A verduni csata az első világháború egyik fontosabb csatája volt a nyugati fronton. A csata a német és a francia csapatok közt zajlott, 1916. február 21-étől december 18-áig, Verdun-sur-Meuse közelében, északkelet Franciaországban. A csata durván 10 hónapig tartott, így a világ leghosszabb csatái közt emlegetik.

A csata több mint negyedmillió halottat és körülbelül félmillió sebesültet eredményezett. Ez volt az első világháború leghosszabb és második legvéresebb csatája a somme-i csata után. A csatában a német és francia oldal is megtapasztalta a háború borzalmait.

A Meuse folyó partján fekvő Verdun évszázadok óta fontos szerepet játszott a hátország védelmében, stratégiai elhelyezkedése miatt. Többek közt Attila is megpróbálta bevenni a várost az 5. században, de nem járt sikerrel. Nagy Károly birodalmának szétesésekor, a 843-ban kötött verduni szerződés értelmében a város a Német-római Birodalomhoz került. 1648-ban, a harmincéves háborút lezáró münsteri béke következtében, a város Franciaország részévé vált. Verdun, a porosz–francia háborút követően, a franciák által kiépített védelmi vonal fontos erődítménye volt. A német fenyegetés miatt Franciaország keleti határán erős védelmi vonalat alakítottak ki, Verdun és Toul, valamint Épinal és Belfort között. A verduni erőd volt Champagne, valamint a Párizshoz vezető útvonal legfőbb védelme.

Miután a németeknek nem sikerült gyors győzelmet aratniuk 1914-ben, patthelyzet alakult ki a nyugati fronton. Mindkét oldalon beásták magukat, így egyik oldalnak sem sikerült áttörést elérnie.

Verdun gyengén volt védve, mivel a legtöbb tüzérségi löveget eltávolították a közeli erődökből, de a jó hírszerzés, valamint a rossz időjárás miatt késő német támadás, időt adott a franciáknak, hogy a XXX. hadtest 72. és 51. hadosztályát a helyszínre vezényeljék.

A kevésbé népes központi hatalmak számára döntő fontosságú volt, hogy több ellenséges katonát öljenek meg, mint amennyit elvesztenek. Verdunnál ez sikerült is, igaz, nem 2:1 arányban mint ahogy azt a támadás elején remélték, pedig a németek jóval több katonával rendelkeztek.

Mindezek ellenére a francia veszteségek is ijesztőek voltak. Philippe Pétain tábornagy úgy gondolta, hogy a katonáknak jobb, ha felváltva tapasztalják meg a verduni borzalmakat, ezért a francia katonákat folyton cserélgették a fronton. Ennek eredményeképp a francia sereg 70%-a részt vett a verduni csatában, ezzel szemben a németeknek csak 25% volt részese az ottani borzalmaknak.

A csata óta eltelt száz év alatt sem sikerült megtisztítani a Verdun környéki területeket, amit vörös zónának neveztek el a hatóságok. A vörös zónába tilos belépni, a föld erősen szennyezett.