Meghalt Nostradamus francia orvos és asztrológus jövendőmondó.
450 éve
Michel de Nostredame, vagy latinosított nevén Nostradamus, (Saint Rémy, Franciaország, 1503. december 14. – Salon, Franciaország, 1566. július 2.) a francia reneszánsz neves alakja; IX. Károly francia király udvari orvosa, képzett csillagász-asztrológus, misztikus jós (látnok),(gyógyszerész). Kortársai körében nemcsak pestisdoktorként,
hanem látnokként is ismert volt, utóbbi tevékenysége alapozta meg máig
tartó hírnevét. Az emberiség jövőjére vonatkozó jóslatai, melyeket A próféciák (más néven (A) Centuriák) c. könyvében hozott nyilvánosságra, sokak szerint ugyanis teljesültek, illetve teljesülnek. Ráth-Végh István kultúrtörténész a következőket írja róla:
„Nostradamus talán az egyik legrejtélyesebb ember, aki valaha
élt: előre kell bocsátanom, hogy Nostradamus nem volt csillagjós. Ámbár
tudományosan képzett csillagász volt, a számításokat úgyszólván csak
keretként használta fel, és kitöltötte hozzájuk kapcsolódó látomásaival
Nostradamus
1503.
december 14-én született (az akkor érvényben lévő
Julián-naptár szerint; a ma használatos Gergely-naptár alapján
december 24-én)
a franciaországi Provence tartományban lévő Saint-Rémy-de-Provence
városában, amely kalábriai János herceg végrendelete alapján
1481-ben került át
XI. Lajos
kezébe. Anyai és apai ágon is kikeresztelkedett, katolikussá lett zsidó
orvoscsalád leszármazottjaként látta meg a napvilágot. A XVI. századi
Franciaországban a családok kikeresztelkedésének időpontját
XII. Lajos egy
1501-es
rendeletéhez kötötték, miszerint annak hatályba lépése után minden
francia zsidónak három hónapon belül ki kellett keresztelkednie, vagy ki
kellett vándorolnia, de újabban azt is lehetségesnek tartják, hogy
Nostradamus családja már jóval a rendelet megszületése előtt, még
Jó René uralkodása alatt áttért a katolikus hitre.
Nostradamus katolikus szellemű, vallásos nevelést kapott; magát élete
végéig – mind szóban, mind leveleiben – meggyőződéses hívő katolikusként
jellemezte. Kisgyermekként nagy hatással volt rá anyai nagyapja, aki
orvosi foglalkozása mellett képzett
csillagász és
asztrológus
is volt: ő avatta be érdeklődő unokáját a csillagképek világába,
valamint a bolygómozgások számításaiba és tudományába. Nostradamus
1519-től
Avignonban tanulva, mindig örömmel beszélt diáktársainak a csillagokról, amiért ők
kis asztrológusnak nevezték.
Az Európaszerte tomboló súlyos
pestisjárványok alig két-három év leforgása alatt milliókat öltek meg és a
fekete halál – a népesség csökkenésén kívül – kimutatható hatással volt többek között a kontinens gazdasági és politikai jellemzőire.
A járvány megszűntekor visszatért tanulni a
montpellier-i egyetemre, és
1529.
október 23-án
hivatalosan is megszerezte a doktori címet. Montpellierben működött
mint orvos-professzor, de már egy-két év után otthagyta nemcsak állását,
hanem a várost is. Ennek oka valószínűleg az egyetemen körülötte
kialakult rossz légkör volt: egyrészt hírneve miatt kollégái körében
valószínűleg irigykedés övezte (s amint azt
Ráth-Végh István fentebb már idézett művében írja, a kari konkurencia „sanda szemmel” nézte, „ …
s mert másképpen nem tudtak neki ártani, kálvinizmussal vádolták meg.”);
másrészt mint tapasztalt járványügyi szakértő, tapasztalatait
valószínűleg oktatási gyakorlatában is meg kívánta jeleníteni; amit
viszont az egyetem vezetése, mint a hivatalos (és sok tekintetben
elavult) diszciplináris elvektől való eltérést, nem engedett.
