a frontvonal egy tapodtat is mozdult volna), és egy élősködők terjesztette fertőző lövészárok-betegséget elkapva, ő maga is kórházba került. Lábadozása idején kezdte el írni mitológián és népköltészeten alapuló történeteit, melyek később (Tolkien halála után) Az elveszett mesék könyve címen jelentek meg. Műveinek tanulmányozói szerint írását nagyban befolyásolta a háború, a képzelet segítségével próbált elmenekülni a gyárak, gépek, fegyverek és bombák huszadik századából. Ezek a motívumok ugyanakkor írásaiban is megjelentek: a Melkó (később Melkor) nevű pusztító, gonosz istenség/angyal állandó harcában a teremtő és jóságos erőkkel, a valákkal és tündékkel.

A világháború után, 1918 novemberétől Tolkien részt vett az oxfordi New English Dictionary (Új Angol Szótár) készítésében, melynek szerkesztőségébe egykori izlandinyelv-tanára, William Craigie ajánlotta be. Ebben az időszakban családjával Oxfordba költözött. 1920-ban az angol nyelv docenseként a leedsi egyetemen vállalt munkát, 1921-től kezdve a család Leedsben is lakott; 1925-ben azonban visszatért Oxfordba az angolszász nyelv professzoraként.

Tolkien mindvégig lelkes nyelvtudós maradt: a nyelvtudomány iránti érdeklődése hatására tizenöt mesterséges nyelvet alkotott (közülük a leghíresebbek és legkidolgozottabbak A Gyűrűk Ura két tünde nyelve, a quenya és a sindarin.) Középfölde teljes kialakulását és történetét később ezekhez a nyelvekhez alkotta meg háttérként. A Gyűrűk Ura című művében több függelék is foglalkozik elképzelt világa nyelveinek leírásaival.

Tolkien tucatnyi európai nyelvet beszélt folyékonyan, az óangol és kelta mellett franciául, spanyolul és germán nyelveken is. Személyes leveleiben megjegyezte, hogy a finn nyelvet különösen szép hangzásúnak tartja és a Kalevala nagy hatással volt rá, mely bevallottan megjelenik A Szilmarilok (lásd Túrin Turambar) illetve A Gyűrűk Ura című művében is.

Műveinek népszerűsége hatással volt a fantasy-irodalom nyelvhasználatára.