Megszületett Katharine Hepburn, Oscar díjas amerikai filmszínésznő.
109 éve
Katharine vagyonos család gyermekeként született a
connecticuti
Hartfordban. Urológus apja és szüfrazsett anyja nyíltnak, szókimondónak
nevelte, de nagyra törő ambícióit a testedzésében is kamatoztatta:
úszott, lovagolt, golfozott és teniszezett. A bátyja 14 éves korában
véletlenül felakasztotta magát, miközben egy apjától tanult csomózási
technikával kísérletezett. Katherine-t nagyon megrázta testvére halála,
sokáig november 8-át, bátyja születésnapját ünnepelte sajátjaként. A
magánórák mellett a Bryn Mawn College óráit hallgatta és itt határozta
el, hogy színésznő lesz.
A diploma megszerzése után a Broadway-en és más helyeken kapott kisebb szerepeket. A közönség hamar felfigyelt rá, különösen az
1931-es
Art and Mrs. Bottle című darabban. A következő évben filmszerepet kapott az
A Warrior’s Husband
című kalandfilm hercegnő karaktere meghozta számára a hírnevet. Filmes
ajánlatok egész sora következett és néhány próbafelvétel után
kiválasztották a
Búcsú a szerelemtől főszerepére. A film óriási kasszasiker volt és miután megállapodtak a fizetési igényekben, az
RKO Pictures szerződést írt alá Hepburn-nel. Két év alatt öt filmet forgatott, a harmadikért, az 1933-as
Morning Glory-ért elnyerte élete első
Oscar-díját. A negyedik film, az 1933-as
Fiatal asszonyok az
1930-as évek egyik legsikeresebb filmjévé vált.
Az éveken át tartó hullámvölgy miatt a közönség beskatulyázta, a
kritikusok „kassza-gyilkosnak” bélyegezték. Elhatározta, hogy ismét
visszatér a Broadway-re, ahol
1938-ban óriási sikert aratott
A Philadelphiai történet
című darabbal. Rögtön megvásárolta a filmkészítés jogait, így saját
maga tárgyalhatott Hollywooddal a megfilmesítésről, ő választotta ki a
színészeket és a rendezőt,
George Cukort is. A film
1940-ben a színpadi verziónál is nagyobb sikert hozott, a színésznő megkapta harmadik Oscar-jelölését. Következő,
1942-es filmje,
Az év asszonya vezette be
Spencer Tracy-t
Katherine életébe, amely kapcsolat 25 éven és nyolc további filmen át
tartott. Negyedik Oscar-jelölését is ennek a filmnek köszönhette. Közös
filmjeik legsikeresebb darabjai az
Ádám bordája (1949), a
Pat és Mike (1952), és a
Desk Set (1957).
Hollywood
a leghíresebb románcként tartotta őket nyilván. Kétségtelenül egy pár
voltak, de nem éltek együtt folyamatosan, egészen Tracy utolsó pár
évéig. Óvatosan távoltartották magukat a sajtó nyilvánosságától, gyakran
használták a stúdiók és szállodák hátsó bejáratait. Tracy jámbor
katolikus volt, egy másik asszony férje volt 1923 óta, és az is maradt a
haláláig. A barátai és az életrajzírók nem Spencer katolikus hitében
látták a fő okot, amiért nem vált el a feleségétől, hanem túl bűnösnek
érezte volna azt, hogy elhagyja süket fiát, Johnt.
Az
Afrika királynője című filmmel (1951)
Humphrey Bogart partnereként az érett asszony szerepkörébe került és megkapta ötödik Oscar-jelölését. Az
1950-es évek során több filmben is ezt a karaktert hozta (
Velence, nyár, szerelem David Lean rendezésében –
1955,
Az esőcsináló –
1956,
Suddenly, Last Summer –
1959). Az
1960-as években
a rendezők elfelejtették egy időre, főleg azért, mert ideje legnagyobb
részét betegeskedő párjára, Spencer Tracy-re fordította. Az évtized
egyik legsikeresebb filmje, az
1962-es
Long Day’s Journey Into Night
már a kilencedik akadémiai jelölést hozta meg számára. Öt éves kihagyás
után együtt forgatták kettejük és egyben Spencer Tracy legutolsó
filmjét, a
Találd ki, ki jön ma vacsorára? 1967-ben. Néhány héttel a színész halála után Katharine Hepburn a filmben nyújtott alakításáért elnyerte élete második
Oscar-díját. A következő évben
Az oroszlán télen című filmmel már a harmadik aranyszobrocskát tarthatta a kezében.
Az
1970-es években a televízió felé fordult (
Glass Menagerie –
1973,
Love Among the Ruins –
1975 és a
Corn is Green –
1979). Továbbra is feltűnt kisebb mozis szerepekben, többek között
1975-ben a
Cogburn, a békebíróban
John Wayne partnereként és
1981-ben
Henry Fonda oldalán az
Aranytó című filmben, amelyért hazavihette a negyedik Oscar-díját.
- Az 1980-as években további TV-filmet forgatott és 1991-ben megírta önéletrajzi könyvét, „Me” (Én) címmel. Utolsó mozifilmje A sors útjai volt 1994-ben, amiben Warren Beatty-vel és Annette Bening-gel szerepelt a vásznon. Ugyanebben az évben készült el utolsó TV-filmje is, One Christmas címmel. Az 1990-es évek
közepe felé emlékezet-kihagyásai miatt végleg visszavonult a
színművészettől és teljes magányban töltötte napjait. 96 éves korában,
otthonában Old Saybrook-ban halt meg
-
Kommentáld!