1531-ben
Bordeauxba, azután Toulouse-ba ment, végül egy
orvos-történész-filozófus kollégája, Jules Caesar Scaliger hívására a
Toulouse és Bordeaux között fekvő
Garonne-menti
Agen
városba költözött. A két férfi (annak ellenére, hogy Scaliger
protestáns szimpatizáns volt) összebarátkozott, és nagy hatással volt
egymásra. Nostradamus megnősült (feleségének neve vitatott, lényegében
ismeretlen) és két gyermeke született. Boldog életüknek egy hamarosan
bekövetkező tragédia azonban véget vetett: egy ismeretlen betegség,
mellyel szemben Nostradamus tehetetlennek bizonyult, hirtelen elvitte
feleségét és gyermekeit is.
Csak az 1540-es évek közepére szűnt meg a
pestis dühöngeni.
1547 novemberében Nostradamus megnősült
Aixben. Egy gazdag özvegyet, Anne Ponsart Gemelle-t vette el, majd családjával
Salonba költözött, és ott is élt élete végéig (a ház, melyben életüket leélték, ma is megtekinthető
Place de la Poissonnerie-ben). Itt nemcsak orvosként, hanem
kozmetikusként is dolgozott, utóbbi mesterséget
olaszországi vándorlásai alatt tanulta ki.
1554-ben tanítványra, asszisztensre és barátra talált
Jean-Aymes Chavigny, egy 30 éves
teológia- és
filozófiadoktor személyében, aki munkára jelentkezett nála, és később első megbízható életrajzának írója lett.
Jósolni abban az időben kezdett, mikor letelepedett Salonban. Hobbija, a
csillagászati (
asztrológiai-asztronómiai)
számítások mellett (ebben az időben ezek a tudományok még nem váltak
szét élesen, mint ma), melyeket nappali munkái miatt jobbára éjszaka
folytatott, hetente néhányszor éjszakánként „elragadtatott állapotba”
került, „megszűnt körülötte a külvilág”, lelki szemei előtt fura képek,
látomások és történetek elevenedtek meg emberekről, eseményekről. Ezeket
Nostradamus a jövőről szóló híradásoknak tartotta, és szorgalmasan
jegyezgette. Csillagászati ismeretei és műveltsége segítségével pedig
megpróbálta kitalálni, ezen események mikor és hol fognak lejátszódni és
mit jelentenek valójában (mint a fiának és II. Henriknek szóló
leveleiben maga is írta, az utóbbi találgatásainak nem kell feltétlenül
hitelt adni, mivel az asztrológia a tévedni képes „természetes értelem”
része, ellentétben viszont magukkal a látomásokkal, melyek viszont a
természetfeletti értelemtől, azaz Istentől származnak). Tehát
Nostradamus feltétlenül hitte, hogy az általa látottak-hallottak
jövendőbeli valós események, melyek pontosan úgy meg fognak történni,
ahogy lelki szemei előtt lejátszódtak (erre írta, hogy „
képes vagyok nem tévedni, nem elámítódni”) – viszont abban már maga sem volt minden esetben biztos, hogy ezen események mely dátumokhoz köthetőek.
A próféciák (Les propheties) c. mű, mely ezeket a látomásokat versekké feldolgozott formában tartalmazta, először
1555-ben jelent meg.
1566.
július 1-jén
éjjel vagy másnap hajnalban halhatott meg, holttestét másnap reggel
fedezték fel. Chavigny szerint, aki aznap késő este búcsúzott el tőle,
Nostradamus a következő szavakkal köszönt el tőle: „Nem fog látni
életben hajnalkor”. Már egy évvel korábban megírta saját halálának
körülményeit.
Kommentáld!