Bélyeggyűjtő klub

Bélyeggyűjtő klub hírei

2016.Jan.25.130 éve született Wilhelm Furtwängler

9 éve | Kustra Gábor | 2 hozzászólás

Megszületett Wilhelm Furtwängler német karmester, zeneszerző.

130 éve

Született, Zene

1886. 01. 25.

Wilhelm Furtwängler (Berlin, 1886. január 25. – Ebersteinburg, 1954. november 30.) német karmester és zeneszerző. Sokan a 20. század legnagyobb szimfonikus- és operakarmesterének tartják. Az 1930-as években Európa egyik vezető karmestere volt. A második világháború alatt is Németországban maradt. Bár sohasem volt a náci párt tagja, ennek a döntésének erkölcsi alapja halála óta folyamatosan vita tárgya. Számos muzsikus, kritikus és lemezgyűjtő a mai napig nagyra becsüli egyéni vezénylési stílusát, amit gyakran állítanak szembe a kor talán leghíresebb karmestere, Arturo Toscanini sokkal szabályosabb stílusával. Toscaninihez hasonlóan Furtwängler is számos későbbi karmesterre volt nagy hatással, és gyakran emlegetik akkor is, amikor előadói stílusukról beszélnek.

Furtwängler Berlinben született, apja, Adolf archeológus volt, anyja pedig festő. Gyermekkorának nagy részét Münchenben töltötte, ahol apja a város egyetemén tanított. Kicsi kora óta részesült zenei oktatásban, és kibontakozott benne egy korai rajongás Beethoven iránt, aki szorosan kapcsolódik a zeneszerző egész életéhez. Noha ma leginkább karmesterként ismert, zenét is szerzett és mindenekelőtt mint szerzőt tisztelték, a karmesteri pálcát is saját műveinek bemutatása céljából vette föl először.

Később Münchenben, Strasbourgban, Lübeckben, Mannheimben, Frankfurtban és Bécsben dolgozott, majd 1920-ban állást kapott a Berlini Városi Zenekarnál, 1922-ben pedig a lipcsei Gewandhausorchesternél, illetve egyidejűleg a köztiszteletben álló Berlini Filharmonikusoknál is Nikisch Artúr örökébe lépett.

A második világháború vége felé a náci párt nyomása alól Svájcba menekült. Életének ebben az igen zaklatott periódusában komponálta a legkiválóbb munkájának tartott II. (e-moll) szimfóniáját, amelyen 1944-ben kezdett dolgozni, és bár már 1945 során elkészült, csak 1948-ban mutatta be a Berlini Filharmonikus Zenekar a szerző vezényletével. Furtwängler és a Filharmonikusok felvételt is készítettek a szimfóniáról a Deutsche Grammophonnál. A zene nagyrészt Bruckner és Gustav Mahler tradícióit követte, nagy létszámú zenekarra komponálva romantikus és drámai témákkal. Egy másik fontos darabját, a zongoraversenyt 1937-ben, elkészültének évében mutattak be, majd 1954-ben a szerző átdolgozta. Ennek a műnek Furtwängler számos témáját beemelte a befejezetlen III. (c-moll) szimfóniájába.

Furtwänglernek egyedülálló vezénylési stílusa volt. A szimfonikus zenére a természet alkotásaként tekintett, és amelynek hangként való megvalósítása csak szubjektíven képzelhető el. Ez az oka, hogy az olyan zeneszerzők mint Beethoven, Brahms vagy Bruckner központi helyet foglaltak el Furtwängler repertoárjában, mivel a hatalmas természeti erőkkel azonosította őket. Nem kedvelte Toscanini hozzáállását a német zenéhez, egy alkalommal kisétált egy koncertjéről, és megjegyezte, hogy a világhírű karmester „puszta metronóm”. Furtwängler híres volt artikulálatlan beszédéről: amikor Carl Brinitzer a német BBC-től megpróbált interjút készíteni vele, azt hitte, hogy egy értelmi fogyatékossal áll szemben. Egy stockholmi zenekari próba is dokumentálja nehezen érthető beszédét, gyakran csak búgó hangokat és motyogást lehet kivenni. Másrészt viszont zenei témájú esszéiben mély gondolatok fogalmazódnak meg. Mindenesetre Furtwängler nagy tiszteletnek örvendett a zenészek körében. Még az általában teljes ellentétének és vetélytársának tekinthető Toscanini is (aki politikai alapon egyébként élesen kritizálta Furtwänglert) amikor arra kérték nevezze meg a világ legjobb karmesterét önmagát leszámítva, azt mondta: „Furtwängler!”