120 éve

Született, Történelem, Nő

Margaret Chase Smith (Skowhegan, 1897. december 14. – Skowhegan, 1995. május 29.), az Amerikai Egyesült Államok szenátora (Maine, 1949–1973).

„	A világ egyik legnagyobb problémája az, hogy az emberek túl sokat beszélnek, és túl keveset gondolkoznak. Anélkül cselekszenek, hogy megfontolnák. Én mindig igyekszem gondolkodni, mielőtt beszélek.	”
– Margaret Chase Smith

Egy szüfrazsett, konok jogász, aki még csak nem is szavazhatott saját magára. Egy Maine-ből jött özvegy, aki nem szerette, ha feministának nevezik. Egy rettenthetetlen asszony, aki afro-amerikaiként is olyan messzire jutott, mint előtte senki. Egy pszichoterapeuta, akit az apja halála tanított meg a társadalmi igazságtalanságra.

A republikánus özvegy

 

A következő nagy lépcsőfokot Margaret Chase Smith mászta meg: 1964-ben, 66 éves korában ő lett az első nő, aki a két nagy párt egyikének jelöltségéért szállt ringbe.

Ha republikánus jelölt lennék, nem várnám repesve, hogy Margaret Chase Smith ellen kampányoljak

- mondta John F. Kennedy 1963 novemberében, nem sokkal a halála előtt egy dallasi sajtótájékoztatón, amikor az újságírók a következő elnökválasztásról kérdezgették. Az epizódot felelevenítő The New Yorker szerint Kennedy a nevető riporterek előtt azzal folytatta: szerinte Smith félelmetes, mármint félelmetes politikai szereplő, már ha ezt a szót illő egyáltalán egy igen kiváló hölgyre alkalmazni.

A Maine-ből jött republikánus 27 delegálttal az oldalán érkezett pártja konvenciójára. Ott kikapott Barry Goldwatertől – akihez többen egyébként pont Donald Trumpot szokták hasonlítani –, de 227 ezer (és még 7) szavazatot összeszedett, vagyis egy jó debrecennyi ember sorakozott fel mögé. „Kevés az illúzióm és nincs pénzem, de maradok a végéig. Amikor állandóan azt mondják neked, hogy nem tudsz megcsinálni valamit, kedvet kapsz hozzá, hogy megpróbáld" – nyilatkozta egyszer.

Margaret Chase Smith Maine-ben nőtt fel, és nem volt épp túl kellemes gyerekkora. Az apja egy részeges borbély volt, az anyja sokat robotolt, gyári munkásként, mosónőként, boltosként vagy pincérként, mikor milyen munka akadt, hogy megéljen valahogy a hatgyerekes család. Margaret, aki a legidősebb volt a testvérei között, már 13 éves korában kénytelen volt munkába állni: az iskola mellett éjszakánként a maine-i telefontársaságnál operátorkodott.

A politikával először a férje, Clyde Smith révén került kapcsolatba, ő 1936-ban szerzett helyet a képviselőházban. Az asszony titkárnőként dolgozott a férje stábjában, a háttérben, amíg a férfit le nem verte a lábáról egy súlyos betegség. Innentől egyre több feladatot vett át, és a férje, mielőtt meghalt volna, arra buzdította a támogatóit: ha ő már nem lesz képes indulni, álljanak be majd az özvegye, Margaret mögé. Így történt.

Margaret Chase Smith, aki kikérte magának, ha feministának nevezték, mert nem szerette ezt a címkét, évtizedeket töltött a politikában. Alig voltak nők a kongresszusban, amikor 1940-ben bejutott, és 1949-ben ő lett az első nő, akit saját jogán beválasztottak a szenátusba. A sorozatos újraválasztásokat annak is köszönhette, hogy a szavazásoknál a saját feje után ment, fütyült a pártfegyelemre, az érdekelte, mi a jó maine-i választóinak. Woodhullhoz és Lockwoodhoz hasonlóan igen magas kort ért meg, sőt, az övékénél is magasabbat: 97 éves korában halt meg, 1995-ben.