190 éve, 1826. július 11-én (23-án) született Alekszandr Nyikolajevics Afanaszjev történész, Kelet-Európa egyik legjelentősebb folkloristája.

Afanaszjev a Voronyezsi kormányzóság Bogucsár városkájában született, az 1755-ben alapított Moszkvai Egyetemen tanult, már diákkorában publikációi jelentek meg, 1849-től az orosz Külügyminisztérium levéltárosaként dolgozott. Afanaszjev élénken érdeklődött a régiségek iránt, s levéltári kutatásai során jelentős anyagot gyűjtött össze. Főként a régi keleti szláv mitológia érdekelte, erről szólnak „Nagyapa háziszellem” (Domovoj gyeduska), „A varázsló és a boszorkány”, „Szláv zoomorf istenségek” című munkái.

1860-ben adta ki az „Orosz népi legendák” című gyűjteményét, ami vallásos népi elbeszéléseket tartalmaz, de az orosz pravoszláv egyház betiltatta, mivel a vallásos népi elbeszélések nem egyeztek az egyház álláspontjával.

1862-ben Afanaszjevet elbocsátották állásából, házkutatást is tartottak nála. Kénytelen volt jegyzői állást vállalni, de emellett tovább foglalkozott a tudománnyal. Ezt követően jelenik meg a fő művének tartott „A szláv költői természetfelfogás” , amit máig – bár sok kritika érte – a pogány keleti szláv néphit egyik legjobb összefoglalásának tartanak. A ma már az interneten is olvasható háromkötetes könyvben Afanaszjev arra tesz kísérletet, hogy az indoeurópai népek ősvallásába ágyazva helyezze el és mutassa be a keleti szláv, orosz, pogány gyökerű néphitet. Afanaszjevnek ez a pogányságot „propagáló” könyve természetesen szintén nem nyerte el az egyházi körök támogatását.

Afanaszjev leginkább az orosz népmesék kiadásáról ismert világszerte. 1855 és 1963 között került sor az orosz népmesék első kiadására. 1870-ben jelent meg az „Orosz gyermekmesék” című gyűjteménye, de ekkor már elkészült az „Orosz titkos mesék” is, ami Oroszországban nem jelenhetett meg, csak külföldön, hiszen erotikus mesékről volt szó. Afanaszjev „titkos meséi” folyamatosan az orosz és szovjet cenzúra áldozataivá váltak, annak ellenére, hogy a „tiszta népi nyelven” lejegyzett mesék hallatlanul becses emlékét képezik az orosz népi kultúrának. A gyakran szatirikus, humoros, társadalomkritikus elbeszélések nem mehettek át az orosz cenzúra szűrőjén. A szovjethatalom idején részben publikálták oroszul is a „titkos meséket” főleg persze az egyházellenes tartalmúakat, de a teljes orosz megjelenésre a ’90-es évekig kellett várni. Ezek a mesék, írja egy kritikus (Jevgenyij Leszin) „csodálatosan szórakoztatóak, hihetetlenül szépek, igazán szabadok.” A legfontosabb a „titkos” mesékben talán mégis a szabadság, mindenféle korábbi, ostobának és igazságtalannak tűnő társadalmi kötelék és norma semmibe vétele, kigúnyolása, nevetségessé tétele.

Az Afanaszjev által összegyűjtött népmesék az orosz nép gondolatvilágának megismerését teszik lehetővé egy olyan korszakból, amikor a lakosság túlnyomó többsége – nem lévén írni és olvasni tudó – csak az oralitás eszközeivel fejezhette ki érzéseit,gondolatait, vágyait, álmait, reményeit. 

A páratlan életművet maga után hagyó Afanaszjev 1871-ben halt meg, mindössze 45 évesen.