Alig húszévesen már özvegy és egyedülálló édesanya volt, aki napi egy dollárért robotolt a mosodában, hogy lányát iskolába járathassa. A szépségipar és a hajápolás felé az indította el, amikor a mosoda vegyi anyagai miatt egy alkalommal megkopaszodott. Vállalkozásának sikerét a tudatos brandépítés és egy hatékony reklámkampány biztosította. A dúsgazdaggá váló üzletasszony élete végéig bőkezűen támogatta a társadalom alsó rétegeit és arra bíztatta nőtársait, hogy ne féljenek a saját lábukra állni.

Madame C. J. Walker Sarah Breedlove néven látta meg a napvilágot 1867 decemberében egy Luisiana állambeli ültetvényen, ahol szülei és öt idősebb testvére nem sokkal korábban még rabszolgaként dolgozott. Bár Sarah volt az első a családban, aki már szabad emberként született meg és nőhetett fel, a gyermekkor évei számára sem voltak egyszerűek. Mindössze hét éves volt, amikor árvaságra jutott, majd tíz éves korától cselédként kellett dolgoznia a Mississippi állambeli Vicksburgben, ahol nővérével és annak férjéve élt együtt. 14 évesen felségül ment Moses McWilliamshez azért, hogy elmenekülhessen sógora elől, aki rosszul bánt a fiatal lánnyal.

Az ifjú házasoknak hamarosan egy kislánya is született, akit a Leila névre kereszteltek. Két évvel később azonban Moses meghalt, így az alig húszévesen megözvegyült Sarah lányával Saint Louis városába költözött, ahol három bátyjával élt együtt. Egy mosodában talált magának munkát, ahol alig keresett többet, mint napi egy dollár. Sarah ugyanakkor mindvégig eltökélt volt abban, hogy lányát jó iskolákba járathassa és hamarosan megnyílt előtte az út a felemelkedés felé – igaz, erre egy kellemetlen jelenség irányította a figyelmét.

A korabeli fekete nőkhöz hasonlóan Sarah maga is számos fejbőr betegséggel küszködött, haja pedig erősen korpásodott, sőt egy alkalommal ideiglenesen meg is kopaszodott. A probléma kiváltó oka az volt, hogy a mosodában túl sok lúg került a szervezetébe, de szerepet játszottak benne a korszakra jellemző rossz egészségügyi állapotok, a rendszertelen mosakodás és a szegényes táplálkozás is. A hajápolással először bátyai révén került kapcsolatba, akik fodrászként dolgoztak a 19-20. század fordulóján. Hamarosan munkát is talált magának a területen: Egy Annie Turnbo Malone nevű afrikai-amerikai szépségipari vállalkozónál kezdett dolgozni, mint ügynök, akinek feladata a cég termékeinek népszerűsítése és értékesítése volt. Ezen időszak kötött házasságot második férjével, egy Charles Joseph Walker nevű  reklámszakemberrel, akivel bár mindössze hat évig voltak házasok, válásukat követően is megőrizte nevét.

Második férje támogatásával és szakértelme segítségével indította el saját vállalkozását, a C. J. Walker műveket, amelynek vezetésébe rövidesen már lányát is bevonta. Az új cég rohamosan terjeszkedett, és 1913-ra már New York városában is saját szépségszalont nyitott. A sikert egy sajátos módszerrel és egy azt terjesztő széles ügynökhadsereggel érte el, akik szerte az Egyesült Államokban igyekeztek megismertetni a fekete nőkkel a hajápolás fogásait. A „Walker-módszer” lényegében samponos hajmosásból, módszeres fésülködésből és hajnövekedést serkentő kenőcsök alkalmazásából állt. Madam C. J. Walker termékei a fakó és töredezett hajat puhává és ragyogóvá varázsolták.

Már nagyon korán felismerték a brandépítés és a marketing jelentőségét az üzletben. Az 1910-es években a cég több ezer nőt foglalkoztatott értékesítési ügynökként, egy 1917-ből származó jelentés szerint majdnem 20 ezerre rúgott az általuk kiképzett hölgyek száma. A fekete szoknyát és fehér blúzt viselő ügynökök nem csak az amerikai háztartásokat, de az 1920-as években már Kubát, Jamaikát, Haitit, Costa Ricát és Panamát is bejárták. Fekete hátitáskáik telve voltak a legkülönfélébb hajápoló szerekkel, amelyek mindegyikéről Madam C. J. Walker arca tekintett a vásárlókra.

Az utazó ügynökökön kívül egy valóságos médiahadjáratnak is beillő reklámkampány is biztosította a sikert. A fekete afrikaiak körében járatott napilapok és magazinok telítve voltak a cég hirdetéseivel, Madam C. J. Walker pedig maga is rendszeresen utazott és tartott különféle előadásokat, hogy felhívja a figyelmet a hajápolás fontosságára. 1917-ben a cég napi ügyeinek kezelését egy bizottságra hagyta, maga pedig lányával New Yorkban telepedett le.

A cég felvirágzásával párhuzamosan az egykori mosodáslányból dúsgazdag, felvilágosult üzletasszony vált, aki azonban sosem feledte el, hogy honnan érkezett. Egy 1912-es előadásában a következőképp mutatta be magát:

„Egy nő vagyok, aki a Dél gyapotmezőiről származik. Onnan előléptettek a mosódézsa mellé. Onnan pedig a szakács konyhájába. Onnan pedig magamat léptettem elő a hajápoló termékek iparába. Felépítettem a saját gyáramat, a saját erőmből.”

Élete során mindvégig kiemelten támogatta a társadalom két hátrányos helyzetben lévő rétegét: a nőket és a feketéket. Előadásaiban nem csak a megfelelő higiéniáról világosította fel hallgatóit, de rendszeresen beszélt arról is, hogyan tud egy nő saját vállalkozást építeni. Arra biztatta az amerikai asszonyokat, hogy igyekezzenek anyagilag is a saját lábukra állni. Nevéhez főződik az első női vállalkozókat tömörítő és támogató egyesült megszervezése, amelynek keretében rendszeresen díjazta a legsikeresebb üzletasszonyokat és azokat, akik a legtöbbet tették a helyi közösségek támogatásáért.

Bőkezű adományokkal támogatta a feketéket segítő szervezeteket és egyházakat, valamint a kortárs művészet mecénása lett. Amikor New Yorkba költözött, az Egyesült Államok első fekete építészmérnökét, Vertner Tandy-t bízta meg azzal, hogy tervezze meg új otthonát. A közel negyedmillió dollárba kerülő Villa Lewaro rövidesen a város egyik szellemi központjává vált. Madam C. J. Walker rendszeresen tartott különféle összejöveteleket, aktívan részt vette a politikában és továbbra is előadásokat tartott társadalmi, gazdasági és politikai témákban. Az első világháború éveiben támogatta egy fekete katonák számára létesítendő kiképzőtábor felállításának tervét, majd 1917-ben egy több mint nyolcezer fős tüntetést szervezett a feketékkel szembeni erőszak ellen való tiltakozásul.

1919-ben, 51 éves korában halt meg veseelégtelenség miatt. Halálakor a leggazdagabb afrikai-amerikai nőként tartották számon, ő lett az első nő, aki saját erejéből milliomossá tudott válni.