Elvis Aaron Presley (Tupelo, Mississippi, 1935. január 8. – Memphis, Tennessee, 1977. augusztus 16.) amerikai énekes, zenész és színész. Mint kulturális ikon, Elvis, a Rock 'n' Roll királya, vagy egyszerűen csak a Király néven is ismert. Gyakorlatilag a világ leghíresebb könnyűzenei énekese mind a mai napig. Tizennégyszer jelölték Grammy-díjra, ebből hármat meg is nyert. Emellett 1971-ben a Grammy Életműdíját is neki ítélték.

Karrierje 1954-ben kezdődött, amikor a Sun Recordsal dolgozott. Ő volt a rockabilly egyik legelső énekese, mely a gyors tempójú country, és a rhythm and blues keveréke. Később a RCA records adta ki dalait és első kislemeze, a Heartbreak Hotel 1956-ban jelent meg, hatalmas sikert aratva. Ezt további slágerek, sőt filmes szerepek követték. 1958-ban katonai szolgálatot teljesített és emiatt átmenetileg felhagyott a zenei karrierrel.

Visszatérése a hatvanas években felemásra sikerült, ugyanis javarészt filmszínészként foglalkoztatták, azonban filmjeit és a hozzájuk tartozó filmzenei albumokat néhány kivétellel a kritikusok nem értékelték túl pozitívan. 1968-ban végül visszatért a zenei színpadra, és hét év kihagyás után ott folytatta, ahol abbahagyta. 1973-ban az ő koncertjét közvetítették először műholdon keresztül. Élete vége felé gyógyszerfüggőségtől szenvedett, amely megviselte szervezetét. Negyvenkét éves korában, 1977-ben hunyt el. Magyar vonatkozás, hogy 2011-ben a Fővárosi Önkormányzat Budapest díszpolgárává avatta az 1956-os forradalom melletti kiállásáért.

Elvis Presley a Mississippi állambeli Tupelóban született 1935. január 8-án, Gladys Love Smith (1912-1958) és Vernon Elvis Presley (1916-1979) gyermekeként.^[1] Lehetséges cigány származását ma már többen nem fogadják el. Egyedül csak skót, ír és francia-normann gyökerei bizonyítottak. Születésekor ikertestvére, Jessie Garon halva született. A Presley család nagy szegénységben élt, sem a villany, sem a víz nem volt hozzájuk bekötve. Gyerekkorában szülei átköltöztek a Tennessee állambeli Memphisbe. Protestáns szülei vasárnaponként gyakran jártak templomba, ahol az ottani gospel kórus nagy hatással volt a fiatal Elvisre. A család itt is nehéz körülmények között élt. Tizenegy éves korában kapta első gitárját, melyen hamarosan megtanult játszani. Tinédzserkorában kezdte el hordani jellegzetes hajviseletét, amiért kezdetben az iskolában kinevették, olykor meg is verték. Zenét sohasem tanult, az iskolai órákon kívül és énektanárhoz sem járt sohasem. Tehetségét kizárólag a rádióban illetve lemezekről hallgatott zeneszámokra alapozta, főként blues, rhythm and blues dalokra koncentrálva.^[2][3] Szintén ekkor festette haját feketére (ugyanis eredeti hajszíne szőkésbarna volt).

Karrierje 1954-től kezdett felívelni, amikor a Sun Records tulajdonosa, Sam Philips az afroamerikaiak zenéjét szerette volna népszerűsíteni, és Elvisben megtalálta az erre a célra kitűnően megfelelő előadót. Elvis eredetileg azért ment a stúdióba hogy édesanyjának rögzítsen egy dalt, és hogy felkeltse Philips érdeklődését, amely idővel sikerült is neki, bár eleinte nem ment könnyen a felvétel, hiszen Elvis nagyon izgult. Majd az egyik szünetben elkezdte játszani kissé más stílusban Arthur Crudup blues énekes That's All Right (Mama) című eredetileg blues dalát. Ez Philips-nek megtetszett és felvették, majd - mivel egy kislemeznek 2 oldala volt- a B oldalra is egyet, ez volt a Blue Moon of Kentucky. A kislemezt 1954-ben sietve kiadták (helyi kiadó lévén csak Memphisben) és nagy siker lett, az első napokban több ezer példányban fogyott. Sokan először azt hitték hogy Elvis fekete az énekstílusa miatt. Hivatalosan is ezt tartják a Rock 'N Roll születésnapjának. Elvis volt a rockabilly egyik legelső énekese, a gyors tempójú country és rhythm and blues keverékéé. Hamarosan megismerkedett Tom Parker ezredessel, aki a menedzsere volt éveken keresztül, és ekkortól az RCA records adta ki dalait. Első egész országban megjelenő kislemeze, a "Heartbreak Hotel" 1956-ban jelent meg. Ez a lemez elsöprő sikert aratott és meghozta Elvisnek a népszerűséget. Az embereknek rendkívül tetszett zenéje, mellyel egy új műfajt teremtett: a rock and rollt.^[2] – Elvis az 1956-os forradalom idején kiállt a magyarok mellett: 1957 januárjában egy televíziós műsorban a „Béke a völgyben” (Peace In The Valley) című dal éneklésekor műsorvezetőjével arra kérte a nézőket, adakozzanak a nehéz helyzetbe került magyaroknak, és küldjenek nekik csomagokat.

1960-ban leszerelt. Priscillának hat évig udvarolt, majd 1967-ben feleségül vette. Az esküvő után kilenc hónappal megszületett egyetlen lánya, Lisa Marie Presley 1968. február 1-jén. Leszerelése után az 1960-as évek elején több filmben is szerepelt, amelyek, mint például a Blue Hawaii, vagy a G.I. Blues nagy sikerek voltak, és a hozzájuk tartozó filmzenei albumok is No.1. helyezést értek el az Egyesült Államokban. Több- ma már védjegyévé vált- dala is ekkor keletkezett, mint a Can't Help Falling In Love, Are You Lonesome To-night?, vagy az It's Now or Never. Még 1961-ben elkészítette a His Hand in Mine című első gospelalbumát. 1963-tól azonban filmjei ellaposodtak és a listákról is lejjebb csúszott. (Egyik ekkor kiadott filmzenei albuma csak 82. lett a Billboard listáján, ekkor nagyrészt csak filmzenei albumokat adott ki). Ezt nagyrészt három tényező okozta: a Beatles 1963-as feltűnése, és a Beatlemánia; az hogy egyáltalán nem koncertezett ; illetve hogy filmjei sablonosak, unalmasak lettek. Ez a 3 dolog együtt majdnem derékba törte karrierjét. Ekkortól filmjeit és a hozzájuk tartozó filmzenei albumokat a kritikusok nem értékelték túl pozitívan. Mindösszesen 33 filmet készítettek az ő szereplésével, ebből 2 koncert-dokumentumfilm volt.^[2] 1967-ben, a Clambake című filmjének szánt dalok felvételei mellett, felvettek jó néhány gospel számot. Ezekből a felvételekből készült, a meg ugyanazon évben kiadott How Great Thou Art című második gospelalbum. Ezért az albumért kapta első Grammy-díját.

Mivel filmjei nem voltak olyan sikeresek, mint azt szerette volna ezért 1968-ban visszatért a zenei színpadra. Hét év kihagyás után ott folytatta, ahol korábban abbahagyta. Visszatérése több dolog miatt is nagyon sikeres volt: a Brit Invázió (Beatles, stb.) ekkorra nagyrészt véget ért, és ez vezetett (főként az Egyesült Államokban) egy Rock 'N Roll nosztalgiahullámhoz. Ezt segítették az ekkor Rock 'N Roll műfajban feltűnő előadók, zenekarok (pl. az egyik legnépszerűbb, a Creedence Clearwater Revival, akiktől Elvis is sok dalt feldolgozott). 1969-től aktív koncertezésbe kezdett, és haláláig több mint 1000 koncertet adott, az utolsót halála előtt hét héttel.

1969-es visszatérése után sikerei és rajongótábora az évtized elején érte el csúcsát. Ez az időszak körülbelül 1974-ig tartott. 1970. augusztusi Las Vegas-i (International Hotel-beli) élőadását az MGM filmre vette, majd novemberben mutatták be That's The Way It Is címmel. A cím magyarul annyit jelent: Ahogyan lenni szokott. Ezzel arra utaltak, hogy Elvis visszatérése sikeres volt. Ez valóban így volt, bár Elvis már több mint egy évvel korábban visszatért. 1971-ben megkapta a Grammy életműdíját. 1972-ben kiadta harmadik (és utolsó) gospel albumát, a He Touched Me-t. Ezért kapta meg második Grammy-díját. Nem sokkal ezután egy 15 állomásos turnéra indult, amelyen néhány koncertet (Richmond, Buffalo, Greensboro, Hampton Roads) felvettek. Ezekből az anyagokból készült az év végén mozikban is vetített Elvis on Tour koncertfilm. A film Golden Globe díjat kapott a legjobb dokumentumfilm kategóriában. A film bemutatása után, Augusztus 1-jén megjelent kislemezen a filmben is szereplő Burning Love c. dal. Rendkívül sikeres volt, és Elvis egyik legismertebb száma lett. Amerikában a Billboard Hot 100 listán második lett (ez volt az utolsó Top 10-es száma az országban), az angol kislemezlistán pedig első helyezett. Az év végén jelentették be hogy az eredetileg az év végére tervezett műholdas showt a következő év elején, Hawaii-on fogják tartani, a címe pedig Aloha From Hawaii lesz. Két nappal az ugyanott megtartott főpróba után, 1973. január 14-én több mint egymilliárd ember látta Elvist élőben, a világ minden táján (ez a Föld akkori népességének több mint negyede). Így hivatalosan is első volt abban, hogy az ő koncertjét közvetítették először műholdon keresztül.

1973. október 9-én Elvis elvált. Priscillával már 1972 februárja óta nem éltek együtt. Egészségi, és fizikai állapotában 1974 végén kezdődött el a romlás, amely azonban csak néhány év elteltével éreztette hatását, és 1977-ben érte el tetőpontját. 1973-ban kétszer is túladagolta magát barbiturát-származékokkal, és Demerol-függőségtől is szenvedett. Ennek ellenére 1974-ben is intenzíven turnézott, bár fellépéseit egyre nehezebben bírta végigcsinálni. 1976-ban apja költségcsökkentésre hivatkozva kirúgta Elvis testőreit, a "Memphis Mafiát", az igazi ok azonban valószínűleg az lehetett, hogy kiszivárogtattak némi információt a drogfüggőségéről. Ugyanebben az évben otthagyta akkori barátnőjét, Linda Thompsont, és megismerkedett Ginger Aldennel, akinek kezét barátai szerint halála előtt néhány nappal meg is kérte. Jó néhány új dalt is rögzített ekkoriban, melyek albumokon is megjelentek. Nem arattak átütő sikert, de nagyon népszerűek voltak.^[3][6